írta: Pócsné Berkesi Zsuzsanna gimnáziumi tanár
Lassan itt a gimnáziumi felvételik időszaka, a szülők már javában gyötrődhetnek, hova adják be a gyerekük jelentkezést. Sorra járják a nyílt napokat a családok, a gimnáziumok pedig igyekeznek fényezni, minél vonzóbbá tenni az intézményeiket.
Az alsóbb osztályba járó gyerekek szülei nem csak az intézményválasztással szenvednek, elvi döntést kell meghozniuk: maradjon-e még a csemetéjük az általános iskolában.
Régi vesszőparipám, hogy a nyolc-, hat- és négyosztályos gimnáziumok párhuzamos engedélyezése egy elhibázott döntés volt.
Mindhárom formának megvan az előnye és a hátránya is, azonban annak, hogy egyszerre, párhuzamosan léteznek, a négyosztályos gimnáziumok és az általános iskolák isszák meg a levét.
Hogy is működik az iskolatípus kiválasztása a valóságban? A negyedik osztály után elmennek az általánosból a legjobb gyerekek, őket veszik fel nyolcosztályos gimnáziumba, kizárólag nekik sikerül az a felvételi, ami köszönőviszonyban sincs azzal a tananyaggal, amit az általános iskolák alsó tagozatán tanulnak a gyerekek. Erre bizony gyúrni kell még a legokosabbaknak is. (Amúgy, csak úgy zárójelben megjegyzem, nem a sokat szidott felvételi feladatlapokkal van a baj, hanem a tananyaggal. A felvételi feladatlap azt nézi, tud-e a gyerek gondolkodni, van-e logikája. A tananyagunk meg lassan semmi mást nem akar, mint magoltatni. Szóval ahhoz, hogy jól sikerüljön, hozzá kell szoknia a gyereknek ahhoz, hogy az agyát használja, ne pusztán a fenekét a magoláshoz.)
Akinek nem sikerült a felvételi negyedik osztályban, az megpróbálja újra hatodikban. Megint elmegy az osztály egy része, ennek eredményeként olyan kevés tanuló marad egy osztályban, hogy ez a legtöbb általános iskolában osztályösszevonásokat eredményez.
Két részletben mennek tehát el a legjobb tanulók, nem marad „húzóerő”, hetedik-nyolcadikban már elég gyenge színvonalon mehet csak az oktatás az általános iskolákban.
Budapesten legalábbis ez a helyet – leszámítva egy-két kiváló általános iskolát, ahol „megéri” maradni a nyolcadik osztály végéig. Vidéken kisebb az elvándorlás, főleg, ha a nyolc- és hatosztályos gimnáziumok messze vannak.
A négyosztályos gimnáziumok már az összevont, „lefelezett” gyerekekből válogatnak.
Az én iskolám egy hibrid rendszert választott, vannak hat- és négyéves osztályaink is. Zongorázni lehet a különbséget a két osztálytípus között, nyilvánvalóan a hatosztályos javára. Nem azért, mert az a jobb rendszer, hanem egész egyszerűen azért, mert annál a felvételinél még sokkal nagyobb a merítés.
Meggyőződésem, hogy egyszerűsíteni kellene a rendszert, mindegy melyiket tartjuk meg, de legyen minden gimnázium egyformán nyolc, hat vagy négyosztályos. És én a rettegett, életeket eldöntő felvételitől is megóvnám a gyerekeket, úgy csinálnám, ahogy a finnek: