Vége az engedelmességnek! – szolidaritási koncert és tüntetés 2.0 (2022. 10. 05.)

Az áprilisi „Tanítani akarunk, de nem mindegy hogyan!” koncert és tüntetés 2.0 változatát ismét a noÁr Mozgalommal közösen szerveztük – ezúton is hálás köszönet nekik – a Kossuth térre, az október 5-i országos sztrájknap estéjén. Az esemény célja, hogy kiálljunk a gyerekek jövőjéért, az oktatásban dolgozók megbecsüléséért és a sztrájk jogáért!

„A sztrájk ellehetetlenítése után a polgári engedetlenség maradt a pedagógusok legérzékelhetőbb érdekérvényesítő eszköze. A tanárhiány növekszik, a pedagógustársadalom öregszik, ha nem tesz a kormány érdemben az oktatási dolgozók megbecsüléséért, nem lesz aki tanítson holnap, minőségi oktatás nélkül pedig nincs jövője az országnak!”

A koncert ezúttal is ingyenes volt, de most is lehetett adományozni a sztrájkalapba, így a befolyt összegből az ősszel is fedezni tudtuk a polgári engedetlenségben résztvevő pedagógusok kieső bérét (valamint fedezni tudjuk a tüntetés szervezési költségeit is).

Az eseményen fellépett, illetve felszólalt – többek között – Péterfy Bori & Love Band, a Damara alter-pop zenekar, Nagy Ervin színész, Glonczi László roma aktivista és természetesen Molnár Áron színész, aktivista, aki egyben az est házigazdája is volt.

***

Az elhangzott tanítanékos beszéd felvétele:

***

És annak szövege:

Sziasztok! Örülünk, hogy eljöttetek, hogy sokan vagyunk! Így együtt – egymásért, az oktatásért, a jövőért!

Először is: Köszönjük a diákok – most már sorozatos – kiállását. Köszönjük, hogy az oktatásért való kiállást új szintre emeltétek: látszik, hogy tőlünk tanároktól az irányítás kevéssé tart, de tőletek fél! Sokan vagytok, okosak vagytok – így a hatalomra veszélyesek. Hajrá diákok!

S hogy miért van itt a szélvész? Hát mert elég volt abból, hogy…

… 12 éve nincs oktatási minisztérium – hol egy pap, hol egy fékmérnök, hol egy orvos, hol egy rendőr irányítja azt.

… hogy a kormány nem hajlandó őszintén beszélni az oktatásról – nincs egyeztetés, sőt, a pedagógusok lettek az új ellenség a bolsilibsigyurcsánysorosmigránsbrüsszel után.

… hogy megoldások helyett az oktatásirányítás megfélemlít – leszalámiz, bűnbakot keres, példát statuál, kicsinál.

Elég volt abból, hogy megbélyegeznek minket, oktatásban dolgozókat, mert kiállunk magunkért, méltóságunkért, tanítványainkért, szakmánkért, egy jobb oktatásért, az ország jövőjéért.

…hogy a magát családbarátnak nevező kormány a gyerekeink iskoláztatására jóval az OECD átlag alatt költ, és nem foglalkozik az idősekkel, az elesettekkel sem, így a lepusztult oktatás-, szociális- és egészségügy miatt sokan el is menekültek az országból.

… hogy tanítványaink iskolai terhei akkorák, hogy nincs idejük gyereknek lenni – a tanóráik és az otthoni tanulás időtartama több, mint amit a Munka törvénykönyve a felnőtteknek ír elő.

… hogy elnéptelenítették a pedagóguspályát – és főleg a fiatalokat rettentik el tőle: a tanárszakokra jelentkezők száma töredéke a nyugdíjba vonulókénak. Nem véletlenül: az országos átlagbér 500eFt, de ezt még a nyugdíjbavonuló pedagógusok sem érik el. Pedig óriási szükségünk lenne rátok, fiatal, elhivatott tanárjelöltek, fiatal kollégák! Ti lehetnétek a szél, mely kisöpri a régi áporodott, s hozna friss szemléletet.

… hogy a sztrájkjog elvételével polgári engedetlenségbe kényszerítenek minket – aztán ők, akik lezüllesztették az oktatást és lábbal tiporták munkavállalói jogainkat, azokat fenyegetik és büntetik – épp az oktatáshoz való jogra hivatkozva –, akik ezt szóvá merték tenni. S ezzel pontosan ők sértik meg súlyosan gyermekeink, tanítványaink tanuláshoz való alkotmányos jogát.

Elég volt abból is, hogy nap, mint nap, mint a nemzet naplopóiról beszélnek rólunk – holott mi végezzük az EU-ban a legtöbb munkát a kollégák között – a legkevesebb bérért.

… hogy ha be is ismerik, hogy gond van az oktatással – mert megtették az uniós pénzkunyerálás során –, azt csak a tanárok és a bérek problémájaként azonosítják: mintha a NAT jó lenne, nem lenne gond a PISA eredményekkel, nem szakadna le a plafon a termekben, és sorolhatnánk…

… hogy úgy megyünk előre, hogy a diákoknak előírt követelmények még mindig a múlt század közepén rekedtek meg.

