Kezdődik a tanév, melyben hatályba lép a státusztörvény (a 2023/2024. tanév I. féléve)
A 2023/2024. tanév szeptember 1-jén, egy pénteki napon kezdődött… Ekkor léptek érvénybe a köznevelési törvényt megváltoztató új szabályok.
A tanév kezdőnapjának előestéjén megemlékezés volt: a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói éppen 3 évvel korábban foglalták el az épületet tiltakozva a modellváltás ellen, majd 71 napon át védték egyetemüket. Itt, a Szabad Vonalzón videóriportban számoltunk be az eseményről.
SZOLIDARITÁS NAGY ERZSÉBETTEL
A kormánypropaganda ismét be akarja feketíteni az oktatási mozgalmat: most a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének egyik vezetőjét, Nagy Erzsébetet támadják. Felháborító és méltatlan, hogy a kormány azon kívül, hogy teljesen ellehetetleníti a szakszervezeteket, a szervezőket még személyükben is támadja. Egy pedagógust, a dolgozói ügyek harcosát próbálnak most tönkretenni aljas módszerekkel. Mindez, persze, a hatalom szempontjából érthető: a szakszervezet erős fegyver a munkavállalók elnyomásával és kizsigerelésével szemben. Mindenki, aki az élére áll ennek a küzdelemnek, kockázatot jelent a hatalomra nézve. A Tanítanék Mozgalom Szolidaritást vállal az oktatási mozgalomban küzdőkkel és mindazokkal, akik Nagy Erzsébethez hasonlóan – akár még nyugdíjba vonulásuk után is – fontosnak érzik, hogy egy igazságosabb és demokratikusabb jövőért küzdjenek, és éjt nappallá téve ezért dolgoznak! Becsüljük meg őket, ne engedjünk az uszításnak! Erzsi, nem vagy egyedül!
2023. szeptember 5.
Szeptember 7-én folytatódott volna a kölcseys kirúgott tanárok pere, de a Belső-Pesti Tankerület vezetőjének betegsége miatt november 2-ára napolták el az ülést. Marosi Beatrix az előző ősz óta sem állt le, újabb pedagógust rúgott ki: Dukán András Ferencet. A novemberi tárgyaláson végül megjelent Marosi Beatrix. Kiderült, hogy nem érti a tiltakozások célját, nem tudta megindokolni, hogy miért épp 5 tanárt rúgott ki, és láthatóan a polgári engedetlenségről sem tudta, hogy pontosan milyen célt szolgált.
A demonstráción mi is jelen voltunk, Törley Kata fel is szólalt
Törley Katalin vagyok, tanár, a Tanítanék aktivistája. Az elmúlt évek, s különös és csodálatosan hosszan kitartott pillanatként az elmúlt több mint másfél év az oktatási rendszer jobbításáért szervezett kiállásoktól volt hangos. S az eredmény? További elnyomás, a közoktatás munkavállalóit rabszolgasorba taszító bosszúálló státusztörvény. De ne feledjük, vannak sikereink is! Egészen kivételes szolidáris együttműködés született meg a pedagógusok, diákok és szülők között! Legyen ez minta minden magyar állampolgár számára. Az elmúlt évek magyarországi tiltakozására Európában is felfigyeltek. Az Európai Parlament is díjazta a közoktatásért folytatott küzdelmünket, s most, a napokban az is kiderült, hogy az Európai Civil Fórum különdíjjal ismerte el a magyarországi tanárok, diákok és szülők összehangolt küzdelmét. Ez a rengeteg civil szervezetből, szakszervezetből, lelkes magánszemélyekből, pedagógusok, szülők, diákok összefogásából született mozgalom nyerte el a Civic Pride Award díjat! Civic Pride! Mindannyiunk büszkesége, a kiállás és a szolidaritás ünnepe! A díjat a Pedagógus Egység alapító tagjai veszik át a jövő héten. Szeretnénk ezt a díjat eltávozott társunknak, Imre Szilvinek ajánlani… Adjon erőt nekünk ez az elismerés és Szilvi emléke, ereje, munkája ahhoz, hogy tovább vigyük az ügyünket, s megmaradhassunk ennek a sokszínű, gazdag, összekapaszkodó közösségnek. Szükségünk van erre az erőre, hiszen semmi olyan nem történt, ami miatt leengedhetnénk a kezünket, megnyugodhatnánk, megpihenhetnénk. A demokrácia napja alkalmából gyűltünk itt össze, de egy egyre jobban bebetonozott autokráciában, mondjuk ki, diktatúrában élünk, ahol a hatalom, ez a bántalmazó, a gyengéket könyörtelenül eltaposó hatalom, ez az állampolgárok autonómiájától, kiállásától rettegő hatalom kordonok közé szorítja pöffeszkedő gazdagságát, kordonokkal zárja el kiváltságosait, s egyre több magyar állampolgárt rekeszt ki a döntéseiből. Az oktatási rendszer munkavállalóinak jogait az elmúlt időszakban, majd a státusztörvénnyel súlyosan megcsonkították. Legyen ez vészcsengő minden magyar munkavállaló számára! Veletek is megtörténhet! A Magyarországon tanuló gyerekek, fiatalok, óvodától egyetemig súlyos hátrányokat szenvednek el, miközben a terheik elviselhetetlenek! A hatalom tétlenül nézi, sőt bátorítja az intézményes rasszizmust, a roma gyerekek tízezreinek megbélyegzését és kirekesztését, a sérülékeny csoportokat az élet minden területén megvetéssel, hideg kegyetlenséggel kezeli. Csak pénzzel megvehető a minőségi oktatás, a minőségi egészségügy, a szociális szféra és a kultúra kivérzett állapotban van. Hova tűnik a befizetett adónk? Felelősök a szavazógéppé tett parlamenti képviselők, a kormány dölyfös tagjai és vezetője, a saját klánjaikat az elesetteknek járó pénzekből hízlaló hatalmasságok! De felelősök az utasításokat kérdés nélkül, meghunyászkodva teljesítő kispribékek, ítéletvégrehajtók is, a gyerekeinket és az ország munkavállalóit darabárunak tekintő kisfőnökök is! S felelős mindenki, aki tétlenül nézi a rombolást, aki a foteljában morog. A demokrácia napja van. Demokráciában akarunk élni. Demokráciában akarunk élni? Ez lehetséges, de nekünk kell megcsinálni. Tett nélkül nincs változás. Jelenlét nélkül nincs változás. Kiállás nélkül nincs változás. Szolidaritás nélkül nincs változás! Szabad oktatás nélkül nincs szabad ország, nincs szabad jövő! Együttnevelés nélkül nincs békés együttélés, nincs békés jövő! A demokrácia ünnepe ez a mai, s lesznek még ilyen ünnepeink! Tegyünk/tegyetek arról, hogy egyre nagyobb, egyre hangosabb ünnepek legyenek ezek. Nem tűzijátékra, hanem rátok, s a többi szabadságra éhes állampolgárra, cselekvő jelenlétükre van szükség ehhez! Ahogy Vaclav Havel mondta: „A remény nem optimizmus. Nem meggyőződés, hogy valami jól fog végződni, hanem bizonyosság, hogy valaminek értelme van, függetlenül attól, hogy hogyan végződik.” Értelme van a küzdelmünknek, tétje van a küzdelmünknek: a gyermekeink jövője, az ország jövője a tét! Ne feledjétek: Tanulni jó, tanulni menő! Tanítani jó, tanítani menő! Demokráciát csinálni jó, demokráciát csinálni menő! Szabadnak lenni jó, szabadnak lenni menő!
A teljes esemény felvételén 52:10-től kezdődődik Kata fenti beszéde:
https://www.youtube.com/watch?v=ELofR2AKRaE
Az Európai Civil Fórum a magyarországi oktatási szervezeteknek ajánlotta a Civil Büszkeség Díjat, melyet szeptember 18-án a Pedagógus Egység képviselői vettek át:
Talyigás Anikó és Weszely Kinga a díjjal
Szeptember 15 és 29. között kellett a pedagógusoknak dönteniük arról, hogy elfogadják-e a státusztörvényből következő státuszváltást (közalkalmazotti jogviszonyuktól való megfosztásukat) vagy november végén elhagyják a pályát. Hogy megkönnyítsük a döntést, online fórumokat szerveztünk a TASZ segítségével. A nagy érdeklődésre való tekintettel (több mint 200-an vettek részt) két alkalmat hirdettünk meg:
Szeptember 19-én a Közélet Iskolája podcastjában Törley Kata és Mihalics Lili (EDF) beszélgettek az oktatási mozgalomról.
2023. szeptember 29. PILZ OLIVÉR IS „FELMONDOTT”
Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom alapítója, június elején letétbe helyezte a felmondását, amelyet a státusztörvény elfogadása esetén tervezett érvényesíteni. A kormány ezek után fogadta el a törvényt annak ellenére, hogy több tízezren tiltakoztak ellene, hiszen a státuszváltás még rosszabb helyzetbe hozza a pedagógusokat, és még jobban ellehetetleníti a gyerekek megfelelő színvonalú oktatását. Olivér ezért úgy döntött, hogy jelenlegi tanítványai miatt ugyan fájó szívvel, de a mai nappal befejezi pedagógusi hivatását – reményei szerint nem örökre. A közel 3 évtized során több száz, sőt, több generációnyi (hiszen valamikori diákjai gyerekeit is tanította már) diákot nevelt fel, és járult hozzá ahhoz, hogy sikeres érettségi vizsgát tegyenek, illetve tantárgyaiból megállják a helyüket az egyetemeken is, és valóra válthassák elképzeléseiket. Olivér egy azok közül, akiket a státusztörvény elüldözött a pedagógusi pályáról, és akiknek a hiánya tovább súlyosbítja a már amúgy is óriási, 30 ezer főt számláló tanárhiányt. Olivér ugyan tanárként felmond, de tovább küzd az oktatásért – továbbra is a Tanítanék Mozgalomnál. Az ősszel induló országos hálózat kiépítését fogja felügyelni, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy gyökeres változást érhessünk el az oktatási rendszerben – közösen, mindannyiunk együttes erejével.
Októbertől Tóth Bence is csatlakozott a Tanítanék csapatához: „Úgy döntöttem, otthagyom a közoktatást, mert azt éreztem nem bírom tovább: iskolámban egyetlen kémiatanárként 14 osztályban tanítottam és ahhoz, hogy megéljek, mellékállásokat is kellett vállalnom. A Tanítanék Mozgalommal az országos hálózat kiépítésén dolgozom.”
Az országos hálózatépítésünk keretében ingyenesen vetítettük le az ország nagyobb városaiban az Oppenheimer című filmet természettudományos tárgyakat tanító tanároknak. Ugyanezen keretek között a tanárok lelki egészségének megőrzése érdekében irodalomterápiás foglalkozásokat, és ingyenes csoportos szupervíziót biztosítottunk. És ekkor indítottuk el azokat a (többségében online) fórumokat is, melyeken a szülői érdekérvényesítéstől az újszerű pedagógiai módszereken át a jól működő külföldi oktatási rendszerek bemutatásáig sok mindennel foglalkoztunk.
Október 2-án Donáth Anna meghívására érkezett volna Törley Kata egy, a Képviselői Irodaházban tartandó oktatási fórumra, mikor tájékoztatták, hogy nem léphet be. A fórum résztvevői így a közeli parkba vonultak át, ott tartották meg a rendezvényt.
Mint kiderült, Törley Kata sem az Országházba, sem a Képviselői Irodaházba nem léphet be – vélhetően a Tanítanék tavalyi parlamenti akciója miatt. Tavaly december 5-én ugyanis a karzatról megzavartuk a Parlament ülését, hogy felhívjuk a döntéshozók figyelmét az oktatás válságára és arra az igazságtalanságra, melyet a kormány a tiltakozó pedagógusok és diákok ellen elkövetett. Katát és társait az akció közben kivezette az Országgyűlési Őrség, azonban ez a retorzió láthatóan nem volt elég a hatalomnak.
Egy magyar állampolgárt, édesanyát és aktivistát vélhetően egy erőszakmentes akció miatt gyakorlatilag kitiltottak arról a helyről, ahol az ország ügyeiről döntenek. Mindez pontos lenyomata a magyar demokrácia állapotának.
2023. október 13-án Törley Kata nyitotta meg a LIFT fesztivált:
Jó estét mindenkinek! Van egy kedvenc népdalom… Igen-igen, nekünk, megveszekedett fővárosi ilyen-olyan… kozmopolitáknak is lehet kedvenc magyar népdalunk. És ezt most el is dúdolom nektek, rá fogtok ismerni, ki így, ki úgy.
„Én vagyok az aki nem jó Fellegajtó nyitogató. Nyitogatom a felleget, a felleget, Sírok alatta eleget ….
Édesanyám rózsafája Engem nyílott utoljára. Bár sohase nyílott volna, nyílott volna Maradtam volna bimbóba …”
Ugye, hogy ráismertek? Ki magára a dalra, ki a dallamra, ki pedig azokra az érzésekre, amiket a szöveg hordoz. Ki ne gondolta volna közülünk, hogy ő az, aki nem jó, s bár sohase nyílott volna. S hányan érezhetik mindezt ezen a termen kívül is. Hiszen elég, ha valaki rossz helyre születik, ha hajléktalanságba kényszerül, ha romaként él ebben az országban, ha szexuális kisebbséghez tartozik, ha fogyatékossággal él, ha a többségtől eltérő véleményt fogalmaz meg. Sőt, most már az is elég, ha tanár az ember. Vagy az ember lánya… És máris érezheti magán a társadalom egy részének, a környezete egy részének rosszallását, haragját, idegenkedését, kézlegyintését, vállrándítását, szúrós tekintetét, elfordulását, kirekesztését, gyűlöletét… S akkor, a belénk nevelt kisebbrendűségi érzés elkezd mocorogni: én vagyok az, aki nem jó, bár maradtam volna bimbóba, rejtve, hibásan.
Hát NEM! Ezt ne! Lehetünk ugyan ellenszélben, de pontosan tudnunk kell, hogy nem vagyunk hibásak, nem mi vagyunk a hibásak – legalábbis a fenti esetekben. Az, hogy emelt fővel, szabadon, az értékeink, az emberi és szakmai méltóságunk szerint kívánunk élni, jár nekünk. Jár nekünk, de pont az ellenszél miatt jelenlétre, részvételre, kiállásra van szükség. Ti, azzal, hogy eljöttetek erre a fesztiválra, már meg is tettétek a leglényegesebb lépéseket. Jelen vagytok, részt vesztek, emelt fővel kiálltok. Amikor körülnézek ebben a bántalmazott társadalomban, amikor jelenlétet, részvételt, kiállást keresek, furcsa módon mindenhol női többséget látok: a múzeumokban, a kiállításmegnyitókon, a színházakban, a filmvetítéseken, a segítő civil szervezetekben, az aktivista körökben – bár nem vezettem erről statisztikát és nem tudom, készült-e ilyen irányú kutatás – nők vannak többségben. Mintha az egymás felé fordulás, a cselekvő jelenlét, a hatékony részvétel, a civil kurázsi jobban, de legalábbis valamivel láthatóbban működne a nők körében. Mintha az ellenszél inspirálna minket. Egy olyan országban, ahol sokan még mindig ásatag paternalista elvárásokat támasztanak, ahol a hatalom bántalmazza az állampolgárait, ahol pöffeszkedő Döbrögik akarják megmondani, hol a nők helye, mikor és hányat szüljenek, kivel és hogyan éljenek, kit szeressenek, ahol az állam a bugyinkban és a méhünkben turkál és ki akarja sajátítani, és közben darabárúnak, közjószágnak tekinti a gyerekeinket, ahol a szivárvány-családoknak bujkálniuk kell, s ahol ugyanakkor szégyen, ha valaki nem akar gyereket, ott van is dolgunk. Mindannyian szabad és boldog országban szeretnénk élni, szabadon és boldogan. Szabadság és boldogság – fellengzősnek tűnhetnek ezek a szavak, de amikor hiányt szenvedünk szabadságból és boldogságból, akkor eltűnik a pátosz, és a szükség küzdést szül. A küzdés pedig jelenléttel, részvétellel, kiállással kezdődik. Hiszen nem akarunk mást, mint szabadon boldognak lenni, szabadon szeretni, szabadon választani – partnert és parlamenti képviselőt –, szabadon gyakorolni hivatásunkat legjobb szakmai meggyőződésünk szerint, szabadnak és boldognak tudni gyerekeinket a családban és az iskolában, megadni mindenkinek az emberi méltóságához való jogot és hozzáférést, szolidárisan egymás felé fordulni. Amíg viszont ez nem természetes, amíg mindez nem adott, addig minden alkalmat meg kell ragadnunk azért, hogy ez a világ megteremtődjön. Én például tüntetéseket szerveztem és szervezek, polgári engedetlenséget szerveztem, s részt vettem benne, fórumokat tartok, beszélgetek, nyilvánosság elé állok, s itt vagyok a LIFT fesztiválon, hogy ötvenes forradalmárnőként találkozzak más nőkkel ellenszélben. Mert meggyőződésem, hogy a fesztiválon való részvétel is jelenlét és kiállás, s hogy a céljaink rengeteg ponton találkoznak. Azzal, hogy szabadon és boldogan jól érezzük magunkat ma este és a következő pár napban, hogy részt veszünk a programokon és figyelünk egymásra, hogy közösséget alkotunk, folyamatosan az ország szabadságáért és a boldogságáért teszünk.
Kedves fellegajtó nyitogató társaim! Nyitogassátok tovább a felleget, és nyíljatok, nyíljatok azon a bizonyos rózsafán! S most, október 13-án pénteken megnyitom a 14. LIFT fesztivált, ami 15-éig tart. Érezzétek nagyon jól magatokat!
Október 14-én ott voltunk a Roma Büszkeség Napján: kiállunk a szegregációmentes, esélyegyenlőségen alapuló oktatás mellett. Mindenkit megillet a minőségi tanulás lehetősége.
Október 20-ától lehetett applikáción át szavazni a 7IGEN-es népszavazáson, Magyarország első alternatív oktatási népszavazásán, már 16 éves kortól. Október 23-30. között pedig személyesen is rengeteg helyen le lehetett adni a voksokat.
Mi a nemzeti ünnep napján írtuk alá a 7IGEN-es népszavazást, és buzdítottunk erre mindenkit
A Fővárosi Önkormányzat, az OKA és a Tanítanék közösen volt az október 23-i nemzeti ünnep budapesti rendezvényének fő szervezői.
A tömeg a Hösök terétől vonult az Oktogonon álló szimpadig a Kölcsey Gimnázium és az Orosz nagykövetség érintésével
Az Orosz nagykövetségnél ukrán és magyar nemzeti színű szalagokat tűztünk ki, a Kölcseynél pedig Tóth Bence mondott rövid beszédet a felvezető teherautó platójáról.
Tóth Bence vagyok, tanár. Még 4 napom van az iskolában, utána elhagyom a közoktatást. Amikor tanár lettem, már tudtam, hogy nagyon nehéz lesz, de azt is tudtam, hogy ennek a hivatásnak szeretném szentelni az életem. Akkor döntöttem el végképp, hogy mégis elhagyom az oktatást, amikor 2022. szeptember 30-án megtudtam, hogy azonnali hatállyal kirúgták az iskolájukból azokat a kollégáimat, akik hozzám hasonlóan csak egy jobb oktatási rendszert akartak. Itt állunk a Kölcsey Gimnázium előtt, ahonnan öten kényszerültek távozni ezen a napon: Molnár Barbara, Ocskó Emese, Palya Tamás, Sallai Katalin és Törley Katalin. Idáig süllyedt az oktatásirányítás, hogy a megoldáskeresésnek már a látszatát sem akarták kelteni, egyszerű erődemonstrációként képesek voltak utcára tenni szeretett és megbecsült tanárokat. Pintér Sándor oktatásért felelős miniszter maga ismerte el, hogy nem ért az oktatásügyhöz, de rálátása azért van… Ha értene a pedagógiához, tudná, hogy abban az esetben, ha az órámon egy diák rendetlenkedik, nem az a megoldás, hogy kiteszem a teremből, vagy automatikusan az igazgatóhoz küldöm, hanem az, hogy megkérdezem, miben tudok neki segíteni. Ha viszont egy órán sok diák rendetlenkedik, ideje sürgősen elgondolkodnom, mit csinálok rosszul. Üzenjük Pintér Sándornak és Orbán Viktornak, hogy itt lenne az ideje nagyon sürgősen elgondolkodni!
Az Oktogonnál Berta Bea, Törley Kata és Pilz Olivér közösen mondott vádbeszédet:
Törley Kata vagyok, francia szakos tanár. Kirúgtak. Berta Bea vagyok, angol – magyar szakos tanár. Felmondtam, mert nem tehettem mást. Pilz Olivér vagyok, matematika-fizika-biológia szakos tanár. A felmondási időmet töltöm – nem írtam alá a státuszváltást.
Kata: Szerettem tanítani, vérzik a szívem a tanítványaimért, hiányoznak a kollégáim. De nem tehettem mást, fel kellett emelnem a szavamat az ellen a rombolás ellen, amellyel a kormányzó hatalom feldúlta az oktatási rendszert. A polgári engedetlenséget választottam, hogy kinyilvánítsam lesújtó véleményemet az igazságtalan jogfosztásról. Célkeresztbe kerültem, de ma is engedetlen lennék. Vádolom a kormányt mindazért, amit az oktatással, a gyerekeinkkel, a jövőnkkel tesz. A kormány bűnös! Bea: Olyan helyzetet hoztak létre a többiek kirúgásával, hogy kénytelen voltam felmondani, pedig szeretek tanítani. A kollégáimat eltávolították, és hiába folytattuk országszerte többen a kirúgottakkal kezdett polgári engedetlenséget, nem foglalkoztak velünk. A kirúgásoknál álságosan a diákok tanuláshoz fűződő jogára hivatkoztak, de ez később már nem volt annyira fontos. Hol van itt a következetesség, a kiszámíthatóság, az emberi bánásmód? És leginkább: milyen példát mutatok a diákjaimnak, ha tovább tűröm, hogy bántsanak? Célkeresztbe kerültem, de nem bántam meg a döntésemet. Vádolom a kormányt mindazért, amit az oktatással, a gyerekeinkkel, a jövőnkkel tesz. A kormány bűnös! Olivér: Már csak 4 napig tanítok. Nem így terveztem – szeretek tanítani, hiányozni fognak a tanítványaim – még az idegesítő ki- és becsengetések, meg az átkozott dolgozatjavítás is. De elegem lett abból, ahogy velünk, közalkalmazottakkal bánik a hatalom. Egyik oldalról béremeléssel hiteget, a másikról megoszt, bűnbakot csinál belőlünk, lesajnálóan vélekedik és nyilatkozik rólunk, kritikánk miatt bosszút áll, s ahol tud, átver és belénk rúg. Annyira erodálta szakmánk megbecsülését, hogy ezzel hosszú évekre kiható károkat okoz a nemzetnek, miközben álszent módon kereszténynek, családbarátnak és a nemzeti érdekek védelmezőjének hirdeti magát. Célkeresztbe kerültem, de nem hallgathatok. Vádolom a kormányt mindazért, amit az oktatással, a gyerekeinkkel, a jövőnkkel tesz. A kormány bűnös!
Kata: Az igazmondó Maruzsa államtitkártól megtudhattuk az iskolaépületekkel kapcsolatban, hogy az ódon falaknál sokkal jobbak a konténerek! Még a végén kiderül, hogy a Karmelita kolostorban az építőmunkások tengődnek, a miniszterelnök meg a kordonok mögött, konténerekben tesz-vesz, matat. Egyébként éppen ő, Maruzsa, az, aki hatalmas titkolózás és biztonsági készültség mellett átadott egy leszakadt, de most felújított plafont. Szemellenzővel kellett az épületben tartózkodnia, mert egyébként az iskola falai több más helyen tovább omladoznak. Ez már az átkosnak azt a szürrealisztikus pillanatát idézi vissza, mikor a katonákkal egy magasrangú tiszt érkezése előtt a sárguló füvet festtették zöldre. Bea: A másik – szintén nagy elismertségnek örvendő – belügyminisztériumi államtitkár azon örömködött, hogy a pedagógusok alig 2 %-a nem fogadta el a státuszváltást. Kedves Rétvári Bence! Ha egy iskolában csak egyetlen tanár is van, aki az őszi szünet után már nem fog dolgozni, s teszem azt ő volt az utolsó kémia, angol, fizika vagy informatikatanár ott, akkor novembertől elég nagy energiába fog kerülni, hogy az ezt tapasztaló szülőket és diákokat meggyőzzék, hogy nem kell hinniük saját maguknak! És akkor fuccs az újabb Nobel-díjaknak is! Olivér: És, hát a közoktatás “nagyfőnöke”, a polihisztor belügyminiszter is alkotott. Katonás rendet akar vágni (mert az mégiscsak hülyén hangzik, hogy rendőrös rendet) a szegregáló iskolák között: elvonja a költségvetésük egy részét. De vegyük már észre, hogy itt alapjaitól rohad az oktatási rendszer! S az állam régóta eltűri, sőt bátorítja az elkülönítést! Ennek így semmi értelme! Mit akar Pintér elvonni? Nem fogják kifizetni a januári fűtés- meg villanyszámlát – esetleg a tanárok bérét?
Kata: Szintén új és nagy ötlet, hogy az iskoláknak szánt magánadományok elfogadásáról a tankerületek igazgatói fognak dönteni. A legfőbb ügyésztől tudhatjuk, hogy jelenleg három büntetőeljárás is folyamatban van tankerületi vezetők ellen vesztegetés, ill. sikkasztás miatt! Erről Hofi jut eszembe: “Ügyes!”, … meg hogy fejétől bűzlik… Az igazán nagy összegek elfogadásáról a Központ vezetője fog dönteni – az a Hajnal Gabriella, aki 2016-ban még az oktatási tiltakozások egyik szervezője volt… Olivér: Egy kis biológia: ugye vannak gerincesek, meg vannak… Kata: Oktatáskutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar iskola nem gondolkodni tanít. Azt hiszem diákok, szülők és pedagógusok tömegeinek ez nem újdonság. Ez egy ócska rendszer. A kormány ezt másfél évtizede csak fokozza. A történelmi lehetőség elmulasztása BŰN! A kormány bűnös!
Olivér: A pedagógusokat minősíteni akarják. De hát milyen minőségű munkát végzett ez a kormány az oktatás területén? Bea: az egészségügyben, Kata: a kultúra területén, Olivér: a szociális szférában és a nyugdíjasokkal, Bea: az EU-s pénzek hazahozatalában, Kata: a civil szférában, Olivér: a környezetvédelemben, Bea: a műemlékvédelemben, Kata: az inflációba beleroskadó gazdaságban, Olivér: a mindentől és mindenkitől elszigetelődő külpolitikában, Bea: a jogállamiság területén, Kata: a demokratikus értékek megőrzésében? Olivér: Ki ezekért a felelős? Kinek a bűne, hogy rossz az oktatási rendszer? Ki a hibás, hogy az agyonzsúfolt alaptanterv szerint működő oktatási rendszer nem készít fel az együttműködésre, problémamegoldásra, hogy nem teljesíti ki a gyerekek képességeit? Ki? Kizárólag az ellenséggé tett, célkeresztbe vett, agyonterhelt, éhbérért dolgozó tanárok? Bea: Ki a hibás azért, hogy a közeljövőre az osztrák életszínvonal utolérését ígéri, közben meg a csirkefarhátra kell ársapkát bevezetnie? Kata: Hogy családbarát lózungjai százezreket irányítanak az idegenben való élet felé, itthon a gyerekvállalás mértéke a mélyben, ahogy a lakosságszám is. Olivér: Hogy az inflációt letörni szándékozó, idióta Árfigyelőjükben szereplő termékek árát éppen felverik? Bea: Hogy pillanatnyi hasznukért jövőbeni életfeltételeinket veszélyeztetik az akkugyárak tucatjaival? Kata: Milyen életfilozófia az, mellyel úri passziójuk kényelmét azzal növelik, hogy mostantól hangtompítós fegyverekkel is lőhetnek és éjjellátó készülékekkel, hőkamerákkal cserkészhetik be a megölni kívánt vadat? Olivér: Hol a humánum, mikor a legelesettebbek életét lehetetlenítik el, mint Iványi Gáborék intézményeiben és a szintén fennmaradásáért küzdő miskolci Ámbédkar iskolában, akik amúgy az állam helyett dolgoznak? Bea: Milyen miniszterelnök az, amelyik egyetlen európai ország képviselőjeként azzal a háborús bűnössel parolázik, akinek az országa leverte a mi ‘48-unkat és ‘56-unkat – nem is beszélve a 40 éves megszállásról!?
Kata: A kormány BŰNÖS! A teljes magyar közélet legnagyobb problémája, hogy nem érezzük, hogy közünk lenne hozzá! A pedagógusok célkeresztbe kerültek? Ne legyenek illúzióitok, egy ilyen bántalmazó hatalommal szembeállva célkeresztbe került vagy kerülhet itt mindenki! Te és te és te is! A nők, akiknek a méhében turkálnak döntéshozónak nevezett pöfeteg maffiózók, a hajléktalan létbe kényszerült polgártársaink, a számtalan módon megbélyegzett romák, a sérülékeny kisebbségekhez tartozók, a tudósok, a mentősök, és akár a diákok is, a mi gyerekeink! Bárki, aki felemeli a szavát. De ha egymásra nézünk, ha cselekszünk, ha kiállunk magunkért és egymásért, akkor nem lehet többé egyenként levadászni minket. Még hőkamerákkal sem! Olivér: A kormány úgy tesz, mintha kormányozna, de nem csinál mást, csak eltávolítja vagy ellehetetleníti azokat, akik kritikát fogalmaznak meg vele szemben. Vagy elhazudja, eltitkolja a hivatalos kommunikációnak ellentmondó adatokat. Amiről nincs adat, az nincs is, ugye? Tanárhiány sincs… Bea: Úgy csinálnak, mintha kormányoznának! Tényleg van elég tanár az iskolákban? Tényleg minden tárgyat szakos tanár tanít? Kérdezzetek rá, kérdezzétek meg a diákokat és az iskolákat! Nemcsak jogunk, hogy tudjuk az igazat, hanem a kötelességünk is! Azt érzitek, nincs értelme, mert úgysem tesz semmit a tankerület, vagy az őket pórázon tartó hatalmasságok? Vagy épp a bosszútól féltek? Úgy gondoljátok, semmit nem lehet tenni? Ha ebbe beletörődünk, akkor tényleg vége van. Kata: Akkor van vége, ha elfogadjuk, mert sikeresen elhitetik velünk, letolják a torkunkon, hogy nem tehetünk semmit magunkért, a gyerekeinkért, a jövőnkért. Kérdés, hogy így akarunk-e élni. Igy akartok élni? Olivér: (Ha nem,) Akkor keressetek egy bármilyen kicsinek tűnő teret, ahol tehettek valamit! Kérdezzetek, legyetek jelen, jelezzétek a problémákat, hívjátok fel a figyelmet a hazug propagandára! Lépjetek kapcsolatba másokkal, akik tenni szeretnének! Ez a nehezebb út, de ez az emberi út. Nincs más lehetőségünk. Hogy messze van-e még a változás? …Ha csak várunk, akkor messze. Kezünkbe kell vennünk a jövő alakítását! Együtt! Bea: Vegyetek részt a 7IGEN-es alternatív népszavazáson! Együtt: IGEN, IGEN, IGEN, IGEN, IGEN, IGEN, IGEN! Kata: Az 56-os hősök egy szabadabb, demokratikusabb országért álltak ki. S hogy mi mit akarunk? Olivér: Szabad oktatást! Bea: Szabad Budapestet, szabad városokat! Kata: Szabad, európai országot!
Október 26. és 28. között rendezte meg a Mozinet a TANÍTANÉK Filmnapokat. A három egymás követő estén oktatási témájú, még be nem mutatott filmeket vetítettek a Corvin moziban, s a jegyek utáni bevételt a Tanítanéknak ajánlották fel.
November 8-án a Karinthyból kirúgott tanárok perén sem jelent meg a tankerületi vezető, Rábel Krisztina, ezért két nappal későbbre beidézték őt. Hogy biztos ott legyen ezen az alkalmon, villámkampányt szerveztünk:
„A tankerületi központ vezetője súlyos döntéseket hozott tavaly, de a következményeket is vállalnia kell. Pedagógusok megélhetését vette el politikai okokból, ideje szembenéznie a tetteivel. Rábel Krisztina jelenjen meg a pénteki tárgyaláson! Aki szóban is emlékeztetné erre Rábelt, az ezen a számon éri el a tankerületi központot: +36 1 795 8202”
Berta Bea bejegyzése: EZT MÉGIS HOGY GONDOLTA RÁBEL KRISZTINA?
A tegnapi napon folytatódott a karinthys tanárok pere, és úgy alakult, hogy Rábel Krisztina, a Külső-Pesti Tankerületi Központ igazgatója is megtalálta az idézését, így részt vett a tanácskozáson. A tárgyalásról tudósító egyik újságíró a következőképp számolt be a tárgyalás egy részletéről: „A bírónő egy másik kérdéses esetre is rávilágított. Mint mondta: tudomása szerint az egyik Karinthys pedagógus, Kissné Berta Beáta 40 óránál is többet töltött polgári engedetlenséggel, mégsem bocsátották el. Mi ennek az oka? – kérdezte, mire a tankerületi vezető úgy felelt, hogy az órákat csak a figyelmeztető levelek kiküldése után számolta, és miután Kissné Berta Beáta is kézhez kapta a tájékoztatást, lecsökkentette a tiltakozással töltött órák számát, nála tehát hatott a figyelmeztetés, így ő maradhatott. Mint ismert, Kissné Berta Beáta később önként távozott az intézményből.” Az csak egy bosszantó részlet, hogy a nevemet nem sikerült eltalálni. Az viszont már komolyabb probléma, hogy Rábel Krisztina arra utal, engem sikeresen félemlített meg az írásbeli figyelmeztetésével, hiszen szerinte én lecsökkentettem a tiltakozással töltött órák számát, azaz nálam „hatott a figyelmeztetés”. Rábel Krisztina állításával szemben a valóság az, hogy voltak olyan, korábban engedetlenkedő kollégák, akiknél hatott az eddig következetesen jóindulatú „tájékoztatás”-nak nevezett dokumentum, és csökkentették vagy be is fejezték az engedetlenséget, de én nem tartoztam közéjük: a később eltávolított kollégákhoz hasonlóan folytattam az engedetlenkedést, s ezt az ő kirúgásuk után sem hagytam abba – így arra a kérdésre továbbra sem kaptunk választ, hogy mi alapján választotta ki Rábel Krisztina, kiket távolít el rendkívüli felmentéssel. A legjobb indulattal azt tudom feltételezni, hogy Rábel Krisztina összekevert valakivel, amikor azt nyilatkozta a bíróságon, hogy a figyelmeztetés után lecsökkentettem az engedetlenkedéssel töltött órákat. Ez azonban felveti a kérdést, hogy esetleg a kirúgottak esetében is volt-e valami keveredés, azaz tudta-e a tankerület igazgatója, kiknek küldi a rendkívüli felmondást.
Az Együttnevelés Szövetség tagjaként, a Polgár Alapítvány az Esélyekért társaságában fórumot tartottunk november 29-én Pomázon arról, hogy mi lehet a roma gyerekek SNI kategóriákban való felülreprezentáltságának az oka – tekinthetjük a minősítéseket a szegregáció eszközének?
December 4-én Pintér Sándor sok érdekes információval szolgált (többek között): – 2024-ben felülvizsgálják a NAT-ot – többszöri levélváltás után kiderült, ez még 2025-ben sem történt meg… – az igazgatóknak és egy-egy tanárnak is vizsgáznia kell az új köznevelési törvényből – végül ebből(?) lett a mindenki számára kötelező NAT-vizsga… – nevelési kormánybizottságot hoznak létre – szintén nem sikerült kideríteni még 2025-ben sem, hogy mit végzett és hányszor ülésezett ez a grémium (mely tagjainak vajmi kevés köze van a pedagógiához)… – 10%-os béremelést ígért (ezt „ajánlották” a státuszváltáskor is, ami miatt többen kényszerültek anyagi okokat is figyelembe véve távozni a pályáról) – annak ellenére, hogy az uniós pénzek érkezése már nyilvánvaló volt (ld. még lejjebb a keretes részt)…
Segítettük az üres nemzeti konzultácós íveket gyűjtő kampánytis: mi is fogadtuk ezeket, s továbbítottuk az aHangnak. Végül januárra aktivistáink segítségével 1360 darabot sikerült összegyűjteni.
December 7-én Tanári szuperképességek workshopot rendeztünk a Miután felmondtam közösséggel:
December 15-én vitaszínház keretében jártuk körül a speciális nevelési igényű minősítés körüli dilemmákat az Együttnevelés Szövetséggel:
Decemberben a kormány manipulatív kérdőívet küldött ki a KRÉTÁN keresztül a szülőknek, mert kíváncsi volt a „véleményükre” az oktatással kapcsolatban. Pilz Olivér erre reagálva nyílt levelet jelentetett meg „Kedves Szülők! Drága Kollégák! Tisztelt Brüsszel!” címmel, mely teljes egészében itt olvasható a Szabad Vonalzón.
December 18-án adtuk át azt a Pintér Sándornak készített üzenőfüzetet, melybe követőink oktatással kapcsolatos tapasztalatai, véleménye szerepelt. Erről és ennek előzményeiről a SzaVon Archívumának egy másik cikkében számoltunk be részletesen.
A Tanítanék csapata 2023 decemberében
2024. január 5-i Facebook bejegyzésünk (részletek): 32%-OS BÉREMELÉS – DE MILYEN ÁRON?
Közvetlenül az ünnepek előtt jelentette be Orbán Viktor, hogy 2024-től 32,2%-kal emelik meg a pedagógusok bérét. … Azt sem felejthetjük el, hogy milyen áldozatok állnak mögöttünk. Több ezer pedagógus a saját megélhetését, biztonságát kockáztatva állt bele sztrájkba, majd polgári engedetlenkedésbe a sztrájktörvény megcsorbítása után, ezzel új szintre emelve a tiltakozást. Tizenhat tanárt kirúgtak, amiért felszólaltak az ügyért, akiknek még mindig, több mint egy évvel a történtek után is zajlik a perük, amivel bizonyítani akarják igazukat. Még mindig, minden nap ezzel kelnek és fekszenek. Még több ezreknek kellett meghozni egy olyan döntést, ami az egész életükre hatással volt: otthagyták hivatásukat, közösségüket, diákjaikat. Ha mérlegre állítanánk ezeket az áldozatokat és a 32%-ot, nem is kérdés, hogy az melyik oldalra billenne… A 32%-os béremelés továbbá csak az inflációt fedezi… Mindösszesen csak a gazdasági válság által okozott elszegényedést enyhíti ez az összeg, az eredeti probléma továbbra is változatlan marad. Továbbá afelett sem hunyhatunk szemet, hogy a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkatársak, például a gyógypedagógiai asszisztensekre, rendszergazdákra, takarítókra nem terjesztették ki az emelést, ezzel pedig további belső feszültséget gerjesztenek, csakúgy, mint korábban az orvosok és az ápolók között. Azt sem szabad szó nélkül hagyni, hogy ugyan a bérkérdés alapvető az oktatási mozgalom küzdelmeit illetően, kizárólag ennek az orvoslása nem oldja meg a közoktatás egyéb, tartalmi problémáit: a pedagógusok és a diákok munkaterheinek csökkentésére, a szabad tankönyvválasztásra, a szakmai autonómia és a sztrájkjog visszaállítására, a pedagógusok értelmiségiként való megbecsülésére, a szegregált oktatás megszüntetésére egyaránt hangsúlyt kell fektetnünk az igazi változáshoz. Ezeket a szempontokat együtt kell figyelembe vennünk a béremelés minősítéséhez.
Január 13-án az Egységes Diákfront, az ADOM Diákmozgalom, a PDSZ, az aHang, a Civil Bázis, és a Fridays for Future Magyarország tüntetéstszervezett a Belügyminisztérium elé. Tovább kell küzdenünk egy igazi béremelésért!
Január 15-én ingyenesen vetítettük le az elmúlt hónapokban jogosan nagy népszerűségre szert tett magyar filmet, az Elfogy a levegőt. A film után pedig Pócsné Berkesi Zsuzsannával, képviselőinkkel, Törley Katával, Pilz Olivérrel, Tóth Bencével, Berta Beátával, és a Szimpozion Egyesület ügyvezetőjével, Virág Zsolttal elemeztük ki a látottakat és a valós helyzettel a párhuzamokat.
2024. január 18-án Törley Kata a Klubrádió Dobszerda adásában vendégeskedett. Beszélt az Elfogy a levegő című filmről, a pedagógusellenállás jelenlegi állapotáról, és még sok egyébről is:
A 2023/2024. tanév I. féléve január 19-én ért véget…
