Szolidaritási demonstráció a határozatlan idejű sztrájk kezdőnapján a Pedagógusjelöltek a pedagógusokért és Tanítanék közös szervezésében (2022. 03. 16.)

Az esemény leírása: ITT

Törley Kata beszéde:

Kedves Hallgatók, Pedagógushallgatók, volt Pedagógushallgatók, leendő Pedagógushallgatók! Kedves minket hallgatók!

Nagyon köszönöm, hogy itt lehetek, de főleg nagyon köszönöm, hogy Ti itt vagytok, és nem hallgattok! Hangosan, határozottan és szolidárisan álltok ki közös jogainkért, értékeinkért, mindazért, ami összeköt minket.

Nem hallgathatunk.

A Tanítanék Mozgalom aktivistáiként az elmúlt években minden jogszerű lehetőséget kihasználva jeleztük a döntéshozóknak és a társadalomnak, hogy Magyarországon az oktatás állapota válságos. Ezen állításunkat mindenféle mérések folyamatosan visszaigazolják, de tudja ezt mindenki, akinek iskoláskorú gyereke, unokája van, vagy az oktatásban dolgozik ő maga vagy hozzátartozója. 

A gyerekek túlterheltségén, a korszerűtlen és irdatlan mennyiségű tananyagon, az épületek, oktatási eszközök fizikai állapotán, és a tanári pálya presztízsén az elmúlt 12 év alatt nemhogy javítani nem sikerült, de ezek romlottak, és oda jutottunk, hogy egyre nagyobb a tanárhiány is. A megélhetést sok esetben már nem biztosító bérek miatt egyre többen kénytelenek elhagyni a pályát, és a nyugdíjba vonulók számához viszonyítva nagyon kevesen jelentkeznek pedagógusképző felsőoktatási intézményekbe. A kezdő tanárok pedig elképesztően nehéz helyzetben találják magukat, ha kitartanak hivatásuk mellett.

Márpedig, ahogy gyerekek nélkül, úgy pedagógusok, és a rendszert megújítani képes, új szemléletet, friss levegőt beengedő fiatal pedagógusok nélkül sincs iskola! Ma már valós kérdés, hogy holnap ki fog tanítani.

A kormány a mai napig mindent megtett azért, hogy a pedagógusokat megakadályozza abban, hogy követeléseiknek a szakszervezetek által megszervezett törvényes sztrájkkal adjanak hangot. Tárgyalófeleit kijátszva, a 2022. február 11-én, pénteken este kiadott Kormányrendeletével a munkabeszüntetést is kiüresítette. Olyan feltételeket támasztott a sztrájk idejére, melyek az egyszerű napi gyakorlatban sem kivitelezhetők, így téve nyilvánvalóvá, mennyire nincs tisztában a mai magyar közoktatás valóságával, vagy inkább azt, hogy mennyire nem törődik vele. (Hiszen sok helyen a hétköznapokban sincs megfelelő szakos ellátottság, sok helyen rendszeresen kénytelenek az iskolai tanulócsoportokat összevonni az egyre súlyosbodó tanárhiány miatt.) Egyszersmind a sztrájkot észrevehetetlenné és értelmezhetetlenné tette, holott a SZTRÁJK ALAPJOG!

Nem véletlen, hogy az elmúlt négy hétben rengeteg iskola többezer tanára kezdett polgári engedetlenségbe azzal a céllal, hogy vonják vissza ezt a rendeletet!
S ezért fogalmazták meg a pedagógushallgatók is szolidaritási nyilatkozatukat. Hiszen ők tudják, Ti tudjátok, merre kéne rendszerszinten elmozdulnunk, hogy minden egyes gyerek, fiatal, minden egyes tanítványunk az óvodától az érettségiig megkaphassa a neki járó legjobb oktatást.

Megkaphassa azt az oktatást, amelyre szüksége van, ami pont neki felel meg.
Ti tudjátok, mit jelent egy osztállyal, csoporttal úgy dolgozni, hogy közben az egyes gyerek is láthatóvá váljon.

Mit jelent figyelembe venni a helyi, egyéni sajátosságokat.

Mit jelent szembesülni azzal, hogy a jelenlegi rendszer nemhogy kiegyenlítené, de fel is erősíti a társadalmunkban jelenlévő súlyos szociális- és esélykülönbségeket.

Ti tudjátok, mire lenne szükség ahhoz, hogy a legsérülékenyebb csoportokhoz tartozók is megfelelő oktatásban részesülhessenek, hogy ne zuhanjanak ki a rendszerből, hogy ne szenvedjenek súlyos, életre szóló sérüléseket. Legyenek ők tanulási nehézségekkel küzdők, fogyatékkal élők, leszakadó régiókban élők, romák, menedékkérők. Mások.
Nekik is jár a jó oktatás, az odafigyelés. Amit a jelenlegi rendszer képtelen megadni: mert nincs elég szakember, mert túlzsúfolt és elavult a megtanítandó anyag, mert túlterheltek az iskolákban, óvodákban dolgozók, mert sértő, megalázó sztereotípiák veszik őket körbe, s mert mindezek miatt nem dolgozhatnak önálló, alkotó értelmiségiként.

Ti tudjátok, mi az ára egy jó órának: mennyi tanulás, s majd mennyi felkészülés, odafigyelés, jelenlét. Ti tudjátok, hogy a világ megváltozott, hogy a tudás mást jelent ma, mint akár pár évvel ezelőtt is, ti tudjátok, hogy nem lehet ugyanúgy tanítani, mint 5 éve, 10 éve, 30 éve, 100 éve. Ti tudjátok, hogy a mai magyar iskolarendszer irányítói legalábbis süketek és vakok, de inkább nem is akarnak a korszerűséggel foglalkozni, darabárunak tekintik a gyerekeket, a gyerekeinket, végrehajtó robotoknak a pedagógusokat. Céljuk, hogy ne legyen kérdés, ne legyen tájékozottság, ne legyen kritika, ne legyen kétely. Pedig, meggyőződésem szerint, a mi feladatunk az, hogy erre tanítsuk meg nagyon sokféle tanítványunkat: a kérdezésre, az információszerzésre, a kritikus gondolkozásra, a kételkedésre.

Kizsigerelt, megalázott, egzisztenciális bizonytalanságban élő pedagógusoktól nem elvárható, hogy szabad, kritikusan gondolkodó, a képességeiket kibontakoztató, a lehetőségeiket maximálisan kihasználó állampolgárokat neveljenek. Pedig erre van leginkább szüksége az országunknak.

Ezért hát, pedagógusjelöltek, hallgatók! Ne hallgassatok! Álljatok ki magatokért, egymásért, a gyerekeinkért, a jövőnkért, ahogy mi is kiállunk, ahogy kiállunk értetek is. Mert szükségünk van rátok!

Mert azt szeretnénk, ha a kollégáink lennétek, ha Ti lennének a kollégáink, ha megtehetnétek, hogy a kollégáink legyetek!

Ne hallgassatok, ne hallgassunk továbbra sem! Szükség van ránk, szükség van rátok!

Gyermekeink jelene és jövője a tét! Az országunk jövője a tét!

Rövidfilm Kata beszédéből: https://www.facebook.com/tanitanek/videos/676610316868663/

Sajtóbeszámoló: ITT