Takács Lara vagyok, diák és aktivista. Jelenleg én vezetem az ADOM Diákmozgalmat.
Célunk diáktársaink hangjának felhangosítása, az érdekképviselet és egy jobb oktatási rendszerért való küzdelem.
2022-ben, 15 évesen csöppentem bele a nagyvárosi életbe vidékről. Hirtelen ért a közoktatás ilyen szintű válsága és a pedagógushiány. Sorra rúgták ki a tanárokat, köztük az osztályom matematikatanárát is. Ekkor kezdtünk el az iskolából, a társaságomból többen kijárni a tüntetésekre, iskolai sztájkokat tartottunk, részt vettünk az élőláncokon. Jó érzés volt azt érezni, hogy én személyesen is tehetek valamit, kiállhatok valami mellett, amit fontosnak tartok. Idővel úgy éreztem, szívesen tartoznék egy csapathoz, akikkel együtt nagyobb, rendszerszintű hatásokat is el tudunk érni, akik segítségével több emberhez el tudjuk juttatni a fontos információkat, eseményeket.
Amióta az eszemet tudom, engem arra tanítanak, hogy álljak ki magamért, másokért, és ha igazságtalanságot látok, merjek megszólalni.
Emiatt csatlakoztam ’23 márciusában az ADOM Diákmozgalomhoz. Az akkori vezetőség értékelte az ötleteimet, a lelkesedésemet és rengeteg lehetőséget biztosítottak a fejlődésre. Úgy éreztem, kibontakozhatok.
A szervezetben lépcsőfokról lépcsőfokra lépdelve, ez év áprilisában már színpadon álltam egy tüntetésen. Ez akkora lendületet adott, hogy ettől kezdve amikor csak tehettem, kivettem részem a mozgalom feladataiból. Csatlakoztam kommunikációs stábunkhoz, ahol Facebook-, Instagram-posztokat készítettem, emaileket írtam és folyamatosan ötleteltem.
Alig fél évvel később lehetőséget kaptunk, hogy néhányan részt vegyünk egy kiránduláson Brüsszelbe, ahol nagyon sok mindent tudhattunk meg az Európai Parlamentről és az aktivizmusról – ez tovább motivált.
Ezután csatlakoztam az ADOM elnökségéhez; először „civil referensként”, ezt követően „kommunikációs asszisztensként”, végül egy teljes évig „kommunikációs elnökként” végeztem a munkámat.
2025 júniusában választottak meg a szervezet elnökének. Szerencsére remek példákat láttam az elmúlt években azoktól, akik előttem vezették a mozgalmat, és továbbra is számíthatok a segítségükre.
Jelenleg elsősorban a belső tagság építésén dolgozunk, hogy egy igazán jól működő csapat váljon belőlünk. Emellett készülünk (nemcsak) diákoknak szóló nagyon izgalmas programokkal, amiken mindenképpen megéri majd részt venni.
Sokszor gondolok arra, bárcsak sosem kellett volna csatlakoznom a szervezethez. Kicsit utópikus a gondolat, hogy egy olyan országban is élhetnénk, amiben 15 évesen nem éreztem volna szükségét „kiabálni”.
De itt vagyunk egy olyan helyzetben, ahol nem maradhatunk csöndben, meg kell mutatni a hangunkat és kiabálni kell. Az ADOM ehhez ad egy mikrofont, hogy a diákok hangja még hangosabb lehessen.
A szervezetnek köszönhetően rengeteg embert ismerhettem meg, rengeteg olyan jellegű tapasztalatot szerezhettem, amit máshol nem.
Az ADOM nem csak egy szervezet: barátokat, élményeket, lehetőségeket és reményt is ad.
Örülök, hogy részese lehetnek ennek és én is küzdhetek egy élhetőbb országért.