írta: Pásztor Erzsébet
Az idei XXVII. Országos Közoktatási és Szakképzési Szakértői Konferencia1 (2025. november 4–6.) témája – „Hagyomány és modernizáció a XXI. századi oktatásban” – jegyében a kormány három jeles képviselője, Prof. Dr. Palkovics László, dr. Balatoni Katalin és dr. Maruzsa Zoltán az emberarcú NER-t igyekezett felmutatni.
A mesterséges intelligencia személyre szabott oktatást tesz majd lehetővé, illetve a szakképzésben már lehetővé is tette, ráadásul tehermentesíti a pedagógusokat…
A plenáris előadásra avatarját küldő Palkovics kétségtelenül tehermentesült is, ugyanakkor az emberarcúság koncepcióját némileg rombolta azon jövő felsejlő képe, amikor a hatalomban lévőknek már nem kell alattvalóik szemébe nézniük, észlelniük mondandójuk fogadtatásának hangulatát, elég az éterből osztaniuk az észt, kiadniuk a direktívákat.
No de jött is a miniszterelnöki biztos asszony, aki azonnal igyekezett otthonos hangulatot teremteni azzal kapcsolódva a jelen nem lévő innovátorhoz, hogy a mesterséges intelligencia a háziasszonyokat is fel fogja szabadítani, majd az Éneklő Nemzet Program céljának (Minden magyar tanuljon meg 10 új népdalt!) ismertetése után a saját kezdeményezésű Igazgatói mentorhálózat programot népszerűsítette. Sajnos azonban erről, a legjobb nemzetközi gyakorlatokra emlékeztető, a tanári és szülői közösségeket erősíteni hivatott, az érintettek részvételére épülő, „családbarát” innovációs programról
még kevesebbet lehetett az előadásából megtudni, mint amit az interneten megjelenő híradásokból össze lehet bányászni.
Információ egyébként onnan szerezhető, hogy a megyei nyitó rendezvényeknek az MCC képzési központjai adnak otthont – ahol van ilyen –, s ezekről vannak híradások (Székesfehérvár, Eger, Nyíregyháza), valamint az egyik iskola honlapja büszkén hirdeti, hogy fenntartói ajánlás és szakmai munkája alapján kiválasztásra került, mint mentoriskola. A kezdeményezés szakmai programjáról nem található publikus tájékoztató a neten a ChatGPT szerint sem, nincs célzott finanszírozása, és nem tudni azt sem, hogy milyen szakértői anyagokra támaszkodik, valamint mi az MCC és a képzési központok szerepe a programban. Mindenesetre járulékos haszon, hogy a megyénként kiválasztott 20-25 igazgató újabb információkat szerezhetett az MCC tehetséggondozó programjáról. Remélhetjük, hogy a projektben tervezett iskolalátogatások meg is valósulnak és érdemi kommunikációhoz, „jó gyakorlatok megosztásához” vezetnek a „szeretet és emberség” jegyében.
Meglepő pusztán Maruzsa Zoltán, sértettségét férfiasan palástolni próbáló előadásának felhangjai voltak. „Eredmények és kihívások a köznevelés területén” című
előadásából sajnos a kihívások kimaradtak, mivel még az elmúlt 15 év mind a 42 darab (sic!) nagy eredményének ismertetésére sem futotta az idejéből.
Az ingyenes tankönyvellátás bevezetése, a digitalizáció fejlesztésének elemei – például a Nemzeti Köznevelési Portál, a Kréta, az okos tankönyvek, a KRESZ online képzés és vizsga biztosítása –, vagy az iskolapszichológusok és gyógypedagógusok számának növekedése, a pedagógusok bérének rendezése mind-mind olyan pozitívumok, amelyek fényében méltatlan és érthetetlen a fanyalgás Maruzsa szerint.
Mivel végül egyik előadó sem pazarolt időt az esetleges problémák, kihívások tárgyalására, az a benyomásunk támadhatott, hogy az oktatásügy irányítói szerint
„Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.”
***
- Az esemény előadásai rendszerint megjelennek egy konferenciakötetben, a hozzájuk tartozó prezentációk pedig fel szoktak kerülni a https://suliszerviz.com/ oldalra. ↩︎