2021. június 15-én fogadta el az országgyűlés – a demokratikus ellenzék bojkottja ellenére – azt a törvényt, mely összemossa a pedofil bűnelkövetőket az eltérő nemi orientációjúakkal.
Törley Kata Facebook oldalán a következő nyilatkozatot tette:
„One has a moral responsibility to disobey unjust laws.” (Martin Luther King)
Én, Törley Katalin kijelentem, hogy polgári engedetlenség keretében, a ma megszavazott homofób törvényeket szándékosan és tudatosan meg fogom szegni. Beszélni fogok 18 év alatti fiataloknak LMBT+ témákról, sőt, el fogom mondani nekik azt is, hogy az önazonos élet elengedhetetlen alapfeltétele a lelki egészségnek. Tevékenységemet nyíltan fogom kifejteni, az esetleges jogi retorziókkal pedig minden lehetséges jogi, illetve polgári engedetlenségi eszközzel szembe fogok szállni. Minden jó érzésű honfitársamat ugyanerre biztatom!
(Lénárt Marcell nyilatkozata alapján, szabadon másolható.)
2021. június 24-én riport jelent meg Katával A pedagógusok fontos missziója a gyerekek elfogadásra való képességét megteremteni címmel. Az alábbiakban ebből emelünk ki néhány gondolatot.
„… felháborítónak tartom az egész törvényt. Igen sok gyermekjogi, meg az LMBTQI közösséggel foglalkozó szakértő elmondta, hogy miért nagyon aggályos, miért veszélyes a gyerekekre, de én még azon is gondolkoztam, hogy ezen túl, ez is újabb csorbítása a tanári autonómiának. Miközben az oktatási törvényünket nem is közoktatási, hanem köznevelési törvénynek hívják, aközben olyan dolgokat akarnak kivenni a kezünkből, amik eddig is fontosak voltak. Az oktatási intézményekben igenis folyik valamiféle érzékenyítő és nevelő munka, azon túl, hogy mondjuk a másodfokú egyenlet megoldóképletét, az „a” betű kanyarítását, vagy a nyelvtani szabályokat megtanítanánk. Vannak emellett is elvárt feladataink, és szerintem a közoktatás minden szintjén fontos, hogy a gyerekekkel egyrészt a saját testükről, saját életükről, az identitásukról beszéljünk, másrészt, hogy olyan módon tanítsuk őket, olyan attitűdöt mutassunk fel nekik, ami az ő empátiájukat, szolidaritásukat, az elfogadásra való képességüket segít megőrizni, vagy megteremteni.”
„… az ember a saját programjában, tanítási gyakorlatában osztályfőnökként vagy szaktárgyak tanáraként beépíti az érzékenyítést, az elfogadással való foglalkozást, másrészt pedig van, amikor kialakul egy ilyen probléma, egy akut helyzet. Ez bármilyen jellegű, bármiféle sérülékeny csoporttal kapcsolatban felmerülő konkrét helyzet lehet, legyenek azok a túlsúllyal küzdő, az etnikai kisebbséghez tartozó, fogyatékossággal élő vagy épp szexuális kisebbséghez tartozó diákok. Erre valamilyen módon rögtön reagálni kell, pontosan azért, mert az ember osztályfőnök, és felelős azért a közösségért, amelyikkel pár évig együtt „dolgozik””.
„… fontos volt, hogy az összes tanítványom számára mindig nyilvánvaló legyen, hogy ilyen helyzetekben, ha akarnak, fordulhatnak hozzám. Senkit nem „erőszakoltam” meg azzal, hogy erről kötelező velem beszélni, de aki akar, felém fordul, biztos, hogy meghallgatom, támogatást, elfogadást kap.”
„… a másság feldolgozása, az, hogy kiderül valaki számára, hogy bármilyen tekintetben nem a többséghez tartozik, nagyon nehéz dolog. Gyermekvédők figyelmeztetnek arra, hogy igen súlyos következményei lehetnek annak, ha valaki kénytelen folyamatosan elfojtani, elrejteni saját magát. Beszélnek a lelki következményekről, súlyos depresszióról, pszichoszomatikus következményekről, és súlyos esetben öngyilkosságról.”
„… szerintem óvodától érdemes ezt az érzékenyítést elkezdeni, pontosan azért, hogy a gyerekek tisztában legyenek saját magukkal, és például meg tudják magukat védeni.”
„… igenis fontos, hogy a gyerekeknek megtanítsuk, hogyan ismerjék föl a veszélyes helyzeteket, és tudják, ilyen esetben kihez lehet fordulni.”
„… az óvodás gyereknek meg kell tanítani, a teste csak az övé, és azt is, hogy ahhoz ki, milyen módon és hogyan nyúlhat, vagy nem nyúlhat hozzá. Ez bizony azokat a határokat feszegeti, amikről most tiltó rendelkezés van, pedig szerintem minden gyerek számára nagyon fontos, hogy tudja, milyen jelzéseket kinek adhat.”
„Pont az a korosztály, amelyikkel én dolgozom, vagyis a kamaszok élik meg a lehető legélesebben a saját identitási válságukat, azt, hogy ebben a keresgélésben és az önfelfedezésben hol tartanak. És pont ez az a kor – ezt neveléslélektanból azért alapvetően meg lehet tanulni –, amikor nem a szüleikkel lesznek bizalmasok. … úgy gondolom, hogy középiskolás korban nagyon, nagyon nagy szerepe lehet egy olyan, az összes szereplőjével együtt elfogadó iskolai közegnek, amelyik nem hagyja, hogy ezek a gyerekek magukra maradjanak a problémáikkal.”
„Most akkor ki az a világirodalomból, akit lehet majd tanítani? Ez abszurdum, és mivel gyakorlatilag is teljesen megvalósíthatatlan, ezen el fog bukni. Azt gondolom, hogy mindent, ami minőségi, ami művészet, és ezeket a kérdéseket boncolgatja, azt igenis mindenki a korának megfelelő szinten mindenféle veszély nélkül fogyaszthatja, megismerkedhet vele.”
„Én például francia civilizációt tanítok a tanítványaimnak, és amikor az érettségi tematikában szereplő „A francia család” című fejezetet taglaljuk, akkor igenis teljesen szabadon kitérek arra, hogy 2013 óta már nem csak az ellenkező nemű nagykorúak léphetnek házasságra Franciaországban, hanem az azonos neműek is. És igenis, vitát fogok kezdeményezni arról, hogy az örökbefogadás kérdése, ami még nem teljesen tisztázott, mégis hogy van, milyen problémákat vet fel. Kik azok, akik ellenzik és miért, kik azok, akik támogatják, és miért? Ezek nagyon gyümölcsöző beszélgetések szoktak lenni, és nem hinném, hogy ezt a gyakorlatot én abba fogom hagyni. Folytatni fogom.”
„Nyíltan vállalom, hogy a saját attitűdömön a napi munkámban nem fogok változtatni. Ha engem retorzió ér emiatt, akkor az is alkalmat fog adni arra, hogy sok emberrel lehessen erről beszélni, és nyíltan kommunikáljunk róla.”
Az Európai Unió eljárást indított a homofób pedofiltörvény miatt Magyarországgal szemben