Kölcseys tanárok a Kúria előtt I. – a védelem szemszögéből

Kiss Bea riportja

KISS BEA: Majd az aktualitásokról is kell, hogy beszéljünk, de indítsunk távolabbról. A Magyar Helsinki Bizottság mennyiben magyar?

ZÁDORI ZSOLT: Magyarabb már nem is lehetne. Magyarországi jogsértések áldozatainak érdekében járunk el a magyar állammal szemben, a magyar törvények alapján. Egészen ócska vád, hogy mi külföldi érdekeket szolgálunk, mert a „nyugati” emberi jogokat kérjük számon az államon. A kereszténység vagy a rádió sem magyar „találmány”, csak éppen ma már a magyar élet szerves része. Az emberi jogokkal is ez a helyzet: ha komolyan veszik őket, az állam betartja őket, az jó nekünk, magyaroknak. A Magyar Helsinki Bizottság a helsinki mozgalomhoz kapcsolható, ami viszont kötődik az 1975-ös helsinki záróokmányhoz¹. Ez a nemzetközi egyezmény attól volt forradalmi, hogy az emberi jogokat mind a keleti, mind a nyugati blokkokban egységesen kezeli elfogadása óta. Európában egyre másra alakultak civil szervezetek, melyek azt mondták, hogy vegyük komolyan az emberi jogokat, még akkor is, ha az államunk nem így tesz. Az első csoport 1976-ban indult Moszkvában.

KISS BEA: Moszkvában?

ZÁDORI ZSOLT Ott, ahol leginkább kellett. Persze azok, akik ezt megalapították, börtönbe kerültek, kényszermunkára hurcolták, emigrációba kényszerítették őket. Ez a körülbelül két tucat ember, nagyjából kétszáz évnyi börtönt szedett össze elég gyorsan. De megmaradt a szervezet. A másik nagyon híres csoport a Charta’77, amely a neve ellenére 1976-ban alakult Csehszlovákiában. Tulajdonképpen a lengyel Szolidaritás előzménye is egy hasonló szervezet. Magyarországon azért nem alapítottak Helsinki Bizottságot egészen 1989-ig, mert ott volt a SZETA, a Beszélő szerkesztősége és más kisebb csoportosulások, lényegében ugyanazokkal az emberekkel, akik nem látták értelmét egy másik cégér alatt ugyanazt csinálni. Így aztán a dolog elhúzódott egészen 1989-ig. Az egyik első bejegyzett egyesület volt Magyarországon a Magyar Helsinki Bizottság, de mint civil jogvédő egyesület mindenképpen az elsőnek mondható.

KISS BEA: Mennyire tanúskodik egy ország, mondjuk Magyarország demokrácia-fokáról az, hogy nektek hány ügyetek van?

ZÁDORI ZSOLT: Semennyire. Az az igazság, hogy azt képzelték még a rendszerváltás idején is nagyon sokan, hogy ha demokrácia van, meg jogállam, akkor ezeknek az ügyeknek a száma csökkenni fog. De ez nyugaton sincs így. És hát főleg, különösen nincs így Magyarországon 2010 óta, amióta szép fokozatosan megszűnt Magyarországnak a demokratikus és a jogállami jellege, ez kilúgozódott belőle. Sokaknak lenne oka, hogy hozzánk forduljanak, de egyrészről van egyfajta félelem, a Helsinki Bizottság, mint a „Sátán kisöccse” jelenik meg a nyilvánosságban sokszor.

Sok nemzetközi vizsgálat és hazai jogtudósok szerint is a jogállamiság nagyon-nagyon döcög és a bíróságok függetlenségével is nagy a baj. Szóval tapasztaljuk, hogy egyre nehezebb itthon, Magyarországon pereket nyerni. Részben ezért a strasbourgi és az uniós pereskedésre specializálódtunk.

KISS BEA: Ez az a pont, ahol eljutottunk a kölcseys tanárok ügyéhez.

ZÁDORI ZSOLT: Nem Strasbourg kapcsolja hozzánk ezt az ügyet. Az utóbbi tíz évben tudatosan olyan emberek jogi képviseletét vállaljuk, akiket ez a rendszer politikai okokból megkülönböztet, vagy ellenük eljárást folytat, vagy támadja őket a nyilvánosságban.

Ez mintapéldája mindannak, amiről beszéltem. Egyszerre van benne jelen az, hogy ezek az emberek magukért és az is, hogy másokért állnak ki. Jelen esetben a pedagóguskollégákért és a gyerekekért, ami rettenetesen fontos volt.

KISS BEA: A kölcseys tanárok ügyében ez derült ki, de volt egy másik per, ahol viszont a pedagógusok nyertek.

ZÁDORI ZSOLT: Az a fura, hogy mi (a kölcseys tanárokkal) első fokon nyertünk, ők (a TASZ az Eötvösből, illetve a Vörösmartyból elbocsátott pedagógusokkal) első fokon veszítettek, és aztán megfordult a dolog. Sajnos, valóban, még ott is lehetnek fordulatok, de én nagyon örülnék neki, ha nem lennének. Akik nyertek, ott jóval több mulasztott óra volt, mint a kölcseysek esetében, tehát kérdezhetnénk, hogy mi a logika?

Talán Törley Kata a „logika”. Elég nagy biztonsággal állíthatjuk, ezzel érvelt Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje is, hogy feltűnő, hogy a Kölcseyben nála húzták meg a mulasztott órák számát. Abban a tankerületben is számos iskolában, jóval többet mulasztó tanárok is voltak, akikkel nem történt semmi.

Négy kollégája, akik tök frankón beleálltak a dolgokba, ők a „kollaterális veszteség”: Katára „utaztak”, de őket is eltaláltak. Szerintem elég egyértelmű a tankerület politikai motivációja. Persze az se lenne oké, hogy mondjuk a kormány megbízásából rúgjanak ki pedagógusokat, de az már végképp nem, hogy a bíróság ehhez asszisztál, és azt mondja, hogy itt nem történt jogsértés. Úgy tesz a másodfokú bíróság is, meg a Kúria is, mintha nem számítana az, hogy ezek az emberek miért tiltakoztak, milyen céljaik voltak, és hogy az ő kirúgásuk mekkora veszteséget okozott a Kölcseynek és a gyerekeknek. Tóth Balázs úgy fogalmazott, hogy

KISS BEA: Ezt megteheti a bíróság? Azt gondolná az ember, hogy itt vannak jogszabályok, darabszámok, tények, ezeknek a mentén hoznak ítéleteket.

ZÁDORI ZSOLT: Most, hogy vártalak, újra elolvastam az ítéleteket. Határozottan feltűnt, hogy miközben azt képzelné az ember, hogy annak megítélése, hogy végülis hány órát mulasztottak a pedagógusok, az pofonegyszerű dolog, de az elsőfokú bíróság teljesen más számot hozott ki, mint a másodfokú bíróság, és a másodfokot elfogadó kúria.

Mit mondhatnék erre én, mint szerény állampolgár? Ezek szerint minden megtehető. És van itt még valami, ami szemet szúrt. Az ítéletben hivatkoznak a szigorított sztrájkjogra, tulajdonképpen Pintér Sándor szavaival, miszerint a polgári engedetlenség nem jogi kategória. Hát megkérdezném akkor a Kúriát, hogy mondja már meg, hogy mi is az a „jogi kategória”?! Kézikönyvekben ilyen szintagma ugyanis nem szerepel. Mégis úgy vágják ki az asztalra, mint a piros ászt az ultiban. Ezen azért elidőztem kicsit… A hűség, a becsületesség, a szülői szeretet, ezek sem jogi kategóriák, mégis a jogban le vannak, illetve körül vannak írva.

Ebben az egy „kis ügyben” szinte minden benne van, amit erről a rendszerről tapasztalunk.

Az elmarasztaló ítélet indoklásában az szerepel, hogy sztrájkolniuk kellett volna. Nade, ugye van ez a veszélyhelyzet, 2020 márciusa óta Magyarországon. Fel is írtam a törvény nevét, mert annyira abszurd: „A veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő, szabályozási kérdésekről szóló törvény”-ben szerepel ez a dolog. Az elsőfok, a másodfok és a Kúria nem foglalkozott azzal, hogy végül is mi a motivációja ezeknek az emberek, és milyen lehetőségeik lettek volna.

Kilóg a lóláb… Az egészségügyi veszélyhelyzetre hivatkozva nem sztrájkolhatnak az érettségiztető tanárok, gyakorlatilag az óvónőknek és a tanároknak emiatt kell legalább 50 százalékban biztosítani minden gyereknek az oktatását. Milyen sztrájk az, kérdezem én, ami nem jár fájdalommal? Merthogy ennek a munkavállalói eszköznek pont az a lényege, hogy bizony fáj. Fáj a munkaadónak és fáj azoknak, akik úgymond a szolgáltatást igénybe veszik. Ez esetben a gyerekeknek, az ő családjaiknak. Ezzel jár! Na, most erre a teljesen cinikus veszélyhelyzeti szabályozásra hivatkozva szigorították ezt a dolgot. Szóval ez a különleges jogrend, ami Magyarországon több mint 5 éve van, az ezekre a disznóságokra még nagyobb lehetőséget ad.

KISS BEA: Mit lehet elérni Strasbourgban a kölcseys tanárok perében?

ZÁDORI ZSOLT: Még nem merítettük ki az összes hazai jogorvoslatot, tehát még most el kell játszani azt, mintha Magyarországon jogállam lenne. Először el kell vinni az Alkotmánybíróság elé az ügyet, utána lehet a strasbourgi bírósághoz fordulni.

Szóval még valószínűleg négy-öt év múlva is készíthetünk erről egy interjút…

KISS BEA: Már csak egy kérdésem maradt, hogy miért csináljátok még? Annyira esetlegesnek, szerencsén vagy a csillagok állásán múlónak tűnik ez az egész…

ZÁDORI ZSOLT: Hogy akkor mi a csodának itt a nagy felhajtás, nemes vagy nemtelen ügyekben? Itt van Kovács András bíró ügye (a jogerős ítélet kimondta, hogy Varga Zs. András törvénysértően függesztette fel Kovács Andrást tanácselnöki pozíciójából), ebben azt hiszem, hogy elég komolyan hozzájárultunk ahhoz, hogy megmaradjon az esélye annak, hogy független bíróságok ítélkezhessenek. Látszólag ő „csak” egy kúriai bírói tanácselnök, de valójában tudomásunk szerint ez akkora figyelmet élvezett bírósági körökben, hogy megerősíti azokat a bírókat is, akik komolyan veszik hivatásuk lényegét, és azt gondolják, hogy ők igenis befolyásmentesen, pártatlanul akarnak ítélkezni, csakis a jogszabályokra támaszkodva. Ez szerintem egy fontos dolog. A kölcseys tanárok perének annyi haszna már most van, hogy fölhívta a figyelmet a közoktatás nagyon nagy gondjaira. Végül is ez egy tömegmozgalom lett, emberek mentek ki az utcára, gyerekek tüntettek, megtöltötték a hidakat…

KISS BEA: Igen, ebben valószínűleg igazad van és nyilván nem tudom vannak-e ilyen kutatások, de nem lehetetlen, hogy ez az egész hosszú időre elvette az ellenállástól a tanárok kedvét. Ennek a folyamatnak a nyűgössége, az igazságtalansága, az esetlegessége, és a kilátástalansága.

ZÁDORI ZSOLT: Abban teljesen biztos vagyok, hogyha ők csöndesen beletörődve azt mondták volna, hogy kész, vége, akkor az sokkal rosszabb lett volna, mint az, hogy beleálltak. Ez az ügy, a több per időről időre, újra és újra felhozta, fölidézte azokat a dolgokat, amelyek ma is problémák az oktatásban, amelyeket ma is meg kellene oldani. És azt is szemléltették – nyilván senki nem szeret pofozóbáb lenni –, akárhogy is, de bemutatták, hogy milyen helyzetben van ez az ország, mire képes az önkény olyan emberekkel szemben, akik a saját szakmájukban tekintélynek számítottak.

1. A helsinki záróokmány egy hidegháborús megállapodás 35 aláíró állam (köztük az USA és a Szovjetunió) között, amely az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását, a biztonságot és az együttműködést rögzítette. ↩︎