2022 őszén Pilz Olivér felkérést kapott a Eurozine-tól, hogy foglalja össze 2010-től a magyar közoktatás és az oktatási mozgalom történetét. A Eurozine Európa vezető kulturális magazinja, több mint 100 kulturális folyóirat hálózata, egyben online újság is.
Most közreadjuk az eredeti „kéziratot”, amelyből kisebb-nagyobb átalakítások és kiegészítések után 2023. január 20-án, angol nyelvű fordításban jelent meg a fotókkal, videókkal, grafikonokkal illusztrált cikk. (A módosításokra a külföldi olvasók előismeretei és tájékoztatása érdekében került sor, továbbá az eredeti anyag végét is kiegészítette a szerző néhány bekezdéssel a megjelenésig eltelt hetek eseményeiről.)
T A N Ü G Y I N A P L Ó
Hogyan jutott el a hazai oktatás ügye a tanári szobák morgolódásától a soktízezres utcai tömegmegmozdulásokig?
2022. 10. 23. Nemzeti ünnep. A kormány és kormánypártok nem tartanak központi ünnepséget a fővárosban, a miniszterelnök Zalaegerszegen mond beszédet… Budapesten 80 ezer ember gyűlik össze a pedagógusok és az oktatás mellett kiálló szolidaritási tüntetésen. A Műegyetem rakpart szűknek bizonyul, tele a Szabadság híd és a Gellérthegy lejtői, de még a Duna pesti oldalán is sokan vannak, akik próbálják a túloldali színpadon folyó eseményeket követni, ahol számos ágazat szakszervezeteinek vezetői biztosítják a pedagógusokat támogatásukról.
„Fizessétek ki a tanárainkat!” – zúg fel a tömegben gyakran az elmúlt félévben született egyik jelmondat.
A kormányzati propagandamédia és a megmondóemberek ingerküszöbéig leginkább az egyik felszólalásban elhangzó cifra kifejezések jutnak el. Megint „sikerült a lényegre tapintaniuk”. Azt viszont a parlament folyosóján a kormánypárti képviselők is készséggel elismerik, hogy a tanárok fizetését meg kell emelni. (Persze csak, ha majd „Brüsszel fizet”.) De valóban egyszerű jelmondatszintű bérrendezési kérdésről van szó, ahogy a kormány próbálja beazonosítani a problémát?
Túltolt törvény
2010. május 29. Megalakul a második Orbán-kormány. (Melyet azóta megszakítás nélkül a harmadik, negyedik és jelenleg az ötödik követ.) Politikáját a Nemzeti Együttműködés Rendszereként (NER) hirdeti meg. Az oktatást az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) alá sorolják – többek között a szociális, az egészségügyi és a kulturális ágazatokkal együtt. Ezekről a területekről a gazdasági válság kezeléseként jelentős forrásokat vonnak ki.
2011. december 29. Megjelenik a nemzeti köznevelésről szóló törvény. Már a parlamenti vita és szavazás közben civil szervezetek demonstrálnak a vacogós téli időben az Országház előtt. Voltak, akik már akkor látták, hogy a közoktatást közneveléssé átnevező, a rendelkezéseket a kormánypártok saját igényei szerint átalakító törvény a hazai oktatás amúgy sem stabil lábait hamarosan megrogyasztja. A rendszer problémái ugyanis nem újkeletűek. A nemzetközi összehasonlító méréseken is elég gyengén teljesítenek a magyar diákok. (Akkor még nem lehetett tudni, hogy van még lejjebb – sokkal lejjebb.) A gondok ellenére az oktatás helyzete nem kerül a társadalom figyelmének középpontjába, csak egy szűk szakmai kör keretein belül marad.
A pedagógusok többsége még hitt a változtatások pozitív szándékában és egy jobb oktatási rendszerben. Az ősz folyamán a törvénytervezettel, a pedagógus-életpályamodellel és az ahhoz kapcsolódó magasabb bérek ígéretével országjáró roadshow-t tartó államtitkárt, Hoffmann Rózsát a miskolci rendezvényen egyenesen a „női Klebelsberg Kuno”-ként fogadják. (Ez azért nem mindenkinek tetszik a teremben – halk moraj.) Az esemény végén nincs lehetőség kérdések feltevésére…
2012. szeptember 1. Teljes centralizáció a fenntartásban: megalakul a KLIK, vagyis a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ. A korábban önkormányzati fenntartású iskolák ehhez a központi hivatalhoz kerülnek. A KLIK a tanárok munkáltatója is. Az iskolaigazgatókat számos jogkörüktől megfosztják (pl. gazdálkodási, munkáltatói). És a helyi közösségeket is: önkormányzat nem lehet iskolafenntartó Magyarországon.
2013. szeptember 1. Életbe lép a pedagógus-életpályamodell. Ez magába foglal egy pedagógus-minősítési rendszert, új munkaidőnyilvántartást és magasabb, értékálló, a mindenkori minimálbér alapján számított béreket tartalmazó táblát – kompenzálandó a megnövekedett munka- és adminisztrációs terheket. S bár a számok jól mutatnak, de az emelést – gazdasági okok miatt – az érintettek nem kapják meg egyszerre, csak évekre széthúzva, részletekben egészen 2017 szeptemberéig. (A kormányzati kommunikáció pedig négy évig azt harsogja, hogy „már megint emelik a tanárok fizetését”.) A magasabb alapbér első emelt részleteivel nem mindenki jár jól – sőt, kevesebb pénz érkezik a számlájukra. A korábbi pótlékok döntő többsége megszűnik. Eltörlik például a több szakot tanítók pótlékját: ők azok, akik két-három tantárgy tanítására szereztek végzettséget – több diplomájuk is lehet -, s a több tantárgy tanítása több időt is jelent számukra a napi felkészülés során. És a túlórák kifizetése sem úgy történik, mint előzőleg. Díjazás csak bizonyos óraszám „lehelyettesítése” után jár, addig semmi. A köznevelési törvény szerint a tanároknak 22-26 kötelező órájuk van – azonos bérezéssel. Így vannak, akik bár közel 20%-kal többet dolgoznak, a fizetésük mégsem magasabb. Hová lett a több munkáért több pénz jár elv? (A pedagógushiány az óraszámbeli különbségeket egyre inkább elsimítja: ma már az átlag a 26 órához áll közelebb. És ez eltüntet sok betöltetlen státuszt is.) Ráadásul e „gumiszabály” révén a többségnek megnőtt az óraszáma az addigi egységes 22 órához képest. A rendszerváltás utáni években egyébként ez még csak 18 óra volt!