Elég volt abból, hogy harcosan nemzeti hatáskörbe soroltnak tekintik az oktatást, míg a béreink emeléséhez a pénzt Brüsszelből várják – egyedüliként az Uniós tagállamok közül.

… hogy azt hazudják nincs pénz béremelésre – miközben százmilliárdokat költenek gigacégek megmagyarázhatatlan felvásárlására, de volt pénz a saját béreik hatalmas emelésére a tankerületektől egészen a miniszterelnökig.

Elég volt abból, hogy nincs semmiféle oktatási koncepció, stratégia – a kormány gyerekmegőrzőként tekint az oktatási-nevelési intézményekre. És ami a legszomorúbb, ezzel sajnos sokan meg is elégszenek. Álljatok ki végre mind a gyerekekért, a gyerekeitekért! Követeljetek válaszokat: hova tűnik a befizetett adótok? Miért kell duplán, triplán fizetnetek az „ingyenes” közoktatásért? Miért kell magántanárokat vennetek, osztálytermeket festenetek, saját pénzből gittelnetek a rosszul szigetelő ablakokat az iskolákban? Miért nem látja el végre az állam a feladatát?

Sokszor elmondtuk, vannak, akiknek mostanában esett le, de még mindig vannak, akik nem értik: Tudjátok, ki fogja hamarosan tanítani a gyerekeiteket? Ti! Te és te és te! 10 év múlva a mai tanárok fele nyugdíjba megy! Kedves honfitársaink! Akinek egy évtizeden belül a gyereke a közoktatásban lesz – vagy, aki csak a jövőben tervezi a gyermekvállalást, annak most vagy mellénk kell állnia vagy kezdjen el felkészülni a feladatra! Elsősorban a természettudományokra: fizika, biológia, kémia – a kölcseys szülők már holnap kezdhetik –, aztán matematika, informatika, idegennyelvek… Mert nem lesz a gyerekeitekből orvos, vegyész, gyógyszerész, mérnök, közgazdász, informatikus… Persze, ha ez nem érdekes, jó lesz a gyereketeknek egy kínai gépsor mellett, akkor menjetek csak! Tovább! Előre!

Mi viszont nem a saját vagy a szüleink, nagyszüleink múltját képzeljük el a gyerekeink jövőjéül!

Fogadjuk meg miniszterelnökünk hétvégi intelmeit: „Akkor kell a leghangosabbnak lenni, amikor” az ország „hatalmasságai el akarnak hallgattatni minket. Akkor kell egyenesen állni, amikor hamis vádakkal fenyegetnek bennünket. Akkor kell kiállni méltóságteljesen a” hivatásunk, az oktatás „mellett, amikor” a vezetőink hazug indokok „lázában vonaglanak, és ezt büszkeségnek hívják. És akkor kell békét követelni, amikor mindenki a háborús észjárás logikája szerint cselekszik már. Kiállni, megharcolni az igazunkért, egyenként, és” egymásért „egyaránt.”

 A parlamenti bajszos ember szokott nagyokat mondani – meg néha magára írni. De ezt a rendőrállamos definíciót, mintha már elfelejtette volna. Valamelyik nap is baja volt a „kis pénz – kis foci” mondással. Ja, hogy ezt most „tisztességes tanárokra” használta? Kár, hogy a politikusokról nem ez a szókapcsolat szokott eszünkbe jutni…

Múlt pénteken az oktatásirányítás átlépte az utolsó vörös vonalat is! Most, amikor papírunk van arról, hogy Magyarország már nem demokratikus állam, akkor álljon elénk az, aki ezért felel! Ne bújjon kis tankerületi ítéletvégrehajtók mögé! Ki a felelős az aránytalan, a többiek elrettentését célzó kirúgásokért? A kölcseys diákok tanuláshoz való jogának veszélyeztetéséért? A három héttel ezelőtti megfélemlítő egyenlevelekért? Dezsőfi György igazgatóhelyettes leváltásáért? Van felelős? Vállalja a nevét? Várjuk!

És van olyan a magyar kormányban, aki ért az oktatáshoz és döntéseket is hozhat? Ha igen, azonnal kezdjen az oktatás jövőjéről átlátható, széleskörű tárgyalásokat a szakszervezetekkel (akiknek a sztrájktárgyalásokban még újabb időpont sem járt a kormánytól), szakmai-, szülői- és diákszervezetekkel.

Eljött az idő! A várt szélvész. Az oktatás nem kizárólag a pedagógusok és nem csak a diákok és a szülők ügye. Ez minden magyar ügye! Nem az iskolákról van szó, hanem Magyarország jövőjéről!

Vagy összefogunk, vagy mindannyian – igen mindannyian: szemszíntől, testmagasságtól, kortól, ideológiáktól függetlenül mind – elbukunk. Egy jövő nélküli ország leszünk!

Ezért kérünk minden ágazati szakszervezetet, hogy egyeztetve a pedagógus szakszervezetekkel, lépjenek szolidaritási sztrájkba, tényleges munkabeszüntetésbe. A tömeges munkabeszüntetés az egyetlen nyomásgyakorlási esély a kormánnyal szemben. A jövőért, az oktatásért, az egyetlen esélyünkért…

És akkor:

hiszen

***

Törley Kata beszéde:

***

A teljes esemény felvétele: