Inklúzió az oktatásban – SNI, tehetséggondozás és hátrányos helyzetű tanulók segítése

A 2024. 10. 17-i Finn Minta Fórumon elhangzottakat
összefoglalta: Gönczöl Enikő

Tar Lilla, aki maga is személyesen érintett – autista spektrumon lévő pedagógus –, finnországi látogatása során szerzett benyomásokat az ottani iskolák inklúziós gyakorlatáról.

Donászi Franciska, aki már több mint tíz éve él a finnországi Rovaniemi városában, ahol jelenleg SNI tanulókkal foglalkozó pedagógiai asszisztensként dolgozik, illetve Nepsy-coachként ADHD-s, valamint Tourette-szindrómás diákokat támogat. Emellett, két gyermek édesanyjaként, szülői szemmel is van rálátása a finn oktatás mindennapjaira.
Franciskát a Finnország felé félúton blog, Facebook oldal és podcastok alapján is ismerhetik a téma iránt érdeklődők:
>>> https://www.suomiblog.hu/fooldal/
>>> https://www.facebook.com/FinnorszagFeleFeluton/?locale=hu_HU

Mielőtt az előadók elkezdték volna saját gondolataik megosztását, arra kérték a résztvevőket, hogy rövid ötletbörze keretében próbálják megragadni a fenti két kulcskategória közötti fő különbséget. Ennek során kipróbálhattak egy addig kevesek által ismert online kommunikációs eszközt is. A Zoom kapcsolaton belül megjelenő „white board” felületre írhattak ötleteket a saját számítógépükről, illetve küldhettek virtuális sticky notes lapocskákra írt gondolatokat. 

Az így megszülető mozaik elemeit összefoglalva erősítették meg az előadók azt, amit ők a legfontosabbnak tartottak:  

• Az inklúzió olyan pedagógiai gyakorlat, amely inkább a rendszert, a környezetet, a szemléletet kívánja formálni, és nem az egyéntől várja a változást. Azt tekinti célnak, hogy a közösség minden tagja számára a lehető legmegfelelőbb helyzetet alakítsák ki.

• Az integráció elsősorban az érintett személyeket kívánja segíteni. A fő célja az, hogy a valamilyen okból hátrányos helyzetben lévő tanulók számára biztosítsák a tanulás elérhetőségét.

Az alapfokú oktatási törtvény értelmében, Finnországban minden tanulónak joga van ahhoz, hogy

• részesüljön a tanterv szerinti oktatásban, és megkapja az iskolába járáshoz szükséges támogatást,
• ingyen juthasson hozzá a tankönyvekhez, és az egyéb szükséges segédletekhez,
• térítésmentesen érhesse el a minden intézményben jelen lévő iskolaorvosi, iskolanővéri, iskolapszichológusi szolgáltatást és iskolai szociális segítségét,
• biztonságos környezetben tanulhasson,
• és minden tanítási napon ingyenes iskolai étkezéshez jusson.

Ezek a jogok minden Finnországban élő gyermeket megilletnek – függetlenül a származásától, illetve attól, hogy mióta lakik az országban.

Az oktatási rendszer inkluzív jellege azt az elvet is magába foglalja, hogy lehetőleg minden gyermek számára a lakóhelyéhez legközelebb eső iskolában kell magas színvonalú tanulási lehetőséget biztosítani – függetlenül attól, hogy teljesen egészséges vagy valamilyen sérültséggel, illetve nehézséggel él, és attól is, hogy az érintett gyermek többségi osztályba, vagy kis létszámú speciális tanulócsoportba kerül-e.

Fontos jellemzője a finn szemléletnek, hogy „nem címkézik fel” a gyerekeket. A velük foglalkozó pedagógusok nem a diagnózisokból indulnak ki, hanem abból, hogy milyen nehézségekkel küzd az adott gyermek. Franciska ezzel kapcsolatban elmondta:

Az egyik előadó dr. Laura Markham, amerikai klinikai szakpszichológus véleményét idézve vezette be ezt a témakört:

Ennek megfelelően, Finnországban a nevelés alapja az egymáshoz való kapcsolódás.

A felnőtt, s így a pedagógus legfontosabb feladata is az, hogy biztosítsa a biztonságos körülményeket a gyermek növekedéséhez, fejlődéséhez, aminek alapelvei, és egyben a fő eszközei a következők:

• Elfogadás. Fontos, hogy a gyerek érezze, őt nem kell megjavítani. Ő úgy jó, ahogy van.

Az e gondolatot illusztráló diába Franciska olyan képet illesztett be, amit saját iskolájában fényképezett, és amin ez a felirat olvasható:

A kép külön érdekessége volt, hogy ez az iskola tanári szobájának falán látható. A gondolat tehát nem csupán a gyerekekre, hanem a felnőttekre is érvényes.

• Őszinte érdeklődés. A gyereknek éreznie kell, hogy a felnőttet valóban érdekli, amit mondani akar. Ahhoz, hogy kötelék alakuljon ki közöttük, és tudjanak együtt dolgozni, éreznie kell, hogy ő fontos a felnőtt számára.

• Az erősségeket szem előtt tartó szemlélet. A finn nevelésben általános kiindulási pontnak számít, hogy a gyerekek alapvetően jók. Ha a viselkedésük mégsem ezt tükrözi, akkor annak biztosan oka van. Fontos ezért átgondolni, hogy mi lehet a nem megfelelő viselkedés hátterében, és a felnőtt mit tud tenni annak érdekében, hogy a gyerekek tudjanak a közös munkára koncentrálni.

Ezt támogatják a tanításban:

• az olyan tananyagok, amelyek inkluzív szemlélettel készülnek (beleértve a könnyen olvasható betűtípust, a különféle tanulási stílusokra való odafigyelést, az együttműködést igénylő feladatokat stb.), s így a pedagógusoknak kevés energiát kell fordítaniuk az adaptációra;

• a kooperatív tanulásszervezési eljárások, és általában a különféle csoportmunkák alkalmazásának rutinja a tanítás során;

• az együttműködést segítő tanulási terek, amelyekben mindig van lehetőség az elvonulásra is, ha valakinek arra van szüksége a megfelelő viselkedéshez, hogy időt kérjen magának.

Finnországban nagy hagyománya és széles skálája van a kommunikációs akadályok lebontását célzó eszközök használatának, ami megkönnyíti a szándékok félreértéséből fakadó zavarok elkerülését és a bizalomra épülő társas kapcsolatok kiépítését. Ennek eszköztára:

• A finn nyelvben külön fogalom jelöli az egyszerű, direkt kifejezésmódot. A selkokieli a finn nyelv könnyen érthető, egyszerűsített változatának az elnevezése, amely az időseket, a nyelvet nem ismerőket, a bevándorlólat, az olvasási és tanulási nehézséggel küzdőket segíti. Egyszerűbb, rövid, gyakran használt szavakból áll, egyszerű nyelvtani szerkezetek és rövid mondatok jellemzik. Számos olyan weboldal létezik, amit ezzel a nyelvezettel fogalmaznak meg, s amelynek nemcsak a szövege egyszerű, de a megértést segítő képekkel is ki van egészítve.

• A testbeszéd és a gesztusok nyelve is fontos támasza a finn kommunikációnak az oktatásban és a társasdalom mindennapjaiban is. A felnőtt-gyerek kapcsolatban ez megkívánja a fizikai odafordulást. Olyan helyzetet teremt, amikor a felnőtt nem a gyerek fölé magasodik, hanem lehajol hozzá vagy leül mellé, hogy egymás szemébe tudjanak nézni.

• A társadalomban és az intézményekben is széles körben jelen van a képi kommunikáció, a piktogramok és a folyamatábrák használata – az információs üzenetek képekkel való megerősítése. (Nem csak a kommunikációban akadályozott gyermekek, hanem mindenki számára.) Az óvodákban kis képek mutatják be a heti foglalkozásokat, az iskolákban képekkel jelenítik meg a tanulók órarendjét. És ezeket a formákat használják minden közösségi térben, ahol megjelenhet olyan személy, akinek segítséget jelenthet a megértésben ez a forma.

• A finn gyerekek már óvodás korukban elsajátítanak bizonyos egyezményes mozdulatokat. Útmutatásokat vagy közléseket támogató jelnyelvi jeleket, amikhez hasonlókat máshol csak a hallássérültek használnak. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy folyamatosan jelelnek, mint amikor a siketek beszélgetnek egymással. Csak egy-egy mondat kulcsszavait mutatják ilyenkor, a vizuális jellel megerősítve a mondandót. Mivel ez egy széles körben elterjedt kommunikációs eszköz, nem csak a gyógypedagógusok sajátítják el a képzésük során, hanem a logopédusok, az óvónők, a pedagógiai asszisztensek, a gyermekgondozók és az ápolók is.

Ez a kommunikációs eszköztár annyira elterjedt, hogy amikor Franciska bevándorló gyerekeket készített fel arra, hogy beléphessenek a finn általános iskolába, a hagyományos nyelvoktatás mellett ezeknek a jelnyelvi jeleknek az elsajátítása segítette leginkább a munkáját. Miközben pedig ezeket tanulta, meglepve szembesült vele, hogy saját gyermeke is ismeri ezeket az óvodából, és tudtak is kommunikálni ezekkel a jelekkel.

A támogatott és alternatív kommunikációhoz szükséges segédanyagok elkészítéséhez rengeteg forrás áll rendelkezésre az interneten: weboldalak, ingyenesen felhasználható képanyag, videók, ingyenesen elérhető jelnyelvi szótárak, ami nagyban megkönnyíti az inkluzív szemlélet megvalósítását a mindennapokban.

Finnországban a gyerekek kapcsolati hálója nem „háromszög”, hanem annál sokkal kiterjedtebb. Benne van az oktatásban érintett sok más szakember is, s a rendszeren belül folyamatos a kommunikáció, illetve az információk áramlása.

Amíg a gyermek kicsi, addig a szülő a döntéshozó az őt érintő kérdésekben. De amint a fejlettsége megengedi, a lehető legkorábbi időtől kezdve, a gyereknek beleszólása van a saját életével kapcsolatos döntésekbe. És azt, hogy mennyire fontos a tudatos döntéshozatal, óvodától kezdve tanítják neki.

A nevelők kicsi korától kezdve biztosítják számára, hogy birtokában legyen a döntései meghozatalához szükséges információknak. Pontosan tisztában legyen vele, hogy mihez adja a beleegyezését, s a rá vonatkozó döntések sose szülessenek a háta mögött.

A rendszerben nagy hangsúlyt kap a tanuló adatainak és érdekeinek a védelme is. Részletesen szabályozva van, hogy milyen rá vonatkozó információt kivel lehet megosztani. S ha a tanár később el akar térni ettől, akkor azt előtte meg kell beszélnie az érintett diákkal.