írta: Csizmazia Katalin
A Jurtasuli indulása
2025 őszén elindult a Jurtasuli, egy kisiskolásoknak szóló együtt-tanuló közösség Érden, egy családi telken. A jurta, mint tanulási tér önmagában is üzenet. Nem iskolaépület, nem tanterem, nem megszokott struktúra – ez egy közös hely, ahol együtt vagyunk hétfőn és szerdán. A Jurtasuli nem „alternatív iskola” szeretne lenni. Amit most tanulunk, az nem egy modell lemásolása, hanem egy élő folyamat megfigyelése. Vannak már ennek előzményei: így építettük fel 12 éve a Rogers Akadémiát is érettségire készülőkkel. Most kicsikkel dolgozunk, de a feladat ugyanaz: hogyan lehet ma a demokráciát, a felelősségvállalást és az autonómiát valódi tapasztalattá tenni és olyan tanulási teret létrehozni, ahol a gyerekek nem elsősorban alkalmazkodnak, hanem alakítják a saját tanulási terüket..
Kiindulópontunk, hogy a személyközpontú pedagógia nem módszertani kérdés, hanem mindennapi döntések sorozata. Módszertanként ott van számunkra az ECA – egy program, ami az Érzelmek (E = emotion), tanulási tartalmak (C = Cognition) és tevékenységek (A = Action) hármasára fókuszál.
A tanulás értelmezése, újraértelmezése
Reggel mindig van idő elmondani, mi történt a hétvégén, mi foglalkoztat minket és aztán együtt tervezzük a napot. Az írnok jegyzőkönyvet készít a nap eseményeiről – nem „iskolai feladatként” ír, hanem azért, hogy nyoma legyen annak, ami közösen történt. A gyerekek – a tanító kezdeményezésére – maguk hozták létre a Kupaktanácsot, és kialakítottak egy általános napirendet is, amelyből alkalmanként egy-egy programpont valósul meg. A nap során van ebéd, játék, tanulóidő, barkácsolás, séta, kerti rohangálás – mindenre jut idő. A tanulás nem külön blokk, hanem folyamatosan jelen van.
Íme, néhány jellemző párbeszéd:
– Nekem van egy felterjesztésem. Menjünk ki a kertbe!
– Nekem van egy ellenfelterjesztésem. Ne!
– Ez nem tanulás, hanem agyhasználati idő. Neked ez elfogadható?
– Ha olvashatok ebből a könyvből, akkor igen.
– Mit hívsz tanulásnak?
– Azt hívom tanulásnak, ha írok, olvasok, számolok. De végülis az állatokról is tanulok.
– És mi van, ha az állatokról olvasol? Az, hogy most elővetted a könyvet, az olvasásnak minősül?
– Nem tudom…
Mi van, ha egy tanító kedvet kap a személyközpontú gyakorlathoz?
Hogy induljon el, mondjuk a második félévben?
Az első lépés a tanító belső munkája: Érdemes kézbe venni Carl Rogers A tanulás szabadsága című könyvét (Edge Kiadó, 2014). Hosszú időre muníciót ad a gondolkodáshoz. Ha a Rogers-féle gondolatvilág megtetszik, akkor egy másfajta viszonyulás kezd bennünk kialakulni a gyerekekhez, a tanuláshoz és saját tanítói szerepünkhöz is. Ez a fajta belső erőforrás az, amire később módszertan, program, sőt egész rendszerek épülhetnek – nálunk például az ECA (Érzelem–Kogníció–Akció) keretrendszere is ebből nőtt ki.
A második lépés egy konkrét, kipróbálható gyakorlat. Ilyen lépés lehet például a napindító bevezetése vagy a választások rendszerének kidolgozása. Aki pedig már eleve napindítóval kezd, az léphet tovább. Például az Akció oldalon a választás lehetősége: készüljünk úgy egy tananyaggal, hogy a többszörös intelligencia szerint több, különböző fókuszú tevékenységgel „kínