írta: Biszák Otília
“Most arra kérlek titeket álljatok fel. Ha jólesik csukjátok be a szemeteket. Érzitek, ahogy a talpatokból elkezdenek a föld felé kapaszkodni a gyökerek? Milyen mélyre nyúlnak? Milyen érzés itt állni?”
Érdekes kérdés… Ott álltam egy konferenciaterem közepén, körülöttem magyar, lengyel, cseh és szlovák civil szervezetek képviselői. Mindannyian két és fél éven keresztül igyekeztünk az ügyünknek befogadó közeget teremteni otthon, közösséget építeni, magunkat és a környezetünket fejleszteni. Különböző kihívásokkal találkoztunk, eltérő erősségű szembeszélben dolgoztunk és most mind itt állunk csukott szemmel Prágában a Stronger Roots pályázati projekt zárókonferenciáján és azt kérdezik, hogy érezzük-e a gyökereinket? Lehet-e közösség belőlünk, akik szerteszéjjel vagyunk a hétköznapokban, de valahol azonosak az értékeink? Mit jelent egyáltalán egy közösséghez való tartozás?
Arról meséltek, hogy hogyan mesélhetünk jól. Mondjuk el a saját történetünket, ez miért lesz a közösség története is és ezzel hogyan hívunk embereket magunk köré. El kellett mesélnem egy történetet, amikor bátor, kedves vagy nagylelkű voltam. Valamit, ami azzá az emberré tett, aki most vagyok. Azzá az emberré, aki egy civil szervezetnél dolgozik, társadalmi ügyekben gondolkodik és megállás nélkül hisz abban, hogy a változás lehetséges. Fiatal voltam azokhoz képest, akik elmesélték nekem a történetüket. Évtizedek munkájával állt szemben az én mindössze 25 évem. A kitartásuk erőt ad nekem is. A kreativitásuk és a befogadóképességük pedig a változásra motivál.
Amikor megosztották a projektjük során elért sikereiket és kudarcaikat rájöttem, hogy szinte mindenki direkt egy kicsit túl nagy fába vágta a fejszéjét, olyannal próbálkozott, ami elsőre lehetetlennek tűnik. Mások voltak a lehetetlenjeink: valakinek egy CRM1 rendszer bevezetése volt a legnagyobb kihívás, volt, aki a széteső közösségének szeretett volna új célokat találni, és olyan is, aki szervezeti konfliktusokat oldott meg, társadalmi reprezentációt befolyásolt vagy helyi csoportokat szervezett. A mélységeket másfél nap alatt nem lehet megmutatni, mindössze kiemelni lehet a legfontosabb elemeket.
A megatrendek változnak körülöttünk. A társadalom öregszik, a globalizáció kihívásai ránk is hatással vannak, a technológiai fejlődést sem szabad figyelmen kívül hagyni. Mit kezdhet mindezzel a civil szféra? Hogyan kerülhetünk párbeszédbe a folyamatok alakítóival? Szeretnénk-e részesei lenni a változásnak? A következményekkel mindenképpen törődnünk kell! Mit jelent mindez a mikrokörnyezetünkre nézve? A felvázolt folyamatok sokaknak ellenszenvesek voltak. Jó az irány? Minek kell ellentartanunk?
Azt hiszem több kérdéssel távoztam a konferenciáról, mint állítással. Merengek a saját történetemen, merengek a civil szektor történetén és törekvésein, merengek az oktatási szektor szerepén a változó környezetben…
“Most megint arra kérlek titeket álljatok fel. Ha jólesik csukjátok be a szemeteket. Érzitek, ahogy a talpatokból elkezdenek a föld felé kapaszkodni a gyökerek? Milyen mélyre nyúlnak? Milyen érzés itt állni?”
- A CRM (Customer Relationship Management) olyan digitális eszközök/szoftverrendszer, mellyel a szervezet a külső és belső kapcsolatait és folyamatait rendszerezni tudja. ↩︎