✊ A kormány brüsszeli képviselete már februárban arról érdeklődött, hogy más országokban hogyan büntetnék meg a munkabeszüntetésben résztvevő tanárokat. Ez lehetett a nem véletlenül bosszútörvényként elhírsült jogszabály közvetlen előzménye. A cél pedig nyilvánvalóan a tiltakozások leverése.
✊ A törvénytervezet, mely többek között megfosztotta a pedagógusokat közalkalmazotti státuszuktól („státusztörvény”) 2023. március 2-án jelent meg és 8 nap volt a hosszú szöveg véleményezésére. Levélíró kampányt indítottunk, hogy felhívjuk a figyelmet, mekkora rombolást okozna, ha bevezetésre kerülne a jogszabály: egyszerre gyengülnének a szülők, a tanárok, és a diákok jogai. „Telítsük meg Pintér Sándorék postafiókját!”
✊ Megkérdeztük a követőinktől:
A válaszok közül sok szólt így: „Minden”, illetve „Az, hogy nincs”.
✊ A vidéki középiskolák egyik legrangosabbika, a veszprémi Lovassy László Gimnázium a nevelőtestület 75%-ának támogatásával közleményben követelte, hogy a tervezet ne kerüljön a törvényhozók elé. A miskolci hermanosok elsőkét álltak támogatólag a kezdeményezés mögé.
✊ A Tanítanék a Polgár Alapítvánnyal együttműködésben fórumot szervezett Pomázon, majd Szentendrén is, hogy szülők és pedagógusok együtt gondolkozhassanak az oktatás jövőjéről – az eseményeken a mozgalom részéről Törley Kata vett részt.
✊ A TASZ és a Szülói Hang segítségével online tájékoztatót tartottunk a tervezetről:
✊ A Hírklikken Pilz Olivérrel jelent meg riport, aki szervezetünk véleményét fejtette ki a bosszútörvényről, ahogy ebben a kisfilmben is. Olivér a 2016-os kezdetektől vezeti le, hogyan jutott el a hatalom a státusztörvényhez, ami teljesen szétzilálná az oktatási rendszert:
✊ Az aHang kérdőíve azt mérte fel, hogy hányan hagynák el a pályát, ha a státusztörvény elfogadásra kerül.
A PDSZ, a Pedagógus Egység és a Hivatlanul összegyűjtötte, a Civil Közoktatási Platform pedig térképen mutatta be, hol mennyien fontolgatták a pályaelhagyást:
✊ Újra a Tanítanéknál járt Molnár Áron (teljesen véletlenül pont az előző évi közös koncertünk egy éves évfordulóján), hogy az újabb együttműködésről beszéljenek. Április 2-án a noÁr-ral közösen indítottunk petíciót a státusztörvény ellen.
Másfél nap alatt már 5500 aláírónál tartottunk, hónap végére pedig elértük a bűvös ötvenezret. Végül június legelején 80.481 aláírással küldtük el Pintér Sándornak és a Belügyminisztériumnak a státusztörvény elleni petíciót.
A noÁr matricákat is készített (lásd a borítóképen), melyeket ingyenesen lehetett igényelni, hogy azokat felragasztva minél több emberhez eljusson a törvény veszélyeinek üzenete – ezekről beszél Áron ebben a videóban is:
✊ A tervezetre az Unióban is felfigyeltek. Nem aratott osztatlan sikert…
Az Oktatói Hálózat tiltakozik a státusztörvény elfogadása ellen
A pedagógus státusztörvény elfogadtatásával a kormány ugyanazt az alattomos módszert követi, amit már ismerünk az egyetemi alapítványosításból és az akadémiai kutatóhálózat elfoglalásából. A kormányzat olyan csalóka anyagi ígéreteket lebegtet, amelyeknek sem a forrásai, sem a feltételei nem tisztázottak, miközben egyértelműen az alávetésre, a munkavállalók önállóságának, személyes és szakmai szabadságának felszámolására törekszik.
Számos elemzés és szakmai állásfoglalás mutatta már ki, hogy ez milyen káros következményekkel járhat a magyar közoktatásra nézve. A tervezett intézkedések több meglévő problémát csak tovább súlyosbítanak. A pedagógushiány kezelhetetlenné válik. A munkafeltételek romlása miatt pedagógusok ezrei fogják otthagyni az iskolájukat. A kormányzat ahelyett, hogy vonzó munkafeltételeket teremtene és lehetőséget adna az önálló szakmai munkára, a kényszerítés, a röghöz kötés, a mindenre kiterjedő ellenőrzés eszközeit kívánja alkalmazni.
Szolidárisak vagyunk a pedagógusokkal, az oktatás és nevelés területén dolgozókkal, valamint mindazon érdekképviseletekkel és szakmai szervezetekkel, amelyek hangot adtak a tervezett intézkedések elleni tiltakozásuknak.
2023. 04. 13.
✊ A TASZ Törley Katával készített interjút BÁTOR és SZABAD sorozatukban arról, honnan merít bátorságot a folyamatos küzdelemhez:
Kata vendég volt a Partizán Készületlenül podcastjában, ahol Gulyás Mártonnal a tanári pályafutásáról, a Tanítanékról és az oktatási rendszerről beszélgettek, illetve a HVG Fülke podcastjában is, ahol szóba került többek között a kirúgott tanárok tárgyalása és a státusztörvény is.
