A „Kizárt!”-tól a „nem is volt rossz!”-ig – Az olvasás mint élményforrás 3.

írta: Berta Beáta tanár, irodalomterapeuta¹

Ez az írás egy, az olvasóvá neveléssel és az olvasásnépszerűsítéssel foglalkozó háromrészes sorozat utolsó darabja. Az első részben az iskolai magyarórák voltak a fókuszban, majd tanórákon kívüli lehetőségekről írtam, végül a sorozat befejező darabjában a közoktatásból már kikerült, felnőtt közönségnek szóló, az előzőekhez hasonló célú programokról írok. „Felnőtt közönséget” említettem, de igazából résztvevőket kellene, mert a cikkben bemutatott eseményeknek közös sajátossága a közönség aktivitása – ezeken én az előadói szerep helyett leginkább facilitátorként veszek részt, igyekezve a tudásmegosztásnak is teret adni, de nem ezt a szerepemet tartom elsődlegesnek. Ahogy az előző két írásban tettem, olyan programokról szólok, amelyeket vezettem vagy vezetek, így írok az esetleges nehézségekről is a könyvklubszervezés és a kortárs irodalmi szabadegyetem esetében is.

Előzmény: a 18. kerületben már 1 éve tartott havi rendszerességgel a Szenior Akadémián egy irodalomterápiás önismereti csoportom (amelynek szintén van olvasásnépszerűsítő hatása, de mivel nem ez áll a fókuszban, hanem az önismeret, ebben a cikkben erről nem szólok), amikor fölmerült az igény, hogy jó lenne hosszabb szövegekkel, leginkább regényekkel is foglalkozni. A kerületi könyvtárat kerestem meg az ötlettel, és az ő segítségükkel szerveztük meg az első könyvklubos alkalmat 2025 januárjában. Azóta minden hónapban találkozunk, és 90 percben beszélgetünk az olvasott könyvről. A könyvtár vállalta a szervezést, a helyszín biztosítását és a választott könyvek beszerzését – mi a félév elején leadjuk a listát, a könyvtár pedig időre bekéri a többi tagkönyvtártól a megfelelő számú példányt. Hatalmas segítség ez! Az első félévben én választottam a könyveket (legyen köztük világ- és magyar irodalom, kortárs és klasszikus, súlyosabb és némileg könnyedebb témájú, regény és novellagyűjtemény egyaránt). A második félévben már közösen állítottuk össze a listát, meghallgattuk a javaslatokat és szavaztunk. Így lesz ez a 2026-ban kezdődő, harmadik félévben is, hiszen a tagok annyira megszerették ezt az alkalmat, hogy januárban folytatódik a sorozat.

Tartottam tőle, hogy a kezdeti lelkesedés után idővel csökken majd a részvételi kedv, de az idei utolsó alkalmon – amikor a könnyednek nem mondható, az egyik tagunk által javasolt Bulgakov-regény, A Mester és Margarita került sorra – 19-en ültünk körben. Mit ad nekünk a könyvklub? Motivációt az olvasásra, akkor is, ha nem teljesen a mi ízlésünknek megfelelő a könyv (arról is lehet beszélgetni, mi nem tetszett az olvasmányban); lehetőséget, hogy hasonló érdeklődésű társakkal találkozzunk, és esetleg további közös programokat szervezzünk; közösen töltött minőségi időt családtaggal (van apa-lánya párosunk!), baráttal (barát-barátnő párosunk is van); találkozást addig számunkra ismeretlen szerzők műveivel; végül, ami a legfontosabb : élményt, ami az olvasáshoz, a könyvekhez, az egymáshoz való kapcsolódáshoz kötődik.

A 2025-ös évben indult szintén a 18. kerületben egy kortárs irodalmi sorozat. A Kondor Béla Közösségi Ház felkérésére 6 alkalommal (egyenként 90 percben) hozhattam közelebb a kortárs magyar irodalmat a résztvevőkhöz. A program egyeztetésekor annyit kértek a szervezők, hogy minél nagyobb szeletet kapjanak a résztvevők a mai magyar irodalom alkotóinak a munkáiból. Több forgatókönyv volt a fejemben, végül úgy döntöttem, hogy alkalmanként nem egy-egy szerzőre koncentrálunk, hanem egy-egy témával kapcsolatban említek majd minél több szerzőtől műveket, illetve előadás helyett valóban szemináriumi formában gondolkodtam, ahol a tudásmegosztás mellett a közösen olvasott szövegek lesznek előtérben. A hatalkalmas sorozaton a következő témákkal foglalkoztunk: szövegköziség – klasszikus és kortárs irodalmi művek párbeszéde; az idő, a szabadság és a kapcsolatok témája a kortárs magyar irodalomban (egy-egy alkalommal); az internet hatása a kortárs irodalomra (téma és médium); a dalszövegek mint kortárs irodalmi alkotások.

Minden alkalommal jutott idő elmerülni 1-2 szövegben, a résztvevők ajánlásokat kaptak és adtak azzal kapcsolatban, milyen, számukra ismeretlen szerzők műveit lenne érdemes olvasni, és megtapasztaltuk, milyen kapcsolódási pontok vannak a klasszikus és a kortárs irodalom között. Nagy eséllyel 2026-ban is folytatódik a sorozat, a tervek szerint prózai művekre, illetve 1-1 szerzőre koncentrálva.

Ígértem, hogy írok e nehézségekről is: ennél a programnál azzal találtam szemben magam, hogy a résztvevők közül többen az előadásos formát részesítették volna előnyben, azaz szerették volna, ha én a lehető legtöbb információt adom át, ők jegyzetelnek, majd elraktározzák az ismereteket. Természetesen, úgy gondolom, hogy az előadás műfajának is megvan a helye, én azonban gondolatban nagyfokú interaktivitást társítottam ezekhez az alkalmakhoz. Hamar tisztáztuk a szabadegyetem kereteit, és bár voltak, akik úgy érezték, ez a forma nem a sajátjuk, így nem jöttek többet, kialakult egy stabil csoport, akik viszont megtalálták magukat a szabadegyetemi keretek között, és most együtt készülünk a folytatásra.

Ebben az írásban és az előző kettőben azt igyekeztem bemutatni, mit tehet az iskola a diákok olvasóvá nevelése érdekében, illetve olyan programokról is írtam, amelyek az iskolán kívül (könyvárban, művelődési házban) szervezhetők örömmel, sikerrel, fenntartható módon, bármely korosztálynak.

Olvassuk magunkat cselekvővé!

Akik nélkül ezek a programok, események nem jöhettek volna létre:
FSZEK Lőrinci Nagykönyvtár (1183 Budapest, Thököly út 5.)
Kondor Béla Közösségi Ház (1181 Budapest, Kondor Béla stny. 8.)

1. Facebook: Tükör a szöveg – Berta Beáta irodalomterapeuta
   Instagram: bertabeata­_irodalomterapeuta ↩︎