írta: Molnár Csilla
Pócsné Berkesi Zsuzsanna (továbbiakban: PBZs) 2025. november 24-én megjelent írásával, és az évek óta rendre előkerülő, a központi írásbeli felvételiket szapulókkal is vitatkoznék, szeretném védeni a sokszínű magyar gimnáziumi oktatást.
Az egyedülálló magyar rendszer a középiskolák kezdeményezésére, a rendszerváltáskor alakult ilyen sokszínűvé. A kezdeményezés oka a gyereklétszám csökkenése volt, a korábbi hullámhegyet követően, a „Ratkó-unokák” kifutásával komoly verseny indult az oktatási intézmények között a tanulókért. A korábbi váltás lehetővé tételével igyekeztek bebizosítani magukat, kezdetben éppen nem a legeredményesebb, hanem az egyetemi felvételi eredmények alapján készített akkori rangsorokban középmezőnyben vagy amögött helyet foglaló gimnáziumok. (Akkoriban a középiskolák általában az általános iskolai tanulmányi eredmények alapján vették fel a tanulókat, de néhány kiemelkedő, országos beiskolázású intézmény előrehozott felvételi eljárás során választotta ki őket – az esetleges sikertelenség esetén a tanuló minden hátrány nélkül indult a „normál” iskolákba való jelentkezéskor. Így az elit iskoláknak már akkor is megadatott a „lefölözés” lehetősége és nem állt érdekében a még koraibb felvételi lehetőség megnyitása.) Az 1989-ben induló mozgalom hamar kiszélesedett, és az 1994/95-ös tanévre a gimnáziumok több mint fele indított hat- vagy nyolcévfolyamos képzést, a negyedik és hatodik osztályos gyerekek pedig egyik felvételiről a másikra rohangáltak. A központi írásbeli felvételi bevezetése 2000-től ennek egyszerűsítésére következett be, és azokban az intézményekben tették kötelezővé, ahol 3,5-szeres vagy nagyobb túljelentkezés volt. (https://ofi.oh.gov.hu/en/az-iskolai-szerkezetvaltas-tortenete )
Szerintem ez egy nagyszerű intézkedés volt, mellyel nemcsak a több intézménybe jelentkezők dolga egyszerűsödött le jelentősen, hanem a verseny is igazságosabbá vált azáltal, hogy nem (csak) az általános iskolai tanár jóindulatán vagy szigorúságán múlik, hogy a gyermek bekerülhet-e egy népszerű intézménybe. Tudjuk mindannyian, hogy nem egyforma az osztályozás, vannak szigorú és kevésbé szigorú tanárok, és nem tudhatja a középiskola, mikor megnézi a jelentkező bizonyítványát, hogy éppen azt a gyereket mennyire szigorú tanár osztályozta – két ötös tanuló tudása és képességei között is elég nagy különbség lehet, egy egységes megmérettetés sokkal objektívebb, különösen, ha inkább a készségeket vizsgálja, mint a tárgyi tudást (ami szintén lehet eltérő különböző iskolák esetén, és a gyerek nem tehet róla, ha neki nem tanították meg azt, amit a másiknak igen).
Továbbra is vannak azonban középiskolák, ahol nem követelmény a központi írásbeli felvételi dolgozatok megírása, csak az általános iskolai jegyek alapján döntenek. A felvételi vizsga elkerülhető, ha valaki eleve lemond arról, hogy népszerűbb intézménybe is jelentkezzen – attól még továbbtanulhat bármelyik iskolatípusban. A 9. évfolyamon induló képzésekre jelentkezőknek csak 58,43%-a vesz részt a központi írásbeli felvételin, a nekik szánt képzések közül felvételi nélkül, kizárólag az általános iskolai tanulmányi eredmények alapján betölthető a 4 vagy 5 évfolyamos gimnáziumi képzések 20,58%-a, a szakgimnáziumi képzések 60,98%-a, a technikumi képzések 68,89%-a. Sőt egyes nyolc-és hatévfolyamos gimnáziumi képzések is elérhetőek felvételi nélkül. (A forrást ld. a következő bekezdés végén.)
Azzal, hogy több évfolyamról is lehetőség van átlépni a középiskolába, a vizsgák tétje jelentősen csökkent: nincs semmi baj, ha nem sikerül negyedikben vagy hatodikban, hiszen nyolcadik után is van bőven lehetőség akár színvonalas iskolákba is bekerülni. Így ez a rendszer sokkal kevésbé stresszelő, mint ha visszaállítanák az egy időben történő, egyszeri és megismételhetetlen felvételiztetést, ráadásul van lehetőség megismerkedni a szituációval negyedikben és hatodikban, ami szintén csökkenti a stresszt. Biztos vagyok benne, hogy ez a viszonylagos tétnélküliség a felvételik népszerűségének egyik fő oka, ezért talált annyira kedvező fogadtatásra a 8 és 6 évfolyamos gimnáziumok ötlete. A továbbra is csökkenő gyereklétszám miatt a kilencediktől induló képzésekből jelentős túlkínálat van, vagyis mindenkinek van hely, sőt a tanulók közel 78%-a az általa elsőnek megjelölt „tanulmányterületre” nyer felvételt, 93%-a pedig az első 3 valamelyikére. (Forrás: Az Oktatási Hivatal Felvételi a középfokú iskolákban a 2024/2025. tanévben című – letölthető – publikációja.)
Remélem, mindezek alapján belátható, hogy a jelenlegi rugalmas, három-négy próbát (de a próbák elkerülését) is lehetővé tevő rendszer a tanulók szempontjából nagyon jó. Nem ettől kell őket megkímélni!
Mi a helyzet az iskolákkal?
A túlkínálatból fakadóan csak az igazán népszerű intézmények tudnak szelektálni a hozzájuk jelentkező nyolcadikosok közül, vagyis ha válogatott társaság a cél, akkor az iskolának kiemelkedően vonzónak kell lennie. A másik lehetőség, hogy megtalálja a módját annak, hogy a kevésbé motivált gyerekeket is jó eredményekhez segítse, ami szintén szép cél lehet. Valószínűleg mindkettőnek a gyerekek felé való nyitás, nagyobb egyéni szabadság biztosítása, támogatóbb és elfogadóbb attitűd, alternatív pedagógia módszerek alkalmazása, élményszerű oktatás és sok oktatási célt kevésbé szolgáló, fakultatív program lehet a módja… Harmadik alternatíva: lemondani a jó eredményekről – de ugye ez egy lefelé húzó spirál, ami az intézmény megszűnését vetíti előre, hiszen a gyereklétszám még sokáig nem fog emelkedni.
Ha megszűnne a több átlépési lehetőség a középiskolákba, ahogy PBZs javasolja, akkor sem járnának a középiskolák sokkal jobban, mert annyira kevés a gyerek, és annyira nagy a túlkínálat a férőhelyekből, hogy továbbra is csak a népszerűbb intézmények válogathatnának a jelentkezőkből. Most legalább a korábban átlépők közül lehet válogatni.
A „lefölözés” amúgy messze nem teljes, mivel az évfolyamok összlétszámához képest csak kevesen jelentkeznek egyáltalán 8 vagy 6 évfolyamos gimnáziumba, közülük is sok kiemelkedő képességű gyereknek nem sikerül jól az írásbeli – nem véletlen, hogy sok élvonalbeli iskola is lát rációt abban, hogy a nyolcadikosoknak is meghirdessen képzéseket (ugyanakkor ez is mutatja, hogy mindenkinek kedvező a többszöri felvételi lehetősége, sőt többen közülük csak ilyeneket hirdetnek meg.
Nem tűnik reálisnak a hatosztályos általános iskola és hatosztályos középiskola (pláne nem a 4+8-as rendszer), hiszen a korai átlépés lehetősége csak a gimnáziumokban van meg – komoly infrastrukturális átalakítást és koraibb pályaválasztást tenne szükségessé ez a döntés. Az egyetlen lehetőség igazából az egységes 8+4 visszaállítása (így üresen maradna néhány tanterem a mostani hat- vagy nyolcévfolyamos gimnáziumokban, azokban, amik jelenleg jó kihasználtsággal működnek – a többi középiskola kedvéért…), esetleg a lengyel 6+3+3 – ami még egy váltást iktatna be; úgy tudom, ez ott még egy nagy vizsgát is jelent. Tehát sok gimnázium is ellenérdekelt lenne, és a többi sem járna lényegesen jobban azzal, ha mindenki csak egyszer felvételizhetne.
PBZs utolsó gondolata, mely szerint be kellene vezetni a körzetes beiskolázást a gimnáziumokban is, vagyis megszüntetni a szelekció lehetőségét, cseppet sem szolgálná az esélyegyenlőséget az iskolák számára, hiszen tudjuk, hogy a körzetek lakossága sem egyforma, ebből következőleg a gyerekek sem lesznek azok. Lehet, hogy nyernének a kevésbé népszerű gimnáziumok évfolyamonként egy-két motiváltabb gyereket, de a szabad iskolaválasztás eltörlése mégis számukra is hátrányokkal járna, mivel sokkal többféle igényt kellene kielégíteniük egyidejűleg. A körzeti beiskolázás amellett, hogy megszüntetné az iskolák közötti versenyt (ezáltal a fejlődés szükségszerűségét számukra megkérdőjelezve), ráadásul annak is gátat szabna, hogy azok a gyerekek, akiket kiemelten érdekel ez vagy az (mondjuk valamelyik idegen nyelv, vagy a biológia / történelem/ stb.) összegyűjthetők lehessenek és ez az érdeklődésük kielégíthető legyen, vagyis a motivációt tovább csökkentené. Eleve az motivál, hogy bekerült valaki egy intézménybe, egy tagozatra, amiért meg kellett küzdenie – ez elkötelezettebbé teszi, és további teljesítményre sarkallja.
Összegezve: én úgy látom, hogy a rendszer jó mind a tanulók, mind a középiskolák szempontjából. PBZs tapasztalatainak demográfiai okai vannak, és nem, vagy csak kismértékben segítene az iskolákon, ha egyszeri felvételi (egységes hosszúságú középiskolai képzés) vagy körzetes beiskolázás lenne. Míg előbbi eset a gyerekeknek lenne sokkal kedvezőtlenebb a felvételi jóval nagyobb tétje és megismételhetetlensége miatt, (ugyanakkor a több férőhely miatt a kevésbé népszerű intézményeknek nem igazán jelentene nagyobb válogatási lehetőséget), a szelekciót és versenyt kizáró utóbbi esettel a népszerűbb iskolák mindenképpen veszítenének, ahogy azok a diákok is, akik ezeket az intézményeket megcélozzák. A jókat büntetnénk a gyengébbek kedvéért…
Facebook oldalainkon (https://www.facebook.com/tanitanek és https://www.facebook.com/szabadvonalzo) a cikkek ajánlója alá kommentben várjuk olvasóink véleményét az iskolaszerkezetről és a középfokú felvételi rendszerről.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Tanítanék Mozgalom és a szavon.hu szerkesztőségének álláspontjával.