Az oktatás jövőjéért folyó küzdelem új szintre lépett 2022-ben. 2023. január 31-e az első figyelmeztető sztrájk évfordulója a Szolidaritás napja lett országszerte rengeteg programmal (sztrájkok, polgári engedetlenégek, demonstrációk, támogatói akciók…) Ennek a napnak a lezárásaként a Tanítanék a kultúra jeles képviselőinek támogató szereplésével nagyszabású gálaműsort szervezett A holnap ma kezdődik címmel. Az eseményre a Trafó Kortárs Művészetek Házában került sor. Az esemény ingyenes volt, az oktatási mozgalom meghívott képviselői mellett bárki részt vehetett, aki előre regisztrált, de online is közvetítettük a programot, így az mindenki számára elérhető volt.
A kulturális élet szereplői mellett többen felléptek, vagy videóüzenetben jelentkeztek be a tudomány és a gazdaság meghatározó személyiségei közül is:
AD HOC formáció (Kádár Kinga, Csizmár Zsolt, Jakab Balázs, Kardos Tibor, Ujvári Bors Benedek)
Alföldi Róbert
B. Molnár Béla
Bojár Gábor
Csoszó Gabriella/FreeDoc
Dés László
Erdős Virág
Horváth Kristóf
Kamondy Ágnes – Kisfalvi Krisztina, Varga Orsolya, Vajdovich Árpád és Genge Lajos közreműködésével
Kemény Zsófi
Kollár vonósnégyes
Kristóf Balázs
Magamnál Jobban kórus Juhász Bence vezényletével
Mácsai Pál
Máté Gábor
Nagy Ervin
Nyáry Krisztián
Orsós János
Pintér Béla
Rényi András
Romano Glaszo
Tompa Andrea
Ungváry Krisztián
Wunderlich József
Köszönjük!
Az estről készült felvétel itt nézhető vissza: (Sajnos – vélhetően szerzői jogi okokból – az oldal a 9 perc 20 másodperces első műsorszámot, az Egmont nyitányt lenémította. Át lehet ugrani vagy más felvétel párhuzamos megnyitásával „hozzáhallgatni”:)
A műsorszámok külön-külön is elérhetők:
https://www.youtube.com/playlist?list=PLa3ES5Oi7NjYZlXpvGVH459ePeWCYVNgK
Törley Kata és Pilz Olivér beszédeinek összevágott, tömörített verziója:
Kata: Jó estét! Köszöntjük Önöket a Tanítanék Mozgalom szolidaritás napi gáláján! Én Törley Kata vagyok…
Olivér: Én pedig Pilz Olivér…
Kata: Állj, állj! Nem fura ez neked így? Eddig mindig tegeződtünk a közönséggel!
Olivér: De eddig mindig egy utcai színpadon álltunk és ők is álltak, meg általában hideg volt, meg sokszor esett az eső…
Kata: De ők itt ugyanazok… és mi sem változtunk!
Olivér: meg az oktatás helyzete sem…
Kata: Hát akkor… Szervusztok! Köszöntünk titeket a Tanítanék Szolidaritás napi gáláján itt a helyszínen, köszöntjük mindazokat, akik követik az élő közvetítést!
Elképesztő év áll mögöttünk, s arra gondoltunk, álljunk meg egy pillanatra, nézzünk rá erre az időszakra, és mondjunk köszönetet mindazoknak, akik kiálltak az oktatásért, a szakmai és emberi méltóságunkért, a gyerekekért, egy demokratikusabb, boldogabb országért. Nem volt könnyű év…
Olivér: Pont egy évvel ezelőtt ezen a napon a már hónapok óta közös sztrájkbizottságban a kormánnyal tárgyaló szakszervezetek 2 órás figyelmeztető sztrájkot hirdettek.
Köszöntjük a szakszervezetek képviselőit!
Akkor kezdődött el az az oktatási elégedetlenségi eseménysorozat, mely azóta is töretlenül tart.
Kata: Újdonság ebben az akciósorozatban az előző évekhez képest, hogy már a tavasszal bekapcsolódtak támogatásunkra tanítványaink is, a már meglévő diákszervezetek mellett újabbak alakultak, s az ősz folyamán megalakult az Egységes Diákfront.
Köszöntjük a diákszervezetek képviselőit!
Olivér: És minden diák mögött ott állnak a szülők és a nagyszülők. De nem csak a gyerekeik mögött állnak, hanem minket, pedagógusokat is támogatnak, számtalan akcióban vettek részt vagy szerveztek az elmúlt időszakban.
Köszöntjük a szülői szervezetek képviselőit is!
Kata: Az egy évvel ezelőtti figyelmeztető sztrájkot több, egésznapos sztrájk követte. A sztrájkjogunk súlyos megcsonkítása miatt a sztrájk mellett sok kolléga állt bele polgári engedetlenségbe is. Ebben az évben valósult meg az ágazat legnagyobb munkabeszüntetési hulláma. A pedagógusok sokasága tette nyilvánvalóvá komoly kockázatok árán, milyen igazságtalan és embertelen a jelen hatalom, s ez a sokaság úgy döntött, nem hajlandó az igazságtalan és embertelen játékszabályok szerint játszani.
Itt ülnek azok, akiket a polgári engedetlenség miatt elbocsájtottak, s olyanok is, akik még mindig kitartanak, és folytatják, sokan jöttök ma is sztrájkból és különféle akciókból, s vannak itt olyanok is, akik az áldatlan állapotok elleni tiltakozásul felmondtak az elmúlt időszakban.
Köszönjük nektek a kiállást!
Olivér: A munkabeszüntetések mellett élőláncok, együtt éneklések, ülősztrájkok, flashmobok, közös vonulások, menet, hídfoglalás, tömegdemonstrációk, szoilidaritásikoncertek, tüntetések sokasága valósult meg.
Állíthatjuk, hogy 2022 belpolitikájának vezető hírei az oktatásról szóltak.
A Civil Közoktatási Platform térképe szerint csak az idei tanévben eddig 2740 tiltakozó esemény történt 317 település 1098 intézményében. Ezeket tanárok, diákok szülők és szolidáris civil szervezetek, csoportok szervezték.
Köszöntjük a CKP, az újonnan alakult pedagógus- és oktatáson kívüli szolidáris szervezetek képviselőit!
Kata: Rengetegen támogatják az ügyünket a közoktatás világán túl is. Színészek, rendezők, zenészek, írók, költők, tudósok, s a gazdasági élet prominensei ajánlották fel segítségüket, energiájukat, idejüket. Az ő közreműködésükkel jöhetett létre a ma esti rendezvény. Persze egyeztetési nehézségek miatt nem tud ma itt lenni veletek mindenki, aki szeretett volna. De sokan már a jelenésükre várnak a színfalak mögött, illetve vannak, akik videóüzenetet küldtek számotokra. Jó szórakozást kívánunk a következő 2 órához!
…
Kata: Vannak, akik azt állítják, nem értünk el semmit. Nincs igazuk. Bár a kormány nonstop süketnek és szövegértésben visszamaradottnak tetteti magát, hiszen a mindenki által jól ismert 9 pontos követeléslistából egyetlen egy (a bérkérdés) jutott el az ingerküszöbéig, mégis vannak eredmények. Nem véletlenül kényelmetlen Orbán Viktornak az Uniós tagság. „Brüsszel” felfigyelt a magyar oktatás problémáira. Ők sürgetik a bérrendezést is, sőt finanszíroznák is annak nagyobb mértékét és gyorsabb ütemezését, ha a kormányzati korrupció ezt nem hátráltatná. De azért mégiscsak szégyen, hogy egy nemzeti kompetenciák körébe tartozó, kötelező állami feladat ellátásához külső segítségre van szüksége a magyar államnak – ahelyett, hogy a befizetett állampolgári adónkból működtetné megfelelően a legfontosabb nagy rendszereket.
Olivér: Ahogy az is, hogy bár az elmúlt években többszáz oldalnyi szakmai anyagot, javaslatot küldtek a pedagógusszervezetek az oktatásirányításnak, amikre fittyet hánytak, most meg a decemberi „eligazitáson” ezek hiányáról beszélt az oktatásért felelős miniszter, s várja a megoldási javaslatokat.
És ne feledjük: Tavasszal a kormányzati kommunikációban és propagandában nem létezett pedagógushiány, egy a nyár elején az EU-nak küldött dokumentumban viszont ezt és sok más problémát is bevallott az állam.
Kata: És azt sem tudjuk elfelejteni, hogy az is egyfajta eredmény – ha nem is pozitív –, hogy a miniszter tanárokat rugdos ki – véletlenszerűen – a véleménynyilvánításuk miatt, miközben összevissza maszatolnak a polgári engedetlenségekkel és a sztrájknapokkal.
Olivér: Sziasztok, kirúgottak! Ti, és mindazok, akik következetesen kiállnak az értékeikért, és nem adják fel továbbra sem, ti, akik az igazságért való küzdelmetekkel, eltökéltségetekkel, példamutatásotokkal biztosan nyomot hagytatok és hagytok tanítványok sokaságában – megérdemlitek a tapsot!!!
…
Olivér: A munkabeszüntetésekben résztvevőkért – a PDSZ Oktatással a Demokráciáért Alapítványával együttműködve – létrehoztunk egy sztrájkalapot is. De egy ilyen alap nem működhetne, ha nem lennének nagylelkű támogatói az ügynek, mely sokszor mondtuk már: közös, nemzeti, a jövőnket meghatározó kérdés. Az év folyamán soktízmillió forintnyi támogatás kerülhetett így a kollégákhoz és még mindig, folyamatosan várjuk az érdekeltek jelentkezését.
Kata: Sokan segítik anyagilag mozgalmunk működését. Segítségük nélkül nem jöhettek volna létre rendezvényeink: a tüntetések és a mai este sem. Többezer állampolgár járult hozzá a tevékenységünkhöz, a tiltakozáshoz, ki rendszeres adományozóként, ki alkalmanként.
Köszönjük minden adományozónknak nem csak a pénzbeni segítséget, hanem azt a lelki támogatást is, ami a forintjaik mögött áll!
…
Olivér: És most ennyi kikapcsolódás után van egy komoly kérdésem: „Ön egyetért a magyar kormány oktatáspolitikájával?”
Tegye fel a kezét, aki nem! (Valakire lenézve: Hahó, hát te? Ja, csak a telefonját nyomkodta, de már fenn van az ő keze is.) Szóval megállapíthatjuk, hogy reprezentatív nemzeti konzultációnk eredménye szerint – melyről lehet, hogy Brüsszelt is értesíteni kellene – a magyar pedagógusok 100%-a… Kata, te nem tetted fel a kezed! (Mindketten feltesszük.) …102%-a nem ért egyet a magyar kormány oktatáspolitikájával.
…
Olivér: Szóval vannak eredmények, de még nagyon messze van a cél. Az előbb meg is szavaztuk, hogy mindannyian elégedetlenek vagyunk. Nem ülhetünk karba tett kézzel továbbra sem. Voltak sikeres események és kevésbé sikeresek is. De, mint Churchill mondja: „A siker nem végleges, a kudarc nem végzetes. Csak az számít, van-e bátorságod a folytatáshoz!”
És, hogy mit kérünk a kormánytól? Semmit! Követelünk, mert már nincs több időnk, a közoktatás tovább nem várhat. Legfőképp azoknak a diákoknak nincs ideje várni, akik most ülnek az iskolapadokban, s az ő gyerekkorukat és jövőjüket tesszük/teszik tönkre.
Olyan mélyreható változásokat követelünk az oktatásban, melyre sok nemzet képes volt: a klasszikusan emlegetett finnek mellet az észtek, a portugálok, a lengyelek, a svédek és sokan mások is. A kormány munkájában olyan fordulatnak kellene bekövetkeznie, aminek eddig a leghalványabb jelét sem láttuk. Az állampolgárok sokaságának kell kikényszerítenie a változást! Így vagy úgy! A szakszervezetek tárgyalnak a többi ágazattal – konkrétan az egészségügyi dolgozókkal kapcsolatban valamelyik nap egy riportban is elhangzott ez.
Az oktatás ügyében a mindenkori kormánynak tárgyalnia kell – elég volt az online „küld be a véleményedet” típusú színjátékokból. Tárgyalnia „face to face”: komolyan venni a szakszervezeteket, leültetni a szakmai, diák és szülői szervezeteket (és nem a haverokból összegründoltakat) és igen, le kell nyelni a keserű pirulát, még az eltérő politikai állásponton lévőkkel is beszélni kell!
Egyeztetni kell, hosszútávú kompromisszumra kell jutni. Mert abból mindenki profitál majd. Jól működő gazdaság és erős nemzet jó oktatás nélkül nem létezik. Mi ezen vagyunk.
…
Kata: Nincs hatalmuk felettünk! Ne legyen hatalmuk felettünk! Ehhez ki kell lépnünk abból a bántalmazó kapcsolatból, amelybe a jelenlegi hatalomgyakorlók kényszerítettek minket, minket pedagógusokat, magyar állampolgárok sokaságát, főleg a legsérülékenyebb csoportokat. Nehéz dolog, tettek kellenek hozzá!
…
Olivér: A műsor elején beszéltünk „eredményekről”, s tagadhatatlanul vannak eredményeink. Például ez a szolidaritás, amiről a mai esténk is tanúskodik…
Ugyanakkor muszáj folytatnunk, ha lehet, a legerősebb munkavállalói eszközzel élnünk, a munkabeszüntetéssel – polgári engedetlenséggel, sztrájkkal. De minden további gesztus is sokat számít, s új típusú akciókat is ki kell találnunk, tovább kell folytatnunk az összekapcsolódást, a hálózatosodást, külső és belső szövetségeket kell kötnünk.
Vegyetek részt ebben! Segítsünk egymásnak megtalálni hogyan tovább!
…
Kata: Köszönjük minden fellépőnek, a műsor minden résztvevőjének, hogy itt volt velünk, és erőt adott nekünk a folytatáshoz. Köszönjük az iskolák előtti videót, amelyben részt vett Dankó István, Dömötör András, Fullajtár Andrea, Gloviczki Bernát, Kiss Eszter, Kocsis Gergely, Mentes Júlia, Mészáros Béla, Ónodi Eszter, Pálos Hanna, Péter Kata, Szirtes Ági, Terhes Sándor. Külön köszönet illeti Fullajtár Andreát, aki rengeteget segített a koncepció kialakításában az ötleteivel, és időt nem kímélve segített a szervezésben is.
Köszönjük Kubik Dominiknak a grafikai és videós munkákat, Horgas Péternek és Szüts Miklósnak a látványt.
Köszönet Seres Tamás rendezőnek, aki kézbe vette a tervünket, s ettől kezdve biztonságban érezhettük magunkat.
Köszönet a Trafónak és a Trafó munkatársainak.
Köszönet a Tanítanék mozgalom tagjainak és önkénteseinek!
Köszönjük a híradást a sajtónak és köszönjük ezt a tavalyi évet a diákoknak, a szülőknek és nagyszülőknek, minden tiltakozó pedagógusnak és minden támogatónknak
Ne feledjétek, tanitani jó, tanítani menő! Sziasztok!
Pintér Béla erre az alkalomra írt, s a Gálaesten általa előadott „Napló-bejegyzés”-e:
Ma, 2043. január 31-én eszembe jutott egy napra pontosan húsz éve történt gálaest Budapesten, még az emigráció előtti évekből. Ötvenkét éves voltam, és akkoriban havonta nyolcezer ember járt a darabjaimra minden hónapban. Az Orbán-rendszer túl volt a negyedik kétharmadán, úgyhogy a legnaivabbak sem tápláltak már reményeket arról, hogy a rezsim valaha is leváltható lesz. De akkor még járhattak szabad színházakba a budapestiek, hogy ott a propagandamentes művészet megríkassa, megnevettesse őket, hogy sírhassanak a helyzet kilátástalanságán, vagy éppen kiröhöghessék a hatalom arrogáns zsarnokait. Ebben a látszólagos, és már akkor is korlátozott szabadságban zajlottak az utolsó tanártüntetések is. Orbán – a jogban jártas ravasz gazda – ahelyett, hogy érdemben reagált volna a pedagógusok problémáira, nyakukba ültette a belügy rendőrminiszterét, aki azonnal el is kezdte könyörtelenül kirugdosni azokat a tanárokat, akik szerinte nem tartották be a ravasz gazda által hozott törvényeket. Megfélemlítő intézkedések, rendeletek és törvények születtek, továbbá tizenkét év kormányzás után azt szajkózta minden kormánypotentát, hogy „Lesz fizetésemelés, ha megkapjuk az EU-s pénzeket.” Ebben a légkörben tüntettek egymás kezét fogva pedagógusok, diákok és szülők, hol dühösen, hol zokogva. Azon a bizonyos január 31-én mondtam én is egy beszédet a Trafóban, mivel mélységesen elszomorított, hogy a hatalom propagandistái a tüntetőket hol a baloldal szekértolóinak, hol egyszerűen koszos csürhének nevezték.
A szolidaritás napján tartott gálaest címe ez volt: „A holnap ma kezdődik.” Istenem! Milyen torokszorító ez a cím húsz év távlatából. Mert bizony ezek a sztrájkok és tüntetések sok embert megmozgattak, részt vett bennük több mint ezer tanár, de akkor Magyarországon százezer pedagógus tanított, és bizony kilencven-valahányezren otthon maradtak és hallgattak. De vajon miért hallgattak? Azért, mert egyetértettek ugyan a sztrájkok és tüntetések céljaival, de a ravasz gazda iránt érzett szeretetük felülírta lelkükben a hivatásuk szeretetét? Vagy egyszerűen csak azért, mert féltek? Ma sem tudjuk a pontos választ, mindenesetre hallgattak és sajnos nem változott semmi sem.
A rendőrminiszter rendet vágott az elégedetlenkedők között. A ravasz gazdának továbbra is szállította a kétharmadokat az ellenzék túlmozgásos pojácája.
Így aztán, aki tudott, elmenekült az országból, akik pedig maradtak, fejet hajtottak a hatalom előtt. Előbb vagy utóbb. Így vagy úgy. Többé vagy kevésbé.
És hogy van-e oktatás ma, 2043-ban Magyarországon? Ó, hogyne volna. Csak abban különbözik a húsz évvel ezelőttitől, hogy a diákok már nem tüntetnek a tanáraikért, hanem feljelentik őket. A múlt héten olvastam ugyanis, hogy budapesti gimnazisták feljelentették a történelemtanárukat, mert az az órán úgy fogalmazott, hogy vitatható a tankönyv állítása, mely szerint 2022-ben Ukrajna támadta meg Oroszországot. A tanárt bíróság elé állították, a srácokat pedig a nemzet ifjú hőseiként ünneplik a médiában. Úgy látszik, ezek a gyerekek megfogadták a néhai bugris parvenü bíztatását: „Legyetek bátorak!” Óvó tekintettel figyeli, ápolgatja az ifjúságot továbbá az idős, oktatásért felelős államtitkár, a kétszeres Kossuth-díjas Vitéz Rákay Philip, akit ma már senki sem merne kiröhögni, és senki sem merné tökkelütött fércműnek nevezni filmkölteményeit.
Rajongva tisztelik őt a diákok, akikből kemény, öntudatos magyar férfiak, asszonyok lesznek, és derekasan helytállnak majd az ország összeszerelő üzemeiben, de a főszolgabírói, alispáni, főispáni székekben is, ahol arról ábrándoznak, hogy egyszer talán kezet foghatnak a Budai Várban országló főméltóságú úrral, aki már nem a jogban jártas ravasz gazda, hanem az ő egykorvolt izgága külügyi kakaduja.
Istenem! De jó lenne most újra ott lenni húsz év előtt a Trafóban és elmondani azoknak a nagyszerű embereknek:
„Ti bátor magyar pedagógusok! Ti tüzes szívkohók! És ti! Ti nemes, küzdő, szabadlelkű diákok! Ti voltatok az utolsók ebben az országban, akik ki mertek állni a jogaikért, az igazságukért és a szellem szabadságáért, és ezért az Isten áldjon meg benneteket!”
Jó lenne újra ott lenni, és persze jó lenne, ha húsz évvel fiatalabb lehetnék, de nem panaszkodom! Hálát adok a sorsnak, hogy megértem a hetvenkettedik születésnapomat is, és olyan jó erőben vagyok még, hogy ki tudom hordani az újságot havonta nyolcezer embernek, itt, Karlsruhe-ban, ahol tizenöt éve élek.
Szóval nincs bennem harag. Jó éjszakát Karlsruhe! Jó éjszakát Magyarország! És jó éjszakát kívánok a néhai Márai Sándornak is, aki előtt e rövid naplóbejegyzésben meghajtottam ősz fejem.
Nyáry Krisztián tündérmeséje:
Jó estét kívánok. Egy tündérmesét szeretnék felolvasni. Látszólag semmi köze nincs a mai este témájához.
1913 egy szombat délelőttjén a 13 éves Wigner Jenő, második osztályos gimnáziumi tanuló, a matematikatanárához igyekezett. A félszeg kisfiú betegsége miatt hónapokra kimaradt az iskolából, úgy tűnt, hogy évet is kell halasztania. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban az 50 éves Rátz Lászlónál kellett különbözeti vizsgát tennie, aki azonnal felfigyelt különleges matematikai képességeire. Bár az ilyesmi akkoriban nem volt szokás, Rácz tanár úr az otthonába is meghívta a tehetséges diákot. Könyveket kölcsönzött neki a saját könyvtárából, hogy képezhesse magát. Izgalmas feladatokat adott neki az általa szerkesztett Középiskolai Matematikai Lapokból. És egyáltalán: úgy beszélt vele matematikai problémákról, mintha csak a kollégája lenne.
Wigner Jenő sok év múlva, már a fizikai Nobel-díj birtokosaként, princetoni szobájában még mindig a Középiskolai Matematikai Lapok fejtörőit olvasgatta, ha új gondolatokra volt szüksége. Asztalán ott állt Rátz tanár úr megfakult fényképe. És hozzá hasonlóan nem tudta kivonni magát a kiváló pedagógus hatása alól számos világhírű matematikus, fizikus, mérnök és közgazdász sem.
1890-ben vette át tanári oklevelét, és azonnal a Budapesti evangélikus Főgimnáziumba került. Innen nyugdíjazásáig, 35 évig nem is dolgozott máshol. A gimnázium lett mindenapjainak helyszíne, a tanítás és tanítványai pedig a legfontosabb dolgok az életében. A Lövölde térnél lakott, néhány sarokra az iskolától, a környéket is ritkán hagyta el. A magas, korán kopaszodó, és a kor divatjának megfelelően tekintélyes bajuszt viselő férfi minden reggel keménykalapban, kikeményített gallérú ingben és fekete felöltőben sietett a munkahelyére, ahonnan gyakran csak este tért haza. Barátait is kollégái közül választotta, s miként tanítványaival, velük is egész életében magázódott. Mindez nem jelentette azt, hogy száraz modorú ember lett volna: szeretett tréfálkozni, és a katedrán időskoráig kamaszos lelkesedéssel beszélt.
A Budapesti Evangélikus Gimnázium nemcsak Magyarország, hanem egész Európa egyik legkorszerűbb oktatási intézménye volt, a tanárok többsége folyamatosan képezte magát, és szakmája elismert tudósának számított. Wigner Jenő erről később így írt: “Ezek a nagy tanáregyéniségek imádtak tanítani, és rendkívül sikeresen motiválták a diákokat a tanulásra. Nemcsak elkötelezett hivatástudatuk és tényszerű tudásuk volt imponáló: a tudás tiszteletét és szeretetét is sikerült átadniuk.”
Az iskolát a magas követelmények mellett szeretetteljes légkör, tolerancia jellemezte. Egyházi mivoltuk ellenére gyakran vettek fel tehetséges zsidó gyerekeket is, akikre senki nem próbálta ráerőltetni az evangélikus hittan látogatását. Kivételezni senkivel nem kivételeztek: miközben rendkívül sok energiát fordítottak a tehetséges diákok külön képzésére, közülük Wigner Jenőt testnevelésből, Neumann Jánost pedig énekből simán megbuktatták.
Rátz László minden egyes óráját gondosan felépítette, és egyszerre fordított gondot a tehetséges tanítványok kibontakoztatására és a gyengébb tanulók felzárkóztatására. Nem véletlen, hogy később Nobel-díjas tanítványának a pesti és a berlini egyetemen felvett matematika-kurzusok már csak unalmas ismétlésnek tűntek. Tehetséges tanítványai egész héten várták a szombati kávézásokat Rátz tanár úrnál, amikor izgalmas matematikai problémákról beszélgethetnek kötetlenül.
Amikor felismerte a különös, magába forduló gyereknek tartott Neumann Jancsi kivételes matematikai intelligenciáját, egy darabig magánórákat adott neki, majd lehetővé tette, hogy matematikából három évvel osztálya előtt járjon. A különórákért nem fogadott el pénzt Neumann rendkívül gazdag, bankár édesapjától. Felismerte, hogy a koraérett kisfiú a jövő zseniális matematikusa, ezért amikor úgy érezte, hogy ő már nem tud neki újat mondani, egyetemi tanárokat keresett, hogy tanítványával foglalkozzanak. A szertelenebb Wigner Jenőnek nem különórákat, hanem könyveket adott, hogy saját maga fedezhesse fel a tudományos összefüggéseket.
1909-ben a tantestület igazgatóvá választotta Rátz Lászlót. Ebben az időben ez a tanári pálya csúcsának számított, ráadásul a pozícióval igen jó kereset is járt. Öt évig látta el ezt a feladatot, majd szokatlan bejelentést tett a kollégái előtt. Elmondta, hogy az igazgatói megbízatás túl sok energiát von el a tanítástól, ezért felmentését kérte, hogy újra teljesen a tanítványainak szentelhesse az életét.
Tanári pályája mellett, mintegy mellékesen, egy kollégájával kidolgozta a középiskolai matematikai tanítás módszertanát is. A könyv bevezetőjében így foglalták össze céljaikat: „A tanulónak látnia kell, hogy a matematika mennyi szállal van összekapcsolva a gyakorlati élettel, a tudományokkal és egész világfelfogásunkkal. A tanítás ily irányú módosítása szükséges ahhoz, hogy a modern kultúra főbb vonásaiban meg legyen érthető.”
A Rátz-féle oktatási metodika lépésről-lépésre a hivatalos állami tantervekbe is bekerült, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a következő 60-70 évben a magyar matematikaoktatás világhírűnek számított. Innentől Rátzot gyakran hívták külföldi kongresszusokra is előadni, és magas állami kitüntetést is kapott, igaz, csak a francia kormánytól. Fiatalos hévvel tanított utolsó tanári éveiben is, végül 35 év tanítás után saját maga kérte nyugdíjaztatását. Folyamatosan kapcsolatot tartott volt növendékeivel, büszkén értesült Wigner és Neumann első komolyabb nemzetközi sikereiről is. 1930. szeptember 30-án, 68 éves korában érte a halál.
Rátz László élete kicsit sem volt kalandos. Nem voltak látványosan heroikus cselekedetei sem. Mégis hős volt, a pedagógia és a tehetséggondozás hőse, aki tanítványain keresztül átformálta az egész XX. századi természettudományt.
Egy mesés történetet meséltem el. Látszólag nem volt köze a mai este témájához. Legfeljebb annyi, hogy Rátz Lászlók nélkül Magyarországnak nincs jövője. És még valami, a magyar állam 100 évvel ezelőtt ismert egy titkot, amivel kora legszínvonalasabb középiskolai oktatását hozta létre.
A recept egyszerű. Hagyni kell őket dolgozni.
Művészek kiállása az oktatási mozgalom mellett – Feketeország:
Az eseményről beszámolt az RTL Híradó is.