Kölcseys tanárok a Kúria előtt II. – az egyik felperes, Törley Kata szemszögéből

Kiss Bea riportja

KISS BEA: Érintettként végigcsináltál egy több tárgyalásból álló, hosszadalmas bírósági folyamatot. Volt benne fent és lent. Mit profitáltál ebből? Másképp gondolkozol a bíróságokról azóta, hogy beleláttál?

TÖRLEY KATA: Három per indult el 2022 ősze után, amikor 15 tanárt kirúgtak. A három per azért vált így külön, mert egyrészt a „kölcseyseket” hamarabb rúgták ki, a „karinthysokat”, a „vörösmartys” és az „eötvösös” kollégákat egyidőben, de ők külön tankerülethez tartoztak, tehát külön per indult velük. Ami nagyon érdekes szerintem, az az, hogy miközben gyakorlatilag ugyanazért rúgtak ki minket, tehát polgári engedetlenségben való részvételünk miatt, mégis nagyon másként alakultak ezek a perek elsőfokon és másodfokon is, és aztán utána megint kettéválik a dolog. Mi elsőfokon nyertünk, másodfokon vesztettünk, utána a Kúria vesztesnek hozott ki minket. A karinthysok első és másodfokon is vesztettek, és nem mentek a tovább, hanem rögtön az alkotmánybírósághoz fordultak, amely kimondta, hogy nincs keresnivalójuk a panaszukkal.

A „vörösmartys” és „eötvösös” tanárnők első fokon vesztettek, másodfokon nyertek. Ugyanaz a bírói tanács hozta őket ki nyertesként, amely minket vesztesként! Őnáluk viszont még nem lehet tudni, hogy a tankerület a Kúriához fordul-e, de valahogy úgy érzem, hogy akkor az egy vesztes ügy lesz, a mi ügyünk ismeretében.

Az az érzésem egyébként, hogy közép és hosszú távon mind a három per megy Strasbourgba. Ott tényleg az emberi jogokról lesz szó és ez azért nagyon fontos, mert a kúriai ítélet és az alkotmánybírósági ítélet is teljesen figyelmen kívül hagyta azokat az alapjogokat, melyekről a munkajogon túl szó van.

Nem vizsgálták, hogy egyébként azok a gyerekek, akikről itt szó van, tehát a tanítványaink, mikor szenvedték el a nagyobb jogsértést és a súlyosabb hátrányokat, akkor, amikor mi kihagytunk egy-két órát, vagy akkor, amikor a kedvelt tanáraik eltűntek az életükből, amikor őket nem lehetett megfelelő módon helyettesíteni, pótolni hosszú időn keresztül.  És ugyanez érvényes a kúriai döntésre a kölcseys tanárok perében, hogy teljesen lecsupaszított munkajogi érveléssel jöttek, és egyáltalán nem vették figyelembe sem a tetteinknek indokát, sem a körülményeket, sem a támogatottságunkat, sem pedig azt, hogy valóban mi történt azokkal a tanítványokkal, akik utána tanáraik nélkül maradtak.

És hogy a kérdésed második részére is válaszoljak, izgalmas és tanulságos volt közelről látni, hogy mennyire más logika szerint működik az egész, mint az én gondolkodásom. És lenyűgözött, hogy milyen szisztematikus, aprólékos munka, ahogyan az ügyvédeink Tóth Balázs vezetésével felépítették a védelmünket.

KISS BEA: Te azt gondoltad, hogy nyerhettek?

TÖRLEY KATA: Igen, igazából gondoltam, hogy nyerhetünk, igen! Én meg voltam győződve arról, hogy amit tettünk, az helyes volt, és hogy egy olyan kiélezett helyzetben cselekedtünk, ahol már nem maradt más választásunk. Előtte mindent megpróbáltunk azért, hogy a céljainkhoz eljussunk, de nagyon fontos alapjogainkat csorbították és ezért kényszerültünk bele a polgári engedetlenségbe, amely pont akkor, amikor mi ezt gyakoroltuk, egyáltalán nem különbözött egy klasszikus sztrájktevékenységtől, illetve a véleménynyilvánításunknak engedtünk teret ezzel.

Pláne nem éreztem reménytelennek a dolgot az első fokon megnyert ügyünk után, hiszen egy független magyar bíróság egy bíró szájával kimondta az igazunkat.

KISS BEA: Amikor azt mondtad, hogy politikailag kényes, akkor valójában azt mondod, hogy ez az egész abszolút átpolitizált, tehát hogy ez nem egy jogi, hanem egy politikai döntés?

TÖRLEY KATA: Nagyrészt igen, vagy legalábbis az, hogy az alapjogi kérdéseket teljesen lesöpörték az asztalról, és egyáltalán nem vették figyelembe, az mindenképp. Hogy ez most direkt nyomásgyakorlás, vagy egy jól működő öncenzúra eredménye, azt én nem tudom eldönteni. A kúriai döntésnél nagyon fura volt nézni azt az ötfős bírói tanácsot, hogy ki milyen testtartással, milyen arckifejezéssel, milyen attitűddel ülte végig magát a tárgyalást, aztán az ítélethirdetést. Nem tudom, hogy pontosan mi vezette a kezüket.

KISS BEA: Ennek a tudatában, azt tökéletesen értem, hogy a Helsinki, mint jogvédő szervezet el akarja vinni ezt az ügyet Strasbourgba, de ti, tanárok, miért? Mindannyian tudjuk, hogy ez egy hosszadalmas procedúra. Valószínűleg hosszú évek fognak eltelni. Addigra már ki tudja, kit fog ez érdekelni?!

TÖRLEY KATA: Amikor elkezdtük ezt az egész jogi eljárást, tehát amikor először ültünk össze a helsinkis ügyvédekkel, már akkor is teljesen nyilvánvaló volt, hogy elmegyünk a legvégsőkig, ezt akkor, az első találkozáskor megbeszéltük. Nemcsak ötünk számára fontos az, hogy egy legfelsőbb fórum kimondja, hogy aránytalan és diszkriminatív volt az ellenünk alkalmazott szankció, hanem ez kiemelten fontos tanítás mások számára is. Ne tűnjön el, akkor sem, hogyha már nincs akkora érdeklődés, de ne tűnjön el a süllyesztőben az, hogy itt volt egy jó párszáz, jó párezer ember, aki merészelt valamit tenni egy igazságtalan és elfogadhatatlan rendszer ellenében, és hogy legyen, igenis legyen egy bírói fórum, amelyik azt mondja, hogy ami velünk történt, az igazságtalan volt, és hogy amit mi tettünk, az viszont helyes volt.

Az viszont lehetséges, hogy a strasbourgi ítélet idején már egyáltalán nem lesz kérdés, hogy visszamenjünk-e tanítani, mert például már nyugdíjaskorúak leszünk és én az unokáimmal fogok a Strasbourg-i bíróság előtt szelfizni, hogy hajrá, nyertünk.

KISS BEA: Ez nagyszerű „végszó” lenne, de szeretném, ha reagálnál arra, amit Zsolt mondott¹, hogy te voltál a célpont. Ha ez igaz, akkor akaratodon kívül, de mégis magaddal rántottál jó pár embert.

TÖRLEY KATA: A kollégáim az én nézőpontomból nem „járulékos veszteség”. Ők nagyon autonóm, gondolkodó, okos, a szakmájukat nagyon szerető emberek. Pontosan tudták, hogy mit tesznek és azt is, hogy mit kockáztatnak. Le a kalappal előttük! És igen, valószínűnek tartom én is, hogy ott húzták meg a határt, és aki nálam több órát mulasztott, azokat rúgták ki. Ha nem vagyok egy hétig diákcserén, ha nem félállásban dolgoztam volna, akkor valószínűleg másképp alakulnak ezek a számok.

1. A kétrészes riportsorozat első részében Zádori Zsolt nyilatkozott: Kölcseys tanárok a Kúria előtt I. – a védelem szemszögéből ↩︎