✊ Volt miniszterek, államtitkárok és tudósok is kiálltak a „bosszútörvény” ellen.
✊ Április 24. ismét sztrájknap volt. Sztrájkalapunkra és Szolidaritási Akció Pályázatunkra ezúttal is számíthattak a résztvevők és a szervezők.
✊ Miskolci gimnáziumok a PDSZ, a PSZ és a Tanítanék támogatásával elindítottak egy papíralapú egyszerű kérdőívet (támogatom/nem támogatom), hogy a kollégák kifejezzék véleményüket a státusztörvényről. Minden iskolát buzdítottunk, csatlakozzanak a kezdeményezéshez, mindenhol legyen egy tanár, aki elvégzi saját nevelőtestületében a felmérést (letölthető kérdőívet biztosítottunk).
Csak a papíralapú gyűjtésből 8553 gyakorló pedagógusok elutasító válaszát küldtünk be a minisztériumba (támogató nem akadt, legalábbis nem vállalta véleményét…).
✊ Április 24-én, a sztrájknap estéjén tüntetés is volt Le a bosszútörvénnyel! Le az elnyomással! címmel:
A rendezvény a Karmelita előtti kordon bontásával zárult, ahol a rendőrség könnygázt vetett be a főleg fiatalokból álló tömeg ellen.
✊ Törley Kata „színpadi babérokra tört”: május 1-2-án mutatta be a STEREO AKT a „Remény Panzió” című előadást, melyben színészek és civil aktivisták együtt szerepeltek – köztük Kata is.
✊ Mindeközben adománygyűjtést indítottunk a csőd szélére sodródott Van Helyed! Alapítvány megsegítésére, amely évtizedek óta küzd azért, hogy az ózdi Hétes telep családjai kitörhessenek a nyomorból és a gyerekek jobb esélyekkel indulhassanak az életben. Végül támogatóinknak köszönhetően 2,3 millió forintot gyűjtöttünk, amivel 12 diák egész éves oktatása vált lehetővé! Májusban meglátogattuk az Alapítványt, melyről portálunkon képes beszámoló is készült.
✊ A Szülői Hang összefoglalót adott ki arról, hogyan érintené a szülőket a törvény elfogadása.
✊ Hétigenes népszavazás: Hat oktatási szervezet országos népszavazást kezdeményezett az oktatás, elsősorban a közoktatás égető kérdéseiről.
✊ Május 3-án ismét tüntetés volt, mely megint a várban végződött, és a rendőrökkel való dulakodásra, valamint könnygáz bevetésére és előállításokra került sor:
✊ Az atrocitásoktól feldúlt fiatalok azonnal bejelentettek egy újabb tüntetést május 19-ére:
Ennek a tüntetésnek a végén bejelentésre került, hogy június elsejére a Tanítanék és a noÁr mozgalom szervez közös tüntetést. Ezután sok tüntető elindult a Lendvay utca felé, s a Fidesz-székház mellett feszültek egymásnak a rohamrendőrökel.
✊ A Magyar Helsinki Bizottság kisokost jelentetett meg „Tüntess okosan!” címmel. A Helsinki jogászával riportot is készítettünk, ami itt, a SzaVon-on jelent meg.
✊ Évek óta ingyenesen várják el a pedagógusoktól a túlmunkát (a megalázóan alacsony fizetések mellett). Megelégelve ezt, több tankerületben is lépéseket tettek a tanárok. Pl. miskolci gimnáziumokból 65 fő kérte ki a négy napon belül elrendelt túlmunka adatait a tankerülettől, hogy ha másként nem, akkor peres úton hozzájuthassanak jogos illetményükhöz! A kollégák országszerte formalevéllel és magyarázó leírással segítették egymást, hogy hogyan nyerhetők ki (három évre visszamenőleg) a szükséges adatok a Krétából.
Az első bírósági eljárások Vas megyében indultak, ahol 147 pedagógus perelte be a Szombathelyi Tankerületet, hogy 3 évre visszamenőleg követeljék a 96 órán belül elrendelt helyettesítések óradíját, amit jogtalanul vontak meg tőlük. Ezeket az elsőfokú bíróság megítélte számukra. Végül országszerte sokszáz peagógus perelte ki a neki járó illetményt.
✊ Az Európai Parlament öt frakcióvezetője jelezte, hogy támogatásokat tartana vissza az aggályos státusz- és a panasztörvény miatt. A Belügyminisztérium elkezdett néhány ponton visszakozni az amúgy teljes egészében elfogadhatatlan tervezeten.
✊ Anyák napja alkalmából a Magyar Anyák és a Tanítanék Mozgalom kezdeményezésére, több szervezet összefogásával demonstrációt szervezetek. Szerettek volna lehetőséget adni minden nőnek, lánynak és anyának, hogy kifejezhessék elégedetlenségüket a hatalommal szemben:
„Mélységesen felháborít minket, hogy a gyerekeinket gumibottal, könnygázzal és fogvatartással bünteti a hatalom, azért, mert kiállnak az oktatási rendszer szétverése, kivéreztetése ellen. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy bántják a gyerekeinket…”
Törley Kata beszéde:
„Nem lehetünk láthatatlanok!
Törley Katalin vagyok, nő, anya, magyar választópolgár, tanár.
Nem lehetünk láthatatlanok!
Pedig milyen sokszor szembesülünk a láthatatlansággal, milyen gyakran tapasztaljuk meg a mindennapokban, hogy átnéznek rajtunk, tárgynak tekintenek, nem hallgatnak meg, diszkriminálnak, alacsonyabb rendűnek tekintenek, döntéseket hoznak a fejünk felett, rólunk, nélkülünk.
A bántalmazás nem csak az otthonok zárt ajtói mögött vagy a munkahelyeken, esetleg az utcán van jelen, hanem a magyar állam működésében, a hatalmat gyakorlók viselkedésében és tetteiben.
Ez a hatalom, ami magát előszeretettel nevezi családbarátnak, valójában csak a családok nagyon szűk körének a barátja. Ez a hatalom, ami berontott az otthonainkba, bejött a konyhánkba, ami a legócskább módon próbálja kikényszeríteni, hogy ásatag, elavult értékrendje szerint szüljünk és vessük alá magunkat neki, ez a hatalom, ami belenyúlkál a bugyinkba és szívesen turkálna a méhünkben is, ez a bántalmazó hatalom most rátámadt a gyerekeinkre.
A gyerekeinkre, akiket eddig is semmibe vett, darabárunak, közjószágnak tekintett, akiket megfoszt a minőségi és méltányos oktatástól, akiket szegénységben tart. S most a legkeményebb fizikai erőszak alkalmazásától sem riadt vissza. Könnygázt és gumibotot használt ellenük. Azok ellen a gyerekek, fiatalok ellen, akik a jogtiprások ellen tiltakoznak, akik változást akarnak, akik kiállnak a jogaikért és egy jobb, igazságosabb, boldogabb oktatási rendszerért, egy jobb, igazságosabb, boldogabb országért. A gyerekeinkre támadt a hatalom: ez elfogadhatatlan, tűrhetetlen, megbocsájthatatlan!
Itt élünk, magyar állampolgárok vagyunk, mi, lányok, nők, fiatalok és öregek, anyák, nagymamák, nagynénik, testvérek, barátok, szomszédok. A pedagógusok több mint 80 százaléka nő. A szülői értekezletekre nagyrészt nők járnak. Az ápolók nagy része nő. A szociális területen és a segítő szervezetekben dolgozók nagyobb része nő. Az aktív állampolgárok többsége nő. Fel kell ismernünk, hogy rettenetes, hatalmas erőnk van. Hatalmas és rettenetes ez az erő, mert kedvességből és szeretetből táplálkozik. És dühből!
Dühösek vagyunk, mert a hatalom álszent és erőszakos gyakorlói rátámadtak a legdrágább kincsünkre: a gyerekeinkre! Felelősek vagyunk értük, meg fogjuk védeni őket. Ettől kezdve rajtunk kell majd először átgázolni, ellenünk kell először bevetni a gumibotot és a könnygázt. Mert amikor a gyerekeinket, a tanítványainkat bántjátok, az nekünk fáj! Nekünk is fáj! Úgyhogy ezentúl ott leszünk az első sorokban, ahogy most itt vagyunk, méltósággal, fájdalommal, dühösen, erőszakmentesen és erősen!”
Miskolcon anyák napján petíciót vittek a városi Rendőrkapitányságra, hogy kifejezzék, nem bánthatja a rendőrség a diákokat csak azért, mert kiállnak az oktatásért! Felhívást is közzétettek: vigyünk petíciót az ország összes Rendőrkapitányságához, és álljunk ki az erőszak ellen!
✊ A belügyminiszter egyeztetésre hívta a pártokat:
A STÁTUSZTÖRVÉNY NEM TÁRGYALÁSI ALAP!
A Tanítanék Mozgalom közleménye a Pintér Sándor által összehívott egyeztetésről
Május 19-én kitudódott, hogy Pintér Sándor egyeztetésre hívta a parlamenti frakciók vezetőit a státusztörvény kapcsán. A Tanítanék Mozgalom álláspontja egyértelmű: a kormány bosszújának eszközéről, azaz a státusztörvényről tárgyalni nem lehet, teljes egészében el kell utasítani. Nincs olyan módosítása ennek a törvénytervezetnek, amely ne a pedagógusok és a diákok megbüntetéséről szólna. Ebben a helyzetben tárgyalni kizárólag az iskolahasználók (pedagógusok, diákok és szülők) szervezetei, illetve oktatási szakmai szervezetek által közösen kidolgozott 9 pontról lehetne.
Mindezek fényében felszólítjuk a parlamenti pártok valamennyi képviselőjét, hogy a belügyminiszterrel a törvényről ne egyezkedjenek, annak se jelenlegi, se módosított változatát ne szavazzák meg. Az ellenzéki frakciók nyilvánítsák ki egyértelműen, hogy kizárólag az oktatás ügyét előrevivő 9 pontról hajlandóak tárgyalni, a státusztörvény benyújtását pedig minden igyekezetükkel akadályozni fogják.
A CKP a státusztörvénnyel kapcsolatos egyeztetésről nyílt levelet írt a pártoknak. A oktatási szakmai szervezetek egységes közös véleménye, hogy a státusztörvény tervezete elfogadhatatlan, az oktatásról kell egyeztetnie a pártoknak, nem a kormány bosszútörvényéről.
Az egyeztetésre az ellenzéki pártok végül egy-egy civil oktatási szervezet képviselőjével – köztük volt Pilz Olivér is – együtt mentek el, hogy a „szakértők” a fent megfogalmazottakat képviseljék. Mivel a kormány nem volt hajlandó az oktatásról, csak a tervezetről beszélni, így kivonultak az ülésről. A videóból az is kiderül, hogy még a Magyar Pedagógus Kar elnöke szerint is fenntarthatatlanná válik a közoktatás, ha így megy át a törvény.
„Miniszter úr, oktatásról komolyan, vagy sehogy…” – a CKP más oktatásügyi civil szervezetekkel közösen álegyeztetés helyett érdemi megbeszélésre hívták Pintér Sándort, amiből a kormány kifarolt.
✊ A véleményük mellett kiállókat nem csak az oktatásirányítás, de sok helyen alsóbb vezetői szinten is próbálták elhallgattatni, megfélemlíteni, ellehetetleníteni:
Kiskőrösön egy végzős diákot rúgtak ki a kollégiumából közvetlenül az érettségi előtt, mert mémet csinált az igazgató egy kínos pillanatából: a kollégium új, műfüves pályájának átadásán ugyanis fejjel lefelé tartotta a magyar zászlót. Kecskeméten júniusban óriásplakát-kampányt indítottunk, hogy felhívjuk a figyelmet az elfogadhatatlan megtorlására, hogy ezek után senkivel se történhessen hasonló.
Az igazgató nem elégedett meg a diák elleni bosszúval, megkereste az óriásplakátokat kihelyező céget is, követelve a plakátok levételét, ami meg is történt…
✊ A tüntetés előestéjére az Egységes Diákfront virrasztást szervezett a Karmelita Kolostor elé. Az eseményről mi is beszámoltunk:
✊ Június 1-jén az ország több pontján (Budapesten, Sopronban, Pécsen, Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Szombathelyen, Szentesen, Veszprémben, Nagykanizsán, Dunaújvárosban, Szekszárdon, Balassagyarmaton, Szolnokon, Egerben) került sor tüntetésekre az oktatásért, a státusztörvény ellen.
A teljes budapesti esemény itt nézhető vissza (a felvétel kb. 11 percnél indul; a tömeget mutató jelenetsor alatt nincs hang – csak a színpadi megszólalásoknál; Törley Kata beszéde 1:23:00-nál kezdődik):
A miskolci esemény egyik felszólalójának, Pilz Olivér beszédének szövege következik. Gyakran együtt lépnek színpadra Törley Katával. Most, bár két különböző helyen, de (nem véletlenül) sokban hasonló volt mondanivalójuk tartalma:
„Ki tiltja meg, hogy elmondjam, ki bántott… ?”
Az egy évvel ezelőtti választásokon a kormánypártokra 3 060 706 ember szavazott. Hogy érzi magát az a 6 543 294 magyar, aki nem rájuk szavazott, ezért a kormány semmibe veszi – sőt: magyarnak sem tartja őket? És hogy érzik magukat azok, akik rájuk szavaztak, és ennek ellenére nem érdekli a hatalmat, hogy mi van velük?!
Hogy érezzük magunkat a hazánkban, mi pedagógusok, egészségügyi dolgozók, kisvállalkozók, nyugdíjasok, szociálisan hátrányos helyzetűek, független színházi dolgozók, muzeológusok, tűzoltók, írók, családjuktól messze vezényelt rendőrök, másként gondolkodók, romák, szivárványcsaládban élők, szülők, nagyszülők, diákok, gyerekek…
Ez a kormány azt állítja, hogy nemzetünk szabadságszerető, forradalmi hevületű, számára a legfőbb érték a gyermek. És maga a kormány is – állítólag – harcban áll a szabadságért és a nemzeti függetlenségért. Ja, és családbarát.
– Ugyanakkor 13 év kormányzás után ez a kormány képtelen volt a gyerekeink oktatása területén bárminemű előrelépést elérni. Ez családbarátság? Nem. Ez szégyen!
– 13 év alatt a pedagógusokból a diplomások legszegényebb rétege lett, bérük nemhogy a diplomás átlagtól van fényévnyire, de még az egyszerű országos átlagot sem éri el – nagyon nem. Így megyünk előre? Ez szégyen!
– 13 éve harcban állunk Brüsszellel, mégis onnan várjuk a pénzeket – még béremelésre is, miközben az adóként beszedett pénz kézen-közön eltűnik. Szégyen!
De az is szégyen, hogy a mai magyar rendszerben, a bántalmazó hatalom fenyegetései, visszaélései miatt a pedagógusok egy része még saját magáért sem mer kiállni, inkább lehajtott fejjel tűri, hogy vele – s rajta keresztül diákjaival – bármit megtegyenek! Ahogy az is szégyen, hogy a szülők java részét nem érdekli, mi történik a gyerekével az iskolákban, vagy nem is tudja, hogy mekkora a baj. Mert ha érdekelné, ha tudná, akkor ma is itt lenne. Ma többmillió embernek kellene felemelnie a szavát: Eddig és ne tovább! Szemétbe az oda való státusztörvénnyel, mert nem hagyhatjuk, hogy bosszút álljanak azokon, akik kiálltak az oktatás mellett. Mert ha így haladunk, akkor hamarosan semmilyen oktatás sem lesz! Itt, „Ahol számon tarthatják, mit telefonoztam, s mikor, miért, kinek”… ”És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg.”
Múlt szerdán a Tanítanék képviselőjeként én is elmentem arra a megbeszélésre (eligazításra???), melyre a belügyminiszter (igen, a belügy és nem az oktatási!) hívta el a pártokat szakértőikkel. Ott mindannyian – a demokratikus ellenzék, a civilek, szülői-, diák- és szakszervezetek egységesen elutasították a bosszútörvényt. Kinyilvánították, hogy a státusztörvény nem tárgyalási alap. A státusztörvény nem lesz attól jó, hogy átírunk benne 5-10 vagy 50 paragrafust, mert az nem az oktatás színvonalának emelése céljából született. Hanem bosszúból. Az úgynevezett demokráciában ez is szégyen!
Miniszterünk, kedélyesen eladomázgatott – egymaga többet beszélt, mint az összes többiek – a rendőrség működéséről, meg, hogy szerinte többen jelentkeztek pedagógusszakra idén – holott köztudomású, hogy a tanárszakokra első helyen jelentkezők száma valójában éppen mélyrepülésben van -, s hogy ő nem látja, hogy a magyar tanárok és diákok túlterheltek lennének. És így tapicskolt tovább egy alternatív valóság kádárkort idéző puncsszeleteinek rózsaszín cukormázában. A sorok között felrótta, hogy jó lenne, ha nem gondolnánk a tervezet minden mondata mögé valami hátsó szándékot. Kiemelte, hogy a tanárok fegyelmi eljárása során olyan helyzetek kezelésére kell gondolni, mikor a pedagógus pl. rendszeresen ittasan érkezik a munkahelyére – nem pedig másra.
Hát elég nehéz nem gondolni hátsó szándékra, mikor tudjuk, hogy az írott szabályokkal él, sőt előszeretettel visszaél ez a hatalom. Bizonyságul itt egy konkrét szakképző iskola példája:
A szakképzésben 2020-ban megtörtént a pedagógusok új értékelési rendszerének bevezetése – ez a kísérleti laboratóriuma annak, ami a többiekre vár: az oktatási rendszer, a pedagógusok igába hajtása. Az értékelés egyszemélyi felelősei az iskolák igazgatói. Felülvizsgálati lehetőség nincs.
Már 3 évvel ezelőtt is több esetben tetten érhető volt, hogy indikátorok ide vagy oda az iskolavezetés szubjektíven ítélkezett. Aztán 2022-ben fellángoltak a tanári tiltakozások az oktatás egyre súlyosbodó helyzete miatt, s több szakképzésben dolgozó iskola is beleállt ebbe szolidaritásból: ki sztrájkkal, ki polgári engedetlenséggel. Felülről érkezett is a nyomás, hogy példát kell statuálni, nem lehet a szakképzés helyzetét negatív színben feltüntetni, hiszen a szakképzés „a kormányzat sikertörténete”.
Az engedetlenségben résztvevők egy részét ellehetetlenítették, a munkaközösségvezetők megbízását visszavonták… S elérkezett az újabb értékelési időszak is. Ugye sejtjük, hogy kiknek az értékelése romlott hirtelen és látványosan: minden valaha munkabeszüntetésben résztvevő oktató az intézményi értékelés legalsó sávjába került, valahogy 20-25 %-os „pedagógiai-szakmai” hanyatlást mutattak a három évvel korábbihoz képest.
Indoklás nincs, eljárási probléma nincs – minden a jogszabályok betűje szerint történt. Felülvizsgálati lehetőség nincs. Ez szégyen!
Nos: így ne legyenek hátsó gondolataink a bosszútörvénnyel kapcsolatban, melyben még a leírtak szó szerinti értelmezésétől is sokezreknek elmegy az életkedve, de legalábbis a pályán maradástól a kedve. Ez egy olyan ország lett, ahol az oktatásért, a tanáraikért és saját maguk jövőjéért kiálló diákok ellen a hatalom durva erőszakot alkalmaz… Ez szégyen!
A legnagyobb hatalom a tájékozottság. A tudás. A szolidaritás. Az együttcselekvés. Folytassuk hát, folytassátok ti is, vigyétek el a hírét annak, mire készül a hatalom a státusztörvénnyel. Vigyétek a hírét a diákok által indított 7 igenes népszavazásnak, az oktatás 9 pontjának. Matricázzátok tele az egész várost! Tudja meg mindenki, mi készül itt, mit kell megakadályoznunk! Aktivistáinktól remélem mindenkinek jutott matrica, holnaptól legyen tele velük az ország!
Nem hagyhatjuk abba, folytatnunk kell, s minél többen vagyunk, minél többen felemeljük a szavunkat annál nagyobb az esély az eredményekre, mert igaza van egy valaha volt Orbán Viktornak: „A célok helyébe az ellenségképet helyező politika lépett, a jólétet nem ellenségekkel, hanem közös célokkal lehet megteremteni.” „Fontos képesség az együttműködés, mert egyedül, család, tanárok, barátok és kollégák nélkül senki sem tud maradandót alkotni.”
Mi mindenesetre próbálkozunk. A Civil Közoktatási Platformmal (és több más szakmai szervezettel) közösen megbeszélésre hívtuk Pintér Sándort az oktatásról, mert nem a státusztörvénynek kell a tárgyalási alapnak lennie – a bosszú nem lehet tárgyalási alap. Az oktatás helyzetét kell végre érdemben megjavítanunk, mert ettől függ a gyerekeink és saját, az országunk jövője. Válasz még nem érkezett…
„Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet…”
Néhány héttel később Törley Katát mint szervezőt megbírságolták e miatt a tüntetés, pontosabban a matricázás miatt (a program hivatalos vége után a résztvevők közül sokan ott maradtak, és a tömegben osztogatott matricákkal elkezdték feldíszíteni a legközelebbi épület falát – a Belügyminisztériumot.) Így tájékoztattuk követőinket: „50 000 forintos bírságot szabtak ki, amit természetesen befizettünk – a polgári engedetlenséghez hozzátartozik, hogy vállalnunk kell a felelősséget a tetteinkért. Fontos azonban leszögezni, hogy nem bántuk meg. Nem kértünk, nem kérünk bocsánatot, amiért le kellett takarítaniuk az épületet, hiszen ők is teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy hány százezren tiltakoztunk a bosszútörvény ellen…”
✊ Az 54 oktatáshoz kapcsolódó civil szervezetet képviselő Civil Közoktatási Platform részletes kritikai összefoglalót jelentetett meg a tervezetről.
2023. június 6-án – egy nappal pedagógusnap után – a hónapokig tartó, széleskörű tiltakozások ellene a Belügyminisztérium benyújtotta a parlament elé a pedagógus státusztörvény tervezetét.
✊ A bosszútörvény benyújtása miatt másnap Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom egyik alapítója letétbe helyezte felmondását a Pedagógusok Szakszervezetének miskolci irodájában (1-es sorszámmal). Az előzetes becslések szerint 5.000 pedagógus felmondása volt várható, ha elfogadják a jogszabályt.
✊ A státusztörvény miatt elbizonytalanodott pedagógusok számára, akik nem tudják, maradjanak-e a pályán a Miután felmondtam csoport workshopot szervezett, melynek egyik vezetője Berta Bea irodalomterapeuta,
a Tanítanék aktivistája volt.
✊ Levélíró kampányt indítottunk a noÁr Mozgalommal közösen a bosszútörvény megszavazása ellen: „Írj levelet az országgyűlési képviselődnek – szólítsd fel, hogy szavazzon nemmel a bosszútörvény ügyében!”
✊ A Szülői Hang közösség összeállított egy Fidesz-magyar szótárt a státusztörvény körüli ellentmondásos kommunikációban való könnyebb kiigazodáshoz.
✊ Adománygyűjtést indítottunk Pankotai Lili javára, akit több diáktüntetés szervezése miatt bírságoltak meg – a szükséges 250 ezer forint, hála támogatóinknak, néhány óra alatt össze is gyűlt.
✊ Sok más szervezettel együtt a Tanítanék is támogatta a TASZ állásfoglalását, mely rávilágított, hogy akár az EU-s pénzektől is eleshetünk, ha a kormány áterőlteti a státusztörvényt.
✊ Törley Kata Izraelben járt a helyi civil ellenállók meghívására. Tüntetésükön beszédet is mondott, amely az izraelinfo.com cikkében megtekinthető, és olvasható is.
✊ Több oktatáshoz kapcsolódó civil szervezet közösen hirdetett tüntetést a Országház elé a törvény vitájának időpontjára. Mivel a kormány sokáig titkolta, hogy erre mikor kerül sor, így a demonstráció bejelentés is nehézkes volt. Végül kiderült a dátum: június 16.
A tüntetések miatt aznapra lezárták Parlamentet, mert féltek, hogy aktivisták meg fogják zavarni a bosszútörvényről szóló ülést.
Törley Kata és Pilz Olivér beszéde:
„Kata: 2023. június 16-a van. A tanév utolsó tanítási napja, évzárók, általános iskolai ballagások napja… Ma mindenféle indokoklás nélküli, minden „külsős” személyt kizártak a parlament épületéből.
Olivér: Ez azt sugallja, ugye, hogy valami olyan zajlik benn, ami nagyon jó lesz mindenkinek! És ezt van képük nemzeti együttműködésnek nevezni?
Együttműködés??? Akkor minden kaput ki kellene tárni – nem beszarva magukra zárni az ajtókat, hogy az aljas tervüket betetőzhessék!
Nemzeti??? Amikor a legnagyobb nemzetellenes ármánykodás folyik éppen bent? Ami évtizedekre visszaveti az eddig is gyalázatos oktatási rendszert és ellehetetleníti az egész gazdaságot, az országot, a jövőnket. A mi közös jövőnket – és legfőképpen a fiatalokét, akiknek egyszer és éppen most, ebben a hazug, kizárólag a pénzhez és a hatalom megtartásához ragaszkodó rémuralom alatt van a gyerekkoruk. Most verik be az oktatási rendszerünk koporsójába az utolsó szöget.
Kata: Az ország vezetői képtelenek a tanulásra, így minden történelmi példa és biológiai törvényszerűség szerint is hamarosan le kell, hogy járjon az idejük! Nem képesek tanulni – az oktatásügy 13 éve minden tanévben elégtelenre teljesített.
Maruzsa Zoltán évek óta ugyanazt az évet járja, mégis itt tartják a gazdái. Maruzsa bukott diák és bukott ember is, mert évek óta, mint oktatásügyért felelős politikus – pedagógusi végzettséggel – nem volt arra képes, hogy kiálljon a kormányon belül a területéért. Államtitkár úr, ugyan árulja már el, ön ezt élvezetből, tudatlanságból, hanyagságból vagy gyávaságból teszi, mert nem mer ellentmondani a feletteseinek?
Olivér: Egyáltalán vannak valóban bátor fideszes képviselők ebben a házban? Vannak olyanok, akik merészelnek önálló gondolatokat megfogalmazni és esetleg annak megfelelően szavazni? A kormányzópárt képviselőinek soraiban is több tucatnyian pedagógus végzettségűek, sokak családjában élnek pedagógusok – hát itt volna az ideje, hogy megmutassák, hogy van vér a pucájukban! Ne köpjék szemen valamikori kollégáikat és családtagjaikat a nagy megfelelési kényszer nyomása alatt!
Kata: És az oktatásért felelős miniszter? Sok éve már, hogy MSZMP-tag rendőrkapitányból kinőtte magát miniszterré, de hiába… az oktatáshoz továbbra sem ért, csak a bilincs csuklóra tételéhez és a sértegetéshez, ahhoz, hogy a kiszolgáltatott pedagógusok mindegyikébe még egy jót belerúgjon.
Nos, elismétlem újra: Miniszter úr, az oktatás nem tartálykocsi, az iskola nem kaszárnya, a gyerek nem darabáru, a tanár nem robot, a választó nem rabszolga. Ezt mi már tudjuk, jobb, ha a minisztériumi székekben is számolni kezdenek ezzel az alapvetéssel.
Olivér: És hát miniszterelnök úr! Nem lenne egyszerűbb kibökni, hogy mi nyomja a lelkét a tanárokkal kapcsolatban, mint évek óta azon gyötrődni, hogy mit lehetne még kitalálni a szivatásukra? Higgye el, nagyon megkönnyebbülne – és mi is, mert legalább tiszta lenne a helyzet: ebben a demokráciának csúfolt rendszerben egyetlen személy érzelmei diktálják a kormányprogramot.
Akik hajdan ott voltak még az egypártrendszer idején az 1985-es Oktatási Törvény ún. társadalmi vitájánál azt mondják, hogy kísérteties a hasonlóság az akkori és a mostani „egyeztetési eljárások” között. Akkor is a kormány érdekei voltak az elsődlegesek mindenek felett, nem volt megfelelő idő a jogszabályok tanulmányozására, a vélemény kialakítására, a végleges verziót meg sem lehetett ismerni, nem lett széleskörben megmagyarázva a jogi szöveg, legfeljebb módosító javaslatokat lehetett benyújtani – s azok elfogadására/el nem fogadására sem volt reakció. Mindezek révén a társadalmi vita nem is játszott lényegi szerepet a döntési folyamatban. Ez volt az egypártrendszerben. Hát hol élünk ma?
Kata: És ne feledjünk néhány dolgot:
…a közel 40 éve történt pártállami álegyeztetés legalább a művelődési tárca égisze alatt folyt, s nem a belügyében.
… a ’85-ös törvény utat nyitott az iskolák egyéni kezdeményezéseinek,
… számított a nevelőtestületek kezdeményezéseire,
… megnőtt a tantestületek döntési köre.
Most meg? A tanárt jogfosztott rabszolgának, de minimum oktatási szalagmunkásnak, a gyerekeket darabterméknek tekintő javaslatról vitáznak, melyet hazug módon a pedagóguspálya elismertségét és az oktatás színvonalát javító tervezetként sulykolnak a propagandagépezetükön keresztül.
Olivér: S a kárvallottak? A szeretett munkájukat elhagyni kényszerülő pedagógusok, a rendszerben maradók, akik beleszürkülnek, belekeserednek a túlterheltségbe, a szintén jogfosztott szülők, és főleg a gyerekek, a mi gyerekeink, pici óvodások, kisiskolások, érettségi előtt álló majdnem felnőttek… A felelősség mindannyiunké.
Kata: 2023. június 16-a van, 1958-ban ezen a napon végezték ki Nagy Imrét és társait, és 1989-ben ezen a napon történt meg méltó újratemetésük, ami a rendszerváltás emblematikus eseményévé vált. A rendszerváltás felszabadult mámorában arra szerződtünk, hogy demokratikus, szabad országot hozunk létre együtt. Most nincsenek kivégzések, vérengző megtorlások, de a diktatúra nem csak a fegyverekben lakik.
Olivér: Ott diktatúra van, ahol egyetlen ember, család, baráti kör határozza meg az ország működését saját érdekei szerint.
Kata: Ahol a demokratikus intézményrendszert módszeresen leépíti a hatalom.
Olivér: Ahol a törvényeket és az alkotmányt egyéni érdekek szerint módosítgatják.
Kata: Ahol leépítik az önkormányzatiságot.
Olivér: Ahol a hatalom gyakorlói ellopják a magánnyugdíjpénztári megtakarításunkat.
Kata: Ahol az abortuszra kényszerülő nőknek meg kell hallgatniuk magzatuk szívhangját.
Olivér: Ahol bűncselekménnyé nyilvánítják a hajléktalanságot.
Kata: Ahol beszántják a független kultúrát.
Olivér: Ahol szemet hunynak a romákat sújtó iskolai szegregáció felett.
Kata: Ahol folyamatos fenyegetettségben tartják az állam polgárait, újabb és újabb ellenségeket kitalálva.
Olivér: Ahol a állam polgárainak befizetett adójából nem működtetik az egészségügyet, a szociális szférát és az oktatást.
Kata: Ahol tanárokat rúgnak ki a kiállásuk miatt, s ahol könnygázzal mennek neki a tiltakozó diákoknak.
Olivér: Ahol hazug és diszkriminatív bosszútörvénnyel akarják épp most elrejteni az oktatási rendszer legsúlyosabb válságtüneteit.
Kata: Sorolhatnánk a rezsim bűneit, 13 év nagyon hosszú idő.
Olivér: Nem vagyunk hülyék! A hazugságcunamin mindannyian átlátunk, s hogy ki mennyire hajlandó kinyitni a száját az a vérmérsékletétől – és sajnos a pártpreferenciájától függ. De ma már a hű jobbágyok is egyre többen zsörtölődnek, egyre többen értik, hogy itt nem az ő érdekükben zajlanak a dolgok, s ez látszik Zalaegerszegtől Nyíregyházáig, de látszik ez Brüsszelből, sőt a Holdról is.
Kata: Hát csak fabrikálják nemzetromboló csinálmányaikat, de előbb-utóbb felelniük kell! Hogy mikor jön el a bukásuk és a felelősségre vonás pillanata, az mirajtunk múlik, mindannyiunk felelőssége. Aki a fotelből figyel, aki kivár, az meghosszabbítja a rezsim életét. Szerveződjetek, álljatok ki, ne maradjatok csöndben, győzzetek meg másokat. Hadd legyen végre Petőfinek igaza:
Olivér: „Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!…”„
✊ A parlamenti vitával nem ért véget a bosszútörvény története – a szavazás még hátra volt (arra nem a vita napján került sor) –, ezért folytattuk az országgyűlési képviselőket felszólító levélíró-kampányt, hogy ne fogadják el a törvényt.
Csak a Tanítanék petícióit végül összesen több mint 100 ezren támogatták, a levélíró kampányunk keretében pedig több mint 30 ezer levelet küldtünk el a képviselőknek.
✊ A zebraszerdák résztvevői is a státusztörvény ellen álltak ki:
✊ A bosszútörvény társadalmi egyeztetése során a kormány jogsértést követett el: A Civil Közoktatási Platform hívta fel rá a figyelmet, hogy a státusztörvény benyújtása után a jogszabályok szerint 15 nap állt rendelkezésre, hogy megosszák a törvényről készült társadalmi egyeztetés eredményeit – ez nem történt meg, így az sem derült ki, hogy milyen vélemények érkeztek be, azokkal foglalkoztak-e érdemben, miket fogadtak be, s az elutasításokat milyen indokkal tették. (Utólag, a témáról szóló sajtóhírek megjelenése után mégis kitettek egy összefoglalót, de abban is csak látszatindoklások voltak.)
Kisfaludy László András, köznevelési helyettes államtitkár néhány nappal később lemondott.
✊ A Tanítanék minden meghívásnak eleget tett (és tesz), ahol el lehetett mondani, mik az igazi problémák a magyar oktatásban, így – más szakértők mellett – Pilz Olivér is beszédet mondott a Momentum oktatásról szóló konferenciáján 2023. június 23-án:
✊ 2023. július 4. A szavazás napja. A Pedagógus Egység aktivistái egy mázsa jégből rakták ki a Parlament elé a JÖVŐ feliratot:
Bent pedig:
Megszavazták a bosszútörvényt:
„nemzet sűlyed el”
(Vörösmarty)
✊ A noÁrral közösen azonnal nyílt levelet adtunk ki (melyhez vártuk a támogatókat), hogy Novák Katalin köztársasági elnök ne írja alá a törvényt. De ő is szaporázta, másfél nap sem kellet, s máris kihirdette a jogszabályt. Még aznap levelet írtunk minden parlamenti képviselőnek:
✊ Pilz Olivérnek véleménycikke jelent meg az Indexen az elmúlt időszak tiltakozásairól, és a bosszútörvény valószínű következményeiről.
✊ A Tanítanék Facebook bejegyzése 2023. július 6-án:
„Csalódottak vagyunk, elkeseredettek vagyunk, és rettegve gondolunk a szeptemberre, amikor már látni fogjuk, hogy a mai nap döntése milyen következményekkel jár. Tudjuk, hogy Te is így érzel. Tudjuk, hogy mennyien vannak, akik az elmúlt hónapok küzdelmei után most fel akarják adni.
Bármilyen nehéz is ez most, mi mégis megpróbálunk azokra a céljainkra összpontosítani, amelyekkel még ezek között a körülmények között is lesz esélyünk tovább küzdeni a céljainkért.
A nyári szünet után egy széleskörű hálózatosodási projektbe kezdünk, amelynek keretein belül helyi közösségeket hozunk létre az ország összes településén, ahol a pedagógusok az ellenállásban résztvevő szülőkkel és diákokkal közösen, önszerveződő módon tudnak majd kiállni magukért saját környezetükben. A Tanítanék minden segítséget megad majd nekik, hogy erős és hatékony érdekképviseleti csoportokat tudjanak felépíteni. Ezekkel a csoportokkal fogunk tudni megvalósítani egy mély és országos összefogást!
A Tanítanék Mozgalommal továbbra is ott leszünk melletted és az oktatási rendszer összes áldozata mellett. A nyár a tökéletes időszak a pihenésre, és az erőgyűjtésre, mi is igyekszünk ezt kihasználni, és Neked is ezt ajánljuk, hogy ősztől még erősebben tudjunk fellépni, együtt, az oktatásért és a jövőnkért.„
✊Egy kutatás szerint az elmúlt egy évben a pedagógusok 58%-a részt vett valamilyen tiltakozó akcióban.
