írta: Talyigás Anikó
Egyszer egy tanuló azt kérdezte tőlem: „Tanárnő, igaz az, hogy a technika 15 évvel előttünk jár? Utol tudjuk ezt érni?” Azt feleltem, hogy szerintem sokkal többel és nem hiszem. Ennek már lassan 15 éve. Hol voltak akkor még a ChatGPT, a humanoid robotok, meg az AI által megírt esszék? És azt mondom, azóta nem 15 évet fejlődött a technika, hanem a sokszorosát. Persze az „Utol tudjuk-e érni?” egy pontatlan kérdés – miben tudjuk utolérni? Sokakat foglalkoztat most már a téma, és sok területen talán tényleg haladunk afelé, hogy megértsük, mi mindenre jó ez a technika, ugyanakkor sok területen nem kap elég hangsúlyt. Szerintem ilyen terület az oktatás is. Elnézve a tanmenetet, amibe ugyan bekerült a programozás, és érintőlegesen az internet is, azért nagyon sok szó nem esik ezekről a dolgokról. Én ezen az úton indultam el 2009-ben: az internet átfogó megismertetését a gyerekekkel alapcélomnak tekintem.
Mielőtt tanórai keretek között kezdtem volna el foglalkozni az internet megismertetésével, egy projektet készítettünk Juhász Erzsébet magyar-történelem szakos kolléganőmmel, az akkori 11. évfolyamosok számára, amelyben az információs társadalom megismertetése volt a cél. Elgondolkodtató visszaemlékezni arra, hogy akkor még nemhogy a telefonon nem volt kéznél internet, hanem otthon se volt a tanulók nagy százalékának. Ajándék volt órán azt mondani, hogy netezhetnek, és nagyon sok újat tudtunk nekik mutatni. Emlékszem az egyik legnagyobb újítás az autópálya-matrica online megvételének lehetősége volt.
2009 óta ezeket az ismereteket beépítettem az informatikatanításba, amit – ezek szerint – 15 éve viszek minden 9-es csoportomba. Érdekes megfigyelni, hogy a technika fejlődésével, a generációk alakulásával együtt milyen változásokon ment át ennek a projektnek a tartalma másfél évtized alatt. Az első óra csak a témák kiválasztásáról szól. Megkérdezem a csoportot, hogy mire használják ők az internetet, illetve szerintük mi mindenre jó. Elég gyorsan kiderül, hogy sokkal több minden rejlik emögött a kifejezés mögött, mint amire az ember gondol. Netezünk. Telefonozunk.
Eszembe jut, amikor a nagyszülők rászólnak a gyerekekre, meg rám is, hogy ne telefonozz már, ne nyomkodd állandóan! Persze van benne igazság, de nem tudjuk, mit csinál a másik nyomkodás közben. Én például sokszor a buszon, metrón teszem ki a feladatot a Teams-be a csoportomnak, nézem át az eddigieket a felhőből, cikkeket olvasok – mert nyomtatott sajtót már nem szoktam –, beszélgetek a barátokkal és persze néha játszom is.
Szóval, kitalálunk együtt 7-8 témát. Azt szoktam mondani a tanulóknak, hogy a projekt egyik fő előnye, hogy összerakjuk az ő generációs tudásukat az én tapasztalatommal. Lesz, amiről én nem hallottam még és lesz, amit én mondok el nekik. Vannak persze olyan témakörök, amelyek a gyerekeknek nem jutnak eszükbe, de én fontosnak tartom, például az adatvédelem. (Az első pár évben még nagyon fontos volt a böngészők, keresők használata, beállításai – ez lassan kikopott már a megbeszélendők sorából.) Van olyan is, amit ők hoznak be a projektbe. 2015-ben az első osztályomban volt két fiú, akik elsőként vetették fel, hogy ők a darkwebről szeretnének beszélni… Kicsit meglepődtem, de azóta ez is bekerült a tematikába. A mesterséges intelligenciát is néhány éve hozták be a tanulók: okos otthonok és robotok volt a téma. Tavaly pedig már azon kaptuk magunkat, hogy a mesterséges intelligencia minden előadásban megjelenik.
A gyakorlatban úgy kell elképzelni a programot, hogy a gyerekek párokat választanak (páratlan szám esetén van 3 fős csoport is). Fontosnak tartom, hogy senki ne legyen egyedül, mert az internet megismerésén túl fontos a csoportmunka, a megbeszélés, a feladat felosztásának megtanulása is. Hiszem, hogy ma már a legtöbb munkahelyen projektekben kell dolgozni és együttműködni, és ennek megtanulását minél előbb jó elkezdeni. Az első órán felkerülnek a témák: ezt kicsit irányítom, hogy a kisebb dolgokat beolvasszuk egy-egy nagyobb témakörbe. Például a videójátékok, a zene és a videónézés a szórakozásba; külön témát szentelünk a közösségi médiának, különt a kommunikáció egyéb megnyilvánulásainak. Nincs két teljesen ugyanolyan felosztás, sokszor hagyom, hogy a csoportok maguk döntsenek.
A következő két órán a csoportok elkezdik feldolgozni a témát, amelyből majd prezentációt kell készíteni. Általában azt kérem, hogy egy Word dokumentumban készítsenek jegyzeteket, s abban legyenek linkek is – ez lesz a bemutató alapja. A kész prezentációkat a csoport előtt kell előadni, ezek kb. 20-25 percesek szoktak lenni, de volt már hogy egész órát „elvitt” egy-egy téma. A felkészülés során a következőket tartom fontosnak tisztázni a gyerekekkel:
- Mitől jó egy prezentáció, mire kell ennél odafigyelni? (olvashatóság, vázlat, sok kép)
- Az előadás legyen tele gyakorlati példákkal, lehetnek benne interaktív részek, kérdések, Kahoot, videók.
- A korosztályuk körülbelül ugyanazokat tudja, így akkor lesz értékes az előadás, ha számukra is van benne új információ, ezért el kell mélyedni az adott témában. Utána kell olvasni, videókat nézni, tájékozódni.
- Minden képnek, cikknek, videónak legyen meg a forrása, melyek a prezentáció végén legyenek feltüntetve!
- Az előadás nem felolvasós / frontális tudásátadás, hanem beszélgetés az adott témáról. A készítők elmondják, amit megismertek és a hallgatóság – köztük én is – hozzáteszi, amit még tud róla. Így lesz teljes a kép.
A Covid óta minden tanulónak van saját Teams hozzáférése és van közös csoportunk, így (mivel már online is végigcsináltam ezt a projektet) azóta ezen a felületen is tudnak készülni a gyerekek. Minden csoportnak csinálok egy ún. csatornát, ahova az adott témakörről leírom, hogy mi az, ami mindenképpen hangozzon el vele kapcsolatban (azért van tananyag is) és esetleg linkeket, cikkeket is hozzáteszek még. A gyerekek ide töltik fel, amiket találnak, és végül a prezentációjukat is. Így én is meg tudom nézni, véleményezni („cenzúrázni”), mielőtt elhangzik a csoport előtt, illetve ők is egy helyen megtalálnak mindent.
Az előadások általában egy kis internettörténettel kezdődnek, majd ezt a kommunikációs lehetőségek követik. Itt a tömegkommunikációtól a fórumokon, blogokon keresztül a videóchatig mindenről szó esik – lehetőleg minél több példával.
A közösségi médiánál nagy hangsúlyt helyeztetek a cyberbullyingra. Az utóbbi években a gyerekek maguktól is hozzák a témát. Legtöbbször megkérem az előadókat, hogy mutassák be Amanda Todd történetét, aki talán az első közismert áldozata a cyberbullyingnak, és keressenek még hasonló történeteket. Tudom, hogy ez megterhelő érzelmileg a számukra, de mindkét oldalt megvilágítva nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek minél előbb tisztába legyenek a zaklatás következményeivel. Tudjanak segíteni annak, akit bántanak, ők szándékosan és lehetőleg véletlenül se bántsanak senkit, illetve tudják, hova fordulhatnak, ha ők válnának áldozattá – erről én szoktam pár szót mondani.
Elég nagy témakör az adatvédelem is. Itt törvényeket és néhány példát osztok meg az előadókkal. Szó esik ezen belül a szerzői jogokról, a plágiumról és a mémekről is. Kedvelt téma a reklám is, ami nélkül már megmozdulni se tudunk a virtuális térben, néha régi reklámokat is megnézünk együtt, illetve megismerkedünk a különböző formáival (és megbeszéljük milyen idegesítőek). Mik azok a cookie-k és miért van az, ha rákeresünk valamire, onnantól annak a reklámja jelenik meg. Az utóbbi években az influencerek, bloggerek is előkerültek: komoly viták szoktak kialakulni arról, hogy az influencer munkát végez-e vagy sem. Szó esik az álhírekről is, melyekből jó kis Kahoot-ok készülnek: kitalálja-e a csoport, melyik hír valós és melyik nem. Természetesen nem maradhat ki az internetes vásárlás / fizetés sem. Talán ezen a témán látszik legjobban a generációs változás 2009 óta. Amikor elkezdtem a projektet, egy-egy tanulónak volt bankkártyája, vásárolni is inkább csak a szülőket látták, így kifejezetten sok újat hozott nekik a projekt. A mai gimnazisták nagy részének viszont már saját bankkártyája van, amit napi szinten használ, majdnem mindenki vásárolt már a neten, sok példát tudnak hozni arra mi a jó és mire kell figyelni. (Ehhez is a Covid időszaka tett sokat hozzá.)
Az előadások után íratni szoktam a csoporttal egy értékelő kérdőívet. Ebben egyrészt megkérdezem, melyik téma tetszett nekik a legjobban, melyik mondott a legtöbb újat, és véleményt kérek magáról a projektről is. Igazából mindig meglepődőm, hogy a gyerekek mennyire őszinték, visszajelzésük általában pozitív és kiderül, hogy sok újat tudtak meg. Nemcsak a tartalmi rész volt hasznos számukra, hanem a feldolgozás módszere, a csapatmunka is, továbbá az is, hogy ki kellett állniuk és előadniuk.