Az életpályamodell a pedagógusokat kategóriákba sorolja. A gyakornoki idő után pedagógus I. majd II. fokozat következik. (És léteznek mester-, ill. kutatótanárok is.) A pedagógus II. fokozat kötelezően elérendő mindenki számára, de ahhoz portfoliót kell írni (sok-sok 10 oldalon), amit meg is kell védeni egy bizottság előtt, mely ellenőrzi és értékeli a pedagógus munkáját. A kollégák számára legjobban az fáj, hogy a rendszer bevezetésekor mindenkit visszaküldenek a startvonalhoz, azaz mindenki a pedagógus I. fokozatba kerül. Nem számít a diploma minősítése, a pályán eltöltött évtizedek (a nyugdíj előtt állók kapnak „felmentést”), az elért eredmények, az igazgatók, a szülők, a diákok és a kollégák egymásról alkotott véleménye. Ekkor hangzanak fel az összes tanári szobában az első nagyobb zúgolódások – de a bérek értékállóságának ígérete ezt képes tompítani. Igaz, már ekkor szép számmal vannak, akik a megalázónak tartott eljárás miatt elhagyják a pályát.
Egyezséget szegő állam
2014. december 29. Megjelenik a 2015. évi költségvetési törvény. Ebben a kormány a köznevelési törvény módosításával – alig több, mint egy év után – felrúgja a pedagógusokkal kötött megállapodását, mely szerint a többletterhekért magasabb és értékálló bér jár. A továbbiakban nem az aktuális minimálbér a pedagógusbérek számításának alapja, hanem egy úgynevezett vetítési alap, melynek összege a 2014-es minimálbér, azaz 101 500 Ft. Ez mind a mai napig változatlan – ha ez a lépés nem következik be, akkor ma közel kétszer annyi lenne a pedagógusok fizetése. A terhek pedig maradtak…
Ezzel az eljárással a tanárok, tanítók, oktatók, óvodapedagógusok keresete kezdett leszakadni a többi ágazat fokozatosan emelkedő béreihez képest. Ennek üteme kezdetben lassabb volt, így egy darabig még nem jelentett akkora bérfeszültséget, ami tömeges pályaelhagyást okozott volna. Mivel a diplomás átlagbérnek kb. 70%-át elérte a pedagógusok fizetése, így bérproblémákról akkor még nem beszéltek.
Egy nyílt levél utóélete
2015. szeptember A köznevelési törvény rendelkezései fokozatosan léptek életbe, együttes hatásuk „gyümölcse” ekkorra érik be. Mint valószínűleg sok helyen az országban, így a Miskolci Herman Ottó Gimnáziumban is sokan csak most szembesülnek a rájuk váró feladatokkal. A legnagyobb „falatnak” a portfoliók megírása tűnik. A növekvő óraszámok és az ezzel együtt járó munkaidőnövekedés – hiszen egy pedagógus nemcsak órát tart, hanem arra fel is készül, dolgozatot javít, szemléltetőeszközöket állít össze és készít elő, versenyeztet, programokat szervez, kapcsolatot tart a szülőkkel, foglalkozik tanítványai lelkével…-, az összes iskolai dokumentáció felülvizsgálata, az egyre több adminisztráció, a kötelező (az intézmények elhanyagolt állapotuk miatt hatékony munkavégzésre alkalmatlanok) iskolai benntartózkodás mellett ez lehetetlennek tűnik. A tantestület úgy érzi, összecsapnak felette a hullámok. Már november elejére kimerültnek érzik magukat. Úgy döntenek, hogy összegyűjtik a problémákat, és levelet írnak a fenntartónak azzal, hogy továbbítsa azt a döntéshozóknak. Az iskolát meglátogató tankerületvezető elismeri, hogy a felvetettekkel kapcsolatban ő nem áll döntési helyzetben, azok országos hatáskörűek. A tantestület közli, hogy – megfelelő türelmi idő leteltével – érdemi változások hiányában levelüket a sajtónak is el fogják juttatni. Így is tettek.
2016. január 5. Megjelenik a hermanosok írása: Nyílt levél a közvéleményhez! A gyermekekért és a jövőért aggódó segélykiáltás a magyar oktatás alapvető, a rendszer egészét érintő problémáit foglalja össze a gimnázium tanárainak szemszögéből. A levél futótűzként terjed a médiában, végül 35 ezer egyén és 950 csoport (iskola, szervezet) írja online alá. Az „elkeresztelésre” a kiáltványt megjelentető, felajánlásként kapott honlap címét használva megszületik a Tanítanék Mozgalom. A Tanítanék az oktatást mint a nemzet jövőjére kiható legfontosabb ügyként pozícionálja. A Mozgalom legnagyobb erénye talán az, hogy a gondokról közérthetően, a mindennapi tapasztalatok figyelembevételével képesek beszélni – talán nem véletlenül: képviselői gyakorló tanárok. Mindenesetre azokkal a témákkal is foglalkoznak, melyek a szakszervezetek, mint munkáltatói érdekképviseletek palettájáról sokáig hiányoztak. És a mindenki számára könnyen megérthető kommunikáció következménye a Tanítanék legnagyobb eredménye is, a sikeres társadalmi edukáció. Az általuk használt kifejezések hamarosan a közbeszédben is megtapadnak, az oktatás nemzeti üggyé és a mindennapi beszélgetések részévé válik.
A levél hírére és sikerére a kormánykommunikáció napokra lefagy. Értetlenül állnak a váratlan helyről érkező és tömeges kritikával szemben. Az első sajtóbéli megszólaló Klinghammer István, korábbi felsőoktatási államtitkár. Ő a következő módon ad hangot véleményének: „Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kócos, kockás inges tanári kar grasszál.” Ez után az „érdemi és tartalmi” megnyilvánulás után a kockás ing válik az oktatási megmozdulások jelképévé.
Először az utcán
A kormány válságkezelési céllal Balog Zoltán minisztert – aki egyébként református lelkész – és a KLIK vezetőit országos előadáskörútra küldi, ahol pedagógusoknak tartanak fórumokat. Az első állomás Miskolc. A miniszter beismeri, hogy az oktatás területén „túltolták a biciklit”. Megjegyzi, a tanárok újabb béremelést kapnak (egy már említett törlesztőrészletről van szó) – teszi ezt annak ellenére, hogy a hermanosok világosan leírták, nem a bérük miatt szólalnak meg. A helyszíneken feléjük záporozó problémák kezelésére azonban nem képesek megoldási javaslatokat adni. A pedagógusok úgy érzik, hogy nincs az oktatásban kompetens, döntési helyzetben lévő politikus, és nincs akarat sem a helyzet lényegi javítására…
2016. február 3. A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) helyi csoportja tüntetést szervez Miskolcon a hermanosok és levelük tartalmának támogatására. Sokan érkeznek az ország számos pontjáról. A hideg, esős napon a legnagyobb vidéki oktatási tüntetés, Miskolc eddigi legnagyobb megmozdulása jön létre: a résztvevők száma 5000 fő. A tömeg a Hermantól a város főutcáján vonul végig fáklyákkal és transzparensekkel a miskolci Hősök terére, ahol beszédek hangzanak el. A sor elején vitt molinón a „Gyermekeinkért!” felirat olvasható.
2016. február 9. A parlament oktatási bizottságának ellenzéki elnöke összehívja a grémiumot az ügy kivizsgálására. Meghallgatják a Herman igazgatóját is. A többségben lévő kormánypárti képviselők igyekeznek eliminálni a problémákat, a kezdeményezőket nevetségessé tenni. A miniszter leváltja az akkori közoktatási államtitkárt, Czunyiné Bertalan Juditot, aki megnyilatkozásaiban is képtelen úrrá lenni a helyzeten. (Ő később a Digitális Oktatási Stratégia megalkotásakor tűnik fel – évekkel később, a koronavírusjárvány során elrendelt digitális munkarend alatt hamar kiderül, hogy az iskolák felszereltségében nem sikerült ezen a téren áttörést elérni, az erre szánt milliárdoknak nincs kézzelfogható nyoma.) Őt Palkovics László követi a poszton, aki az egyetemek „megrendszabályozásával” már bizonyított. A bizottsági meghallgatás előtti órákban létrehozzák a Köznevelési Kerekasztalt. Ennek a „demokratikus fórumnak” a működési módját és a napirendjét is a kormány szabja meg, valamint a tagjait is a kormány hívja meg: lényeges szempont a politikai lojalitás. Így kerülnek tömegével a tárgyalóasztalhoz olyan szervezetek, melyeknek vajmi kevés köze van az oktatáshoz, de hajlandók elvtelenül támogatni a kormány által képviselt véleményt. Ők vannak többségben: a kormány lényegében saját magával egyeztet. Így nem meglepő, hogy a későbbiekben az is előfordul, hogy már az ülés megkezdése előtt nyilatkoznak az oktatás irányítói a megbeszélésen született eredményekről. A lényeget Lázár János, a miniszterelnökséget vezető államtitkár mondja ki: „a Köznevelési Kerekasztal döntései nem kötelezik a kormányt semmire.”
2016. február 10. A Tanítanék Mozgalom választott képviselői 4 pontban foglalják össze elvárásaikat az oktatásirányítással szemben. Érdemi, szakmai egyeztetéseket, új közoktatási törvény elkészítését, az oktatásra fordított költségek megemelését, a napi problémákra azonnali megoldásokat követelnek. Hogy mik ezek a napi munkát megkeserítő vagy szinte ellehetetlenítő akadályok? A legelhíresültebb, hogy sokszor még kréta sincs az iskolákban. De ugyanígy nincs fénymásolópapír, WC-papír, nem működik az internet, az elektronikus napló, hetekig-hónapokig vagy akár évekig kell egyes beszerzésekre várni. Megtaníthatatlan és megtanulhatatlan mennyiségű a tananyag, mely sem a gyerekek életkorához, sem a 21. század kihívásaihoz nem igazodik. (Miért nyomorítjuk meg a gyerekeinket haszontalan tudnivalók időpocsékló bebifláztatásával?) A tanárok egyre többet kénytelenek helyettesíteni a terheikbe belebetegedő vagy éppen a minősítési eljárásuk miatt hiányzó kollégáikat. Hiányoznak – megalázóan alacsony bérezésük miatt – a pedagógusok munkáját segítő szakemberek is, így az ő munkájuk egy része is a tanárokra marad. Az épületek állaga rohamosan romlik: még tisztasági/egészségügyi festésre sem futja, a mosdók, tornaöltözők állapota elborzasztó. Sok helyen az ablakok használhatatlanok: télen beszögelik, tavasztól meg nem zárják be őket. (Hogy hagyhatjuk, hogy gyerekeink ilyen környezetben nőjenek fel?) Hiányos a szertárak felszereltsége, elfogynak a vegyszerek, a meghibásodott kísérleti eszközöket nem javítják meg, vagy nem szereznek be helyettük másikat… Ugyanahhoz a tantárgyhoz évről-évre újabb és újabb „tartósnak” nevezett, kötelezően alkalmazandó egyentankönyvek jelennek meg, amit a tanároknak megismerni sincs lehetőségük – ráadásul a többség hemzseg a szakmai tévedésektől, hibáktól. Folyamatosan változnak a jogszabályok is, melyek párosulnak az iskolai dokumentumok állandó újraírásával. A közétkeztetés minősége gyalázatos – lényegében leszoktatunk egy korosztályt a meleg étel fogyasztásának fontosságáról. A sor szinte végtelen…
2016. február 10-12. Kihelyezett Fidesz-KDNP frakcióülés Miskolcon (a lillafüredi Palotaszállóban). Az oktatás kérdése hivatalosan nem szerepel a programban, de kiszivárgó információk szerint a kormányfő hangot ad azon véleményének, hogy nem tartja „életszerűnek” az elégedetlenség kinyilvánítását. Kérdés, hogy vajon ki vagy mi állhat ennek hátterében!? (P.O.: „Mögöttem csak a tábla áll.”)
Esernyős tüntetések
2016. február 13. A PSZ Budapesten szervez megmozdulást. (Az egyik szervező Hajnal Gabriella, aki szakszervezeti vezetőből 2018-ban a Klebelsberg Központ elnöke lett. No comment…) 35-40 ezer ember vonul a Kossuth térre. Ekkora tömeg Magyarországon eddig nem mozdult meg az oktatásért. Felszólalnak a pedagógus szakszervezetek és több szolidáris érdekképviselet vezetői, a Tanítanék Mozgalom képviselői, van szülői és diák megszólaló is. Az esemény talán legemlékezetesebb momentuma, mikor Sándor Mária, a feketeruhás nővér öt perc csöndet kér a kormány által elfeledett társadalmi csoportokért. Az időjárás ezen alkalommal sem kegyes, itt is hideg van és esik. Az esőcseppek hangosan kopognak a hatalmas, néma tömeg esernyőin. Hátborzongató. A rendezvény esernyős tüntetésként híresül el, s kap újabb szimbólumot a tanárok kiállása. A kockás esernyő pedig a Tanítanék azóta is használt logója.
2016. február 16. Megalakul a Civil Közoktatási Platform (CKP), több mint félszáz civil szakmai, szak-, diák- és szülői szervezet szakmapolitikai értékközösségen alapuló, demokratikus együttműködési fóruma. A csatlakozók támogatják a szakszervezeteket, valamint a Tanítanék Mozgalom követeléslistáit. Elhatárolódnak a Köznevelési Kerekasztaltól (az abban résztvevőket fel is szólítják, hogy lépjenek ki, mert annak működtetése csak látszategyeztetés és kormányzati elterelő manőver), ugyanakkor kinyilvánítják érdekeltségüket a kormánnyal folytatott nyílt, minden érdekelt bevonásával zajló tárgyalásokban. A CKP munkacsoportjai hosszútávú, az oktatás megújítását célzó terveket dolgoznak ki, az akut problémák gyors megoldására követeléseket és javaslatokat fogalmaznak meg, és kezdetben összehangolják a tagszervezetek tiltakozó megmozdulásait is. A CKP az alapítók között szereplő Tanítanék számára is szellemi bázis jelent: megnyilvánulásaikat gyakran segítik az itt konszenzussal létrehozott szakmai anyagok.
2016. február 29. „Ne menj suliba!” Az akció szülői kezdeményezés azzal a céllal, hogy támogassák a tiltakozó pedagógusokat. A szülők sokasága nem engedi iskolába a gyerekét. Egyes intézmények konganak az ürességtől. A szervezők hamar egymásra találnak és megalakul a Szülői Hang Közösség. A Közösség azóta is aktív szereplője a közéletnek. Széleskörű felméréseket végeznek és kampányokat hirdetnek a problémák megismerésére, dokumentálására (pl. a tankönyvválasztásról, a pedagógushiányról, a kötelező iskoláztatásról, az iskolai készségfejlesztésről és a nyelvoktatásról). Követeléseket fogalmaznak meg, és közösen kidolgozott ötleteikkel segítik a többi szülőt, egymást abban, hogy hogyan „élhető túl” a családok számára a romokban heverő magyar oktatás és nevelés.
2016. március 9. Megjelenik egy közvélemény-kutatás, mely szerint az oktatás ügyének, a pedagógusok követeléseinek 76%-os a társadalmi támogatottsága.
Palkovics László államtitkár még ebben a naptári évben új, modern szemléletű, a terheket csökkentő Nemzeti alaptantervet (NAT) ígér.
2016. március 15. Nemzeti ünnep. Kossuth tér. Esik az eső. A Tanítanék Mozgalom tüntetése. 50 ezer fős tömeg – az esernyők alatt. Elhangzik a CKP által összeállított 12 pont. Ezekben az aktuális, érdemi vita nélküli, elhamarkodott jogszabályok és a pedagógus életpályához kapcsolódó minősítési rendszer felfüggesztését, az oktatásfinanszírozás legalapvetőbb forrásainak biztosítását, a tanulói és tanári terhek csökkentését, a tankönyvválasztás szabadságát az állami fenntartású iskolák számára is és a roma tanulók növekvő szegregációjának visszaszorítását, a diszkrimináció minden formájának hatékony tilalmát követelik. A különleges bánásmódot igénylő gyermekek méltányos és eredményes ellátásáért azonnali, kármentő intézkedéseket sürgetnek. Kifejezik az igényüket az oktatással kapcsolatos őszinte és nyilvános kommunikációra, mely során új alapokra helyezett közoktatási rendszert kell kidolgozni.
A kormány egy részletkérdésben enged: egy évvel később eltörli a pedagógusok tanórákon kívüli munkahelyi benntartózkodásának kötelezettségét. (Az alkalmatlan munkahelyi környezet helyett szabad otthon elvégezni az órák megtartásán felüli feladatokat.)
És van egy teljes pont is, melyben előrelépés születik! A már egyre határozottabban jelentkező pedagógushiány enyhítésére tett azonnali követelést 6 évvel később (!) teljesítik: megteremtik a nyugdíjas pedagógusok állami intézményekben való – mert pl. egyházi fenntartásban ennek eddig sem volt akadálya – továbbfoglalkoztatásának jogszabályi kereteit. Igaz csak egyetlen tanévre (2022/23-ra).
A megmozdulás egyik sokat skandált, elhíresült mondata: „Nincs hatalmad felettünk!” A Tanítanék bocsánatkérésre szólítja fel a miniszterelnököt és az államfőt, hogy az elmúlt hat évben megalázott csoportokkal – beleértve természetesen a pedagógusokat és diákokat – egyenrangú félként ülhessenek le a tárgyalóasztalhoz és tiszta lappal kezdhessék meg az egyeztetéseket. Ennek elmaradása esetén március 30-ára országos, minden ágazatra kiterjedő munkabeszüntetésre hívják fel a munkavállalókat.
De mint a többség sejtette, ettől a politikai kurzustól képtelenség beismerést, bocsánatkérést várni. Most ez bizonyosságot is nyer. És a kormány belekezd abba a kommunikációba, mellyel nemcsak a tiltakozókat, de saját magát is sarokba szorítja. Innentől minden oktatással kapcsolatos kritikát politikai támadásnak titulálnak, mely a hatalom megdöntésére irányul. Az ország irányítói szerint a háttérből támogatók a szokásos „démonjaik”: Soros, a kommunisták, az ellenzék, majd Brüsszel vagy Amerika. Ebből a helyzetből szinte lehetetlen visszakozniuk a politikusoknak is, mert ahhoz be kellene vallaniuk saját tévedésüket, az elkövetett hibákat. Az ördögi kör bezárul.
És ezzel elkezdődik az iskolahasználók elégedetlen tömegeinek megosztása is. Igaz, a nem állami fenntartású intézmények (legnagyobb arányban az egyházak ezek fenntartói) eddig is eltérő finanszírozással és számos dologban eltérő jogszabályi környezetben működhettek. De a 2016 márciusában még csak ideológiai síkon történő megosztás később szervezetileg is folytatódik. A szakképzést és a felsőoktatást a közoktatástól elválasztva más minisztériumok alá sorolják, a szakképzésben egymást érik a reformok, az ott tanítók kikerülnek a közalkalmazotti körből, az egyetemek autonómiáját – kevés kivételtől eltekintve – végképp beszántják a kormányközeli delegáltak közreműködésével működő alapítványok fenntartásába helyezve azokat.
Sztrájk vagy polgári engedetlenség?
2016. tavasz A civil szervezetek folyamatosan próbálnak kommunikálni az oktatásirányítással. Több-kevesebb sikerrel. Célba ér például a Történelemtanárok Egyletének azon petíciója, hogy engedélyezzék az érettségi vizsgákon a korábbi, kronológiát is tartalmazó történelmi atlaszokat. A 10 ezer aláíró sikerének köszönhetően fellélegezhetnek a 2017-ben érettségiző diákok. Azt a nyomtatványt használhatják a vizsgán, melyből éveken át tanultak.
A CKP állandó levélváltásban van az EMMI-vel. Újabb és újabb szakmai anyagok készülnek, ajánlások, megoldási javaslatok születnek. A minisztériumból érkező válaszok kezdetben udvariasan hárítanak, mintha a probléma nem is létezne vagy elutasítanak. Mert hiába a több mint 50 szervezet kollektív bölcsessége: az egyeztetésnek nem ez az elvárt módja, csak a Kerekasztal az egyetlen üdvözítő lehetőség. Aztán válasz is egyre később és ritkábban érkezik. A Platform ügyvivő testülete többször próbálkozik személyes találkozást is megszervezni az oktatás irányítóival. Kevés sikerrel. Talán a legkudarcosabb és egyben legfelháborítóbb az az eset, mikor eljutnak a Közoktatási Államtitkárságra és megállapodnak a leendő találkozó technikai részleteiben, de a minisztérium részéről senki nem jelenik meg a rögzített időpontban, hiába várják őket a civil szervezetek képviselői. Sőt, később arra hivatkoztak, hogy meg is történt az egyeztetés az Államtitkárságon…
2016. március 30. Az első magyarországi – a Tanítanék Mozgalom által kezdeményezett -, széleskörben meghirdetett polgári engedetlenség. Maga a fogalom itthon 2007-ből ismert, mikor fideszes képviselők elbontották a Kossuth teret elkerítő kordont. Akkor Orbán Viktor így magyarázta el ennek szükségességét: „Szerintünk alkotmánysértő az a rendelet, amit a rendőrség kibocsátott. Ez demokráciában, tízen-egynéhány évvel a rendszerváltás után elfogadhatatlan. Láthatóan a kormányzat tehetetlen vagy nem is akar semmit sem tenni. Inkább úgy látom, hogy a rendőrséget támogatja, meg az alkotmánysértéseket próbálja fedezni. Ez így nem maradhat, ilyenkor marad a polgári engedetlenség. Az azt jelenti, hogy tudjuk, hogy mit teszünk, és vállaljuk mindennek minden szükséges jogi következményét.” Tehát a polgári engedetlenség erkölcsi indíttatású, szándékos jogsértés. Célja a tiltakozás, a vélemény kinyilvánítása az alapvető jogot sértő eljárás ellen, illetve e rendelkezés megváltoztatása mellett. Az ebben résztvevő cselekedetével tisztában van, azt tudatosan teszi, s vállalja az esetleges – ugyanakkor arányos – következményeket. Míg a polgári engedetlenség jogrenden kívüli, addig az általában szakszervezetek által megszervezett sztrájk törvényben szabályozott érdekérvényesítési forma. Éppen ezért törvényekkel el is lehetetleníthető. És pontosan ez a gond a pedagógusok sztrájktörvényével. A jogszerű sztrájk lényegében észrevehetetlen – az órák többségét meg kell tartani, minden intézményben felügyeletet kell biztosítani… -, ezért a 2022-es polgári engedetlenségeknek a sztrájktörvény a kifogásolt jogalapja: a sztrájk alapjog, még a pedagógusok számára is.
Ezen a 2016-os szép tavaszi napon több ezer tanár vesz részt a polgári engedetlenségben. Vannak támogatók, szolidaritásukat kifejezők más ágazatokból is, de csak kevesen teszik le (legalább a kért 1 órára) a munkát. Az ország nem áll le.
2016. április 20. Országos pedagógussztrájk a szakszervezetek felhívására. Ők is azt kérik, legalább 5 percre álljon le az ország – az oktatás mindenkit érint, a gyerekeinkről, a jövőnkről van szó! A teljes ország nem áll le, de 25 ezer tanár részt vesz. A kormány mindent megtesz, hogy elvegye a munkavállalók kedvét. Az intézményvezetők sok helyen megtiltják a pedagógusoknak, hogy beleálljanak a munkabeszüntetésbe – pedig ez törvényellenes. Sokak társadalombiztosítási jogosultságát a munkabeszüntetés idejére felfüggesztették, szintén jogtalanul, mert nem teljes munkaidőben sztrájkoltak, és azt csak hosszas utánjárás után tudták az érintettek visszaállíttatni.
Egy jobboldali sajtóorgánum támadást indít a tiltakozásokban résztvevő Független Diákparlament éppen érettségi előtt álló egyik alapítója ellen. A Tanítanék Mozgalom egyik képviselőjét pedig a fideszes Tényi István jelenti fel. A Mozgalom aktivistája az ellene indult eljárásról a sajtóból értesül. A vádakat ejtik, de a karaktergyilkosságoknak nincs vége…
2016. június 11. A Tanítanék Mozgalom tanévértékelő tüntetése Budapesten és több vidéki helyszínen. A fővárosi eseményen 25 ezren vannak – bőrig áznak, mert hatalmas felhőszakadás kerekedik. A kormány oktatási tevékenységéről kiállított bizonyítvány siralmas…
2016. nyár A KLIK-et átalakítják Klebelsberg Központtá (KK), az iskolák fenntartói, a pedagógusok munkáltatói a tankerületek lesznek. Bejelentik az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet megszűntetését. Rohamtempóban átalakítják a szakképzést. A szakmai elméleti tantárgyat oktató tanárnak nem szükséges pedagógiai végzettséggel rendelkeznie. Kihirdetik az iskolák intézményvezetői pályázatának eredményét: több iskolában – „természetesen” indoklás nélkül – eredménytelen a pályáztatási eljárás annak ellenére, hogy jogilag minden megfelelő és a tantestület is támogatja a pályázót. Többükről található kockásinges kép a világhálón…
A Mozgalom a következő két évben is több tüntetést szervez vagy vesz részt szolidaritásból más ágazatok, érdekvédelmi csoportok hasonló rendezvényein. De a közoktatásfókuszú demonstrációkon 2022-ig nem sikerül elérni a 2016 februári-márciusi tömegeket. A kormány sikeres volt a pedagógustársadalom „leszalámizásában”, a széleskörű társadalmi támogatottság pedig még hiányzik. (A felsőoktatásban a CEU, majd az SZFE melletti kiállás és az ahhoz kapcsolódó események értek el hosszú időn keresztül nagy visszhangot és támogatói tömegeket.)
Szakmai anyagok kontra kormányzati alternatív valóság
2016 őszétől az utcai megmozdulásokról áthelyeződik a hangsúly: a civil szervezetek kampányokat indítanak a világhálón, nyílt vitákat kezdeményeznek az oktatásirányítással, petíciókat nyújtanak be, flashmobokat, szűkebb körű akciókat és tájékoztató-, ill. vitafórumokat szerveznek.
2016. december 19. A CKP bemutatja a Kockás könyvet. A Kiút az oktatási katasztrófából alcímű elemzés olyan stratégiai dokumentum, mely alapja lehet a magyar oktatási rendszer teljes reformjának. A szakmai anyag célja, hogy vitaanyagként elindítsa ezt a folyamatot, melynek széleskörű társadalmi egyeztetésben kell megvalósulnia.
2017. május A CKP-tag Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság Száz pontban a közoktatás megújításáért címmel összefoglalja azokat a téziseket, amelyek egy kormányváltás esetén haladéktalanul meghozandó közoktatási törvény alapjául szolgálhatnak.
2017. nyár Elkészül a CKP-ban a tartalmi szabályozás – vagyis a NAT – átalakításának koncepciója, alterNATíva címmel. A dokumentum a hatályban lévő túlközpontosított, megtaníthatatlan mennyiségű tananyagot tartalmazó szabályzóval ellentétben a pedagógusok autonómiáját helyezi a középpontba.
2018. február 5. Aláírásra kerül az Oktatási Minimum. Kidolgozását, a kormányzati ciklusokon átívelő és széles körben támogatott, így kiszámítható és stabil oktatáspolitika kialakításának érdekében a Tanítanék Mozgalom képviselői kezdeményezték. A három hónapig tartó tárgyalássorozat tíz párt oktatáspolitikusai és szakértői, valamint a Tanítanék és az Oktatói Hálózat aktivistáinak közreműködésével zajlott. (A kormánypártok is kaptak meghívást, de a megkeresésre nem is reagáltak.) Az OHA, a magyar felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók autonóm szerveződése, célja a honi felsőoktatás értékeinek megőrzése és megújításának előmozdítása.
Mindeközben a kormánnyal a szakmai szervezetek továbbra sem tudnak – minden igyekezetük ellenére – érdemben tárgyalni. Sőt, a hatalom kampányt indít a civil szervezetek ellen. Elfogadják a Taigetosz törvényként elhíresült jogszabályt, melynek rendelkezései mintegy százezer – beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő és sajátos nevelési igényű – tanulóra nézve súlyos és káros következményekkel járnak, a pedagógusokra pedig olyan feladatokat hárít, amelyek ellátására őket nem készítették fel. Igaz, 2017 márciusában bejelentik, hogy kész az új NAT koncepciója és azt a Közoktatási Kerekasztal megtárgyalta és jóváhagyta, de az anyagot hivatalosan nem hozzák nyilvánosságra. A tervezet egyébként előzetes társadalmi egyeztetés és hatásvizsgálatok, továbbá a törvényben rögzített ötévenkénti kötelező felülvizsgálat nélkül készült, a kormánynak mégsem ez a problémája, hanem, hogy az nem elég keresztény és nem elég nemzeti. Át kell dolgozni – újabb halasztás következik. (A magyar nyelv és irodalom munkabizottság tagjai ott is hagyják a munkát, s a történelem bizottsággal is konfliktusok vannak.) 2020-tól kötelezővé tennék az egyetemi továbbtanuláshoz a nyelvvizsgát, aztán a járvány alatt mentesítést adnak – a diplomák kiadásához sincs szükség igazolt nyelvtudásra. (Majd 2022-ben bejelentik, hogy az eredeti elképzelésüket sem vezetik be kötelező módon.) Az iskolaalapításokról a miniszter dönt egyszemélyben. Az iskoláknak Honvédelmi Intézkedési Tervet (HIT) kell készíteniük. A Nemzetgazdasági Minisztérium alá tartozó szakképző iskolákban hírzárlatot rendelnek el: önállóan nem nyilatkozhatnak a sajtónak. Átalakítják a Kerekasztalt, de az továbbra is csak a közvélemény lecsillapítását célzó álegyeztetés helyszíne marad. Drasztikusan csökken a magyar egyetemisták száma – a tanárszakosokat már lasszóval fogják. 2019-ben a szakképzést már negyedszer alakítják át. Az intézményvezetők megbízásánál megszüntetik a tanárok, szülők és diákok véleményezési jogát, így az aktuális hatalom korlátlanul, a szakmai alkalmasság vizsgálata nélkül az intézményvezetői székbe helyezheti a saját embereit. A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) oktatási kormányzattal folytatott tárgyalásai csaknem egy év alatt sem vezettek eredményre a béremelésről és a tanárok óraszámának csökkentéséről. A szakszervezet felmérést készíttet a tanárok munkaterheléséről, ebből kiderül, a pedagógusok hetente 56 órát dolgoznak megalázóan kevés fizetésükért.
Az államtitkárság pedig folyamatosan azt kommunikálja, hogy az oktatás jó irányban halad.
2020. január Az OHA a hazai és a nemzetközi közvélemény tájékoztatására Háttal Európának címmel vezető szakemberek írásaiból összefoglalót készít a kultúra, az oktatás, a tudomány és a média leépítésének folyamatáról. „A jelentés megírását az indokolta, hogy az egymást követő Orbán‐kormányok nemcsak a jogállamiság és a politikai, szociális jogok tekintetében, hanem az itt tárgyalt kulturális területeken is szisztematikusan szembe mennek az Európai Unió alapelveivel, értékeivel és normáival, azokat tudatosan megszegik. Magyarországon folyamatosan sérülnek olyan fontos európai értékek, mint az emberi méltóság védelme, a széleskörű hozzáférés biztosítása az oktatáshoz és a kultúrához…” Az angolul is megjelenő kötet a 2010-2019-es időszakot öleli fel, az ezt követő két évről 2022-ben készül el a folytatás.
COVID
2020. január 31. A Magyar Közlönyben megjelenik a NAT 2020. Rohamtempóban készülnek a hozzá tartozó kerettantervek és tankönyvek is. Az új tanév már ezekkel indul majd. A kezdetben (elhamarkodottan) 2016 végére ígért szabályozó megalkotását folyamatos botrányok kísérték az eltelt négy évben. Mivel kiadásához képest a bevezetés időpontja túl közeli, nem történt meg a korábbi verzió tapasztalatainak kiértékelése, elmaradtak az előzetes tanulmányok, az alkotók kilétét titkolják, a napvilágra jutó tervezetben található előremutató lépések kigyomlálásra kerültek, míg a tananyagmennyiség elhatalmasodott, egyes tantárgyi tartalmak – főleg a magyar és a történelem – a kormánypártok ideológiájától átitatott, és nem történt meg az érdemi szakmai és társadalmi egyeztetés sem, így óriási a felzúdulás. Lényegében a kormánykörök kivételével mindenki felszólal ellene.
A civil szervezetek elkezdenek különféle demonstrációkat szervezni márciusra a NAT ellen…
2020. március 11. Péntek este a miniszterelnök bejelenti, hogy hétfőtől digitális munkarendre állnak át az oktatási intézmények (aznap délelőtt az iskolák bezárásának ötletét még ellenzéki ármánykodásnak tartották, s megfenyegették a tanárokat, hogy ebben az esetben nem fognak fizetést kapni). A kivitelezésben a nevelőtestületeket az oktatásirányítás magára hagyja. Ennek megfelelően a megoldások széles skálát fednek le a minőségitől a lényegében elfogadhatatlanig. Mindenesetre a gyerekeikkel otthonmaradó szülők (akik ezért szintén nem kaptak állami támogatást, nem úgy, mint számos más országban) jelentős része ekkor szembesül a tanítás-tanulás nehézségeivel, az elképesztő mennyiségű és korosztályidegen, elavult tananyaggal.
Azok a pedagógusok, akik próbálják a legtöbbet kihozni a számukra is idegen oktatási formából elképesztően sokat dolgoznak még az eddigiekhez képest is. Mikor tavasszal már várható a visszatérés a tantermekbe és vannak oltóanyagok is, a pedagógustársadalom kimarad az oltási rendből annak ellenére, hogy oltatlan gyerekek tömegében kell majd munkát végezniük. Ráadásul oltási igényükről az irányítás úgy nyilatkozik, mint arra érdemtelen lógósokról, akik mások kárára akarnak előre furakodni.
Természetesen tömegrendezvények megtartásáról még hosszú ideig szó sem lehet.
2020. szeptember 1. Életbe lép az új NAT. A pedagógusoknak ennek megfelelő új helyi tanterveket kell írniuk. A járvány ismét készül berobbanni.
Mindenféle előzetes egyeztetés nélkül megjelenik a Köznevelési stratégia, mely Radó Péter oktatáskutató elemzése alapján „nem több mint az uniós forrásokhoz való hozzáférés lepapírozása”.
Az OECD-jelentés szerint Magyarországon az egyik legnagyobb a különbség a tanárok fizetése és az átlag diplomásbér között. Ugyanakkor nálunk a legmagasabb a kötelező óraszám.
A kormány az óvodapedagógus-hiányt azzal akarja “megoldani”, hogy délutánonként már elég, ha pedagógiai asszisztens vigyáz a gyerekekre.
Megismétlődik az előző év káosza az iskolai járványkezelésben. Nincs kontaktkutatás, nincs ingyenes tesztelés, vannak viszont jó drágán nevetséges értékeket jelző lázmérőkapuk. Jelenléti oktatásról távollétire csak engedéllyel lehet átállni, s a betegség megjelenésekor az azonnali igazgatói jelzésre általában olyan későn jön válasz, hogy addigra már alig marad a kötelező karanténidőből egy-két nap, a vírus pedig szétterjed.
Ez a tanév is az előző második félévéhez hasonlóan telik el. Lelkileg nehéz időszak. Mindenre rányomja bélyegét a járvány. Folytatódik a befelé fordulás. Az iskolai élet lelketlenné válik. A maszktól nem látjuk egymás arcát, mosolyát, érzelmeit. Elmaradnak a diákévek legfontosabb rendezvényei. Állandók a tömeges hiányzások mind a diákok, mind a tanárok körében. Vannak, akikkel csak online találkozunk, s vannak, akikkel már sohasem…
Felemelkedő fejjel, kiegyenesedő gerinccel
2021. ősz és tél A PSZ petíciót indít a vetítési alap emelésére és a heti óraszámok átalakítására.
A PDSZ felmérést végez, melyből kiderül, gyakorlatilag valamennyi nevelésben-oktatásban dolgozó nélkülözni kényszerül.
A két szakszervezet közös sztrájkbizottságot hoz létre. Azonnali béremelést és a munkaterhek csökkentését követelik az ágazatban. (Ennek előzménye 2020 márciusára nyúlik vissza, de a járvány miatt a sztrájktárgyalásokat felfüggesztették.) Az egyeztetés a kormány oldaláról továbbra is csak színjáték: általában felkészületlenül, komoly ajánlatok nélkül érkezik a döntési jogkör nélküli tárgyalópartner.
Az ADOM Diákmozgalom 12 pontos listát fogalmaz meg. Ebben többek között szabad tankönyvválasztást, magasabb pedagógusbéreket, hatékony diákképviseletet, iskolai autonómiát követelnek. Ezekhez utcai és online aláírásgyűjtés során keresnek támogatókat.
A PDSZ „Holnap ki fog tanítani?” címmel azóta is futó akciósorozatot szervez.
Régen nem volt olyan magas az infláció Magyarországon, mint az év elején – s még hová jut!?
A Szakértői Elegy a Társadalomért Alapítvány 100 pontban fogalmaz meg ajánlásokat az oktatásról. A dokumentum elkészítésében a CKP tagszervezetei és szakemberei is részt vesznek.
2022. január 31. A PSZ és a PDSZ által meghirdetett figyelmeztető sztrájk. Legalább 20 ezer pedagógus csatlakozik. A Szülői Hang arra kéri a szülőket, ne vigyék január 31-én iskolába a gyerekeket – ezt sokan meg is fogadják. Az ADOM is támogatja a munkabeszüntetést.
A kormány a sztrájkot arra hivatkozva, hogy az jogszerűtlen, próbálja ellehetetleníteni. Hosszas jogi huzavona után kiderül, hogy a pedagógusoknak volt igaza.
A kormány szerint „Egyértelmű, hogy a januárra és márciusra bejelentett pedagógussztrájk a baloldal kampányakciója”. A választások közeledtével egyre inkább ebbe az irányba megy a kormánypártok kommunikációja, mintha semmi gond nem lenne az oktatásban, a tanárok fizetése régen el nem értéktelenedett volna, és a szakszervezetek nem tárgyalnának az irányítással évek óta.
2022. február 11. A rendeleti kormányzást kihasználva, a járványügyi veszélyhelyzetre hivatkozva a kormány korlátozza, lényegében láthatatlanná, érzékelhetetlenné teszi a pedagógusok sztrájkját.
2022. február 14. A Szent László Gimnázium 12 tanára polgári engedetlenség keretében nem veszi fel a munkát. Az épületre A sztrájk alapjog! feliratú molinót feszítenek ki.
A következő napokban a Kölcseyben és a budaörsi Illyésben is polgári engedetlenek. Beindul egy láncreakció. Két hónapon át minden napra jut egy-két, majd 10 vagy több intézmény, ahol a pedagógusok kiállnak a sztrájkjogukért, s azon keresztül magukért, a hivatásukért, a tanítványaikért, a magyar közoktatás ügyéért. A társadalom látva, hogy az évek-évtizedek óta sokat tűrő pedagógustársadalom felemeli a fejét, s kiáll az ő gyerekeik érdekében is, egyre többen fordulnak szimpátiával és támogatóan feléjük. Elsőként a tanítványok, a diákok azok, akik hangot is adnak ennek. Az események felpörögnek.
2022. február 24. Oroszország háborút indít Ukrajna ellen. A menekültek segítésében, ellátásában a civil szervezetek hamar kiveszik részüket. Kizárólag ukránul tudó gyerekek (is) kerülnek magyar oktatási intézményekbe. A már amúgy is erős hazai infláció és az energiahordozók árai elszabadulnak.
2022. március 16. A szakszervezetek által meghirdetett határozatlan idejű munkabeszüntetés “gördülő sztrájkká” alakul, minden nap más-más iskolákban szüntetik be a munkát a tanárok, ami egészen a választások előtti napokig tart, amikor erre való tekintettel a szervezők felfüggesztik azt. Diákok szerveznek tüntetést, a sztrájkoló tanárok támogatására Budapest belvárosában, majd a Kossuth téren.
2022. március 19. Kockásinges Találkozó a Kossuth téren. Beszédet mondanak többek között a PDSZ és más szakszervezetek, a szülők, a pedagógusok, az ADOM, a Tanítanék, a Freeszfe, a noÁr mozgalom képviselői és Nagy Ervin színész is.
2022. április 1. „Tanítani akarunk, de nem mindegy, hogyan!” – szolidaritási koncert és tüntetés a Kossuth téren a Tanítanék és a noÁr mozgalom közös szervezésében. A Tanítanék néhány héttel korábban már elkezdett egy polgári engedetlenségi- és sztrájkalapot gyűjteni, melybe sokezer támogató fizet be, hogy a pedagógusok kieső bérét pótolni tudják. Több tízmillió forint érkezik. A támogatások kifizetésében a szakszervezetek is részt vesznek. (Az esemény 2.0 verziójára október 5-én kerül sor, ahol már kétszer annyian, 45 ezren vannak.)
2022. április 3. Országgyűlési választások. Ennek eredményeként alakulhat meg az ötödik -Orbán-kormány.
2022. tavasz A PDSZ arra kéri Orbán Viktort, hogy az új kormányban legyen önálló oktatási minisztérium. Hát, valahogy ez a kérés sem talált meghallgatásra… A közoktatást a belügyminiszter felügyeli. Rend lesz az oktatásban…(?)
Olaj a tűzre
2022. május 24. A veszélyhelyzet során a pedagógusok sztrájkjáról hozott rendelet intézkedéseit törvénybe iktatják. A szakszervezetek jogi útra terelik a dolgot.
2022. július 29. A kormány benyújtja az Uniónak EFOP-Plusz pályázatát, melyben beismeri az éveken át tagadott pedagógushiányt, a túlterheltséget és alacsony béreket – de általában véve is olyan érvekkel támasztja alá forrásigényét a közoktatás fejlesztésére, melyeket akár az évek óta tiltakozók írásaiból is összeollózhattak volna. Minek köszönhető ez a megvilágosodás? Innentől kezdve bármilyen bérigénnyel Brüsszelre mutogatnak. Az unióban egyedülálló módon a nemzeti önrendelkezés körébe tartozó oktatás bérrendezési problémáját a kormány nem hazai forrásból (az oktatásra is költendő adóinkból), hanem uniós fejlesztési forrásokból fedezné.
2022. július 31. A Tanítanék nyílt levélben követeli a sztrájkjog visszaállítását és az oktatásban dolgozók bérének rendezését. Az oktatás helyzete tarthatatlan. A rendszer hosszú távú rendbetétele viszont az oktatási dolgozók helyzetének javítása nélkül nem lehetséges.
2022. augusztus 30. A tanév megkezdése előtti utolsó sztrájktárgyalási forduló. Az államtitkár – szokás szerint – ajánlat nélkül, felkészületlenül érkezik. Újabb időpont kitűzésre sem kerül.
2022. tanév eleje Országszerte kiugró mértékű a szakemberhiány az oktatásban. Az alacsony bérek és növekvő árak miatt még több tanár kénytelen nélkülözni. A Tanítanék gördülő polgári engedetlenségi akciót hirdet. A szakszervezetek pedig a tavasszal felfüggesztett sztrájk folytatására szólítanak fel.
2022. szeptember 2. A középiskolások által létrehozott Diákok a Tanárokért nevű szervezet szolidaritási tüntetése. A menetben a diákokkal vonulnak a Tanítanék, a PSZ és a PDSZ tagjai, szülők, nagyszülők és más szolidáris csoportok is. „Az oktatás jövője közös ügyünk.”
2022. szeptember 9. Az engedetlen tanárok központilag megfogalmazott fenyegető levelet kapnak és az első retorzió is megtörténik: a Miskolci Herman Ottó Gimnázium igazgatóhelyettesét azonnali hatállyal leváltják. A következő munkanap reggelén a gimnázium épületét többezres (feketeruhás) élőlánc veszi körül, majd a diákok a városon szintén többezres tömegben végigvonulva petíciót adnak át a tankerület vezetőjének. A következő hetekben nem akad nap, mikor az országban ne lenne valahol valamilyen szolidaritási akció.
2022. szeptember 30. Újabb polgári engedetlenségben való részvétel után öt tanárt kirúgnak a budapesti Kölcsey Gimnáziumból. Innentől az események szinte követhetetlen sűrűséggel zajlanak. Egymást érik a szolidaritási akciók iskolák és tankerületek előtt, utcákon, tereken, hidakon. “El a kezekkel a tanárainktól!” És folyik az intézményekben a sztrájk és a polgári engedetlenség. Újabb és újabb diák, szülő és tanári érdekvédő csoportok alakulnak a meglévők mellett és szervezik a helyi vagy országos eseményeket.
2022. október 23. A Civil Összefogás a pedagógusokért és a diákokért kezdeményezés felkérésére a Civil Közoktatási Platform a különböző szervezetek követelései alapján összeállítja a pedagógusok, diákok és szülők közös követeléslistáját, melyet aláírnak az oktatási megmozdulások szervezői, a tanárszakszervezetek és számos diák, szülői és más civil szervezet. A pontok először ezen a napon, a szolidaritási tüntetésen hangzanak el:
- Érdemi és nyilvános párbeszédet az oktatás megújításáról! Hiteles tájékoztatást a kormány és a közmédia részéről!
- Szüntessék meg a pedagógusok lejáratását, az oktatási szereplők megfélemlítését! A kirúgott vagy leváltott tanárokat azonnal helyezzék vissza! Megbecsülést a pedagógusoknak!
- Érdekérvényesítő sztrájkjogot a pedagógusoknak!
- Felelős, hozzáértő oktatásirányítást! Önálló oktatási minisztériumot!
- Kisebb terhelést a diákoknak és a pedagógusoknak!
- Esélyteremtő, minőségi oktatást és nevelést mindenkinek – az óvodától az egyetemig!
- Versenyképes és értékálló bérezést az oktatásban dolgozóknak!
- Minőségi, 21. századi környezetet a tanuláshoz és a tanításhoz, neveléshez!
- Szakmai szabadságot és támogatást az oktatásban! Korszerű nemzeti alaptantervet! Szabad tankönyvválasztást!
Egyetlen kérdés marad: Akar-e az a politikai erő változtatni az oktatási rendszer minőségén – látva a sok pozitív nemzetközi példát és azok hatását a gazdaságra és az országra -, mely egymás után negyedik ciklusát tölti és eddig nem tett semmi érdemlegeset, előremutatót?
2022. október 31.