Családi emlék- és pezsgőbuborékok szilveszterre, avagy miből lesz a cserebogár (a franciatanár)?

írta: Törley Kata

1882. augusztus 1-jén üknagybátyám a budapesti cégbíróságon bejegyezteti cégét, az egyik első magyar pezsgőgyárat „Törley József és Társa” néven.
Grázi kereskedelmi tanulóévek után került Reims-be, Champagne fővárosába, a pezsgőgyártás hazájába, ahol egy pezsgőgyárban kapott német-francia kereskedelmi levelezői állást, s kitanulta a pezsgőgyártás mesterségét. Ott alapított először gyárat, majd visszatelepült Magyarországra, és meglelte új cége számára a legmegfelelőbb helyet, Promontort, a mai Budafokot. Tehetséges és újító vállalkozóként hamarosan piacvezető lett, s Európa-szerte ismertté tette márkáját. Lánya pici gyerekként meghalt, ezért üknagybátyám korai halála után bátyja fiai vitték tovább a gyárat. Ebből az ágból születtem én is több generáció után….

Nagyapám (jogász) és testvérei (élelmiszervegyész és közgazdász) még úgy tanultak, hogy tovább üzemeltethessék a családi céget, azonban a pezsgőgyárat 1949-ben államosították, majd a rendszerváltást követően privatizálták, családomnak így mára csupán szimbolikus kapcsolata van vele.

Családom másik, anyai ágáról más természetű hatások értek.
Nagyapám, Grünwald Géza matematikus, 1910-ben született Grünwald Ármin és Sommer Katalin gyermekeként Budapesten. Apja szerény szobafestői keresetéből igyekezett őt és testvérét taníttatni. Nagyapám diákként azzal az Erdős Pállal járt egy gimnáziumba, aki később a világ egyik legismertebb matematikusává vált, s akinek kiváló matematikatanár édesapja, Erdős Lajos, a gimnázium tanára hamar felfigyelt Grünwald Géza tehetségére, s támogatta tanulmányaiban és anyagilag is. Rövid olaszországi tanulmányok után felvételt nyert a szegedi egyetemre, ahol az egyetem több matematikai pályadíját is elnyerte. 1935-ben doktorált, s a következő évben megkapta középiskolai tanári diplomáját, majd 1937-ben az Egyesült Izzó alkalmazottja lett kutató matematikusként. A kor legkiválóbb fiatal matematikusaival dolgozott és gondolkozott együtt (városligeti Anonymus csoport) olyan kérdéseken, mint például (Vigyázat! Csak ínyenceknek!): „van-e oly [-1, +1]-ben folytonos f(x) függvény, hogy ennek a T-matrixhoz tartozó Lagrange-interpolációs polinomjai egy megszámlálható ponthalmazon korlátlanok legyenek”…¹
Anyai nagyapámat soha nem ismerhettem. Még nem volt 32 éves, amikor egy büntetőszázadba besorozták 1942-ben, s munkaszolgálatosként meghalt.

Felesége, nagyanyám, Szilágyi Anna, szintén matematikus volt, a háború után egyetemi oktatóként dolgozott, onnan ment nyugdíjba. Utána velünk foglalkozott, az unokáival. Az egyik legfontosabb közös tevékenységünk volt a matekozás. Nem az unalmas vagy nehéz házifeladatok megoldására szorítkoztunk: felfedeztette velünk a matematika szépségét, problémamegoldásra tanított minket.
Mindig ügyes voltam matematikából, de sosem voltam tehetséges, nem úgy, mint két fiútestvérem. Nagyanyám azonban mégis nagyon szeretett velem dolgozni: ha elakadtam, könnyen tudott segíteni egy-egy egyszerű lépés felmutatásával, s továbblökni engem egy-egy feladat megoldásában. Hosszú élete végéig minden reggel és este matematikai példákat oldott meg, fiatalon tartotta egészen különleges agyát. Élete, életmódja, személyisége óriási hatással volt rám. Az érettségire felhalmozott matematikai tudásom nagyrészt elkopott mára, nem foglalkozom hivatásszerűen matematikával, de továbbra is sokat számolok fejben, kis feladványokat készítek magamnak a különféle kapukódok, PIN-kódok és banki kódok megjegyzésére, és igyekszem az ébresztőórámat úgy beállítani, hogy az órák és percek számjegyeinek összege lehetőleg prímszám legyen úgy, hogy a percek száma páros szám legyen. Nem mindig sikerül, de legtöbbször igen. S azt is tudom, hogy egy problémával szembekerülve nem mindig elsőre találja meg az ember a megoldást, hogy minden oldalról, többféleképpen érdemes megvizsgálni az adott kérdést, s hogy próbálkozni kell. Ezt adta nekem a matematika és a nagymamám.

Most, hogy az újévi szövegem vége felé tartok, be kell vallanom – magamnak és az olvasónak is –, hogy a címadás (Miből lesz a franciatanár?) csalóka volt.
Hiszen az eddigiekből maximum az derülhetett ki, hogy sem érzékem, sem kedvem nem volt a kereskedelemhez, a vállalkozáshoz, a pezsgő- vagy borgyártáshoz vagy a matematikához, még ha szeretem is a pezsgőt és a számokat. A franciatanársághoz vezető rengeteg véletlennel kikövezett út egy újabb cikk témája lehetne… De ennek az útnak a kezdeteihez nyilvánvalóan hozzájárult vegyész szüleim francia kultúra iránti szeretete, illetve az apámtól örökölt nyelvek iránti fogékonyság.

Kívánok mindenkinek örömteli koccintást – jó pezsgővel vagy gyümölcslével vagy bármi mással –  szeretett családtagjaival és barátaival Szilveszter éjszakáján. S kívánok az új évre minden gyereknek és diáknak félelem-mentességet a matematikával kapcsolatban, kiváló – és létező – matematikatanárokat, boldogabb iskolákat! A tanároknak boldogabb munkahelyeket, jobb munkakörülményeket, tiszteletet, elismerést, élvezetet a munkában. És kívánok társadalmunk minden tagjának sok termékeny és kreatív gondolkodást, problémamegoldást és cselekvést 2026-ra. Szükségünk lesz rá!

Boldog, esélyteremtő új évet mindenkinek!

🍾🍾🍾

1. Turán Pál: Grünwald Géza élete és matematikai munkássága ↩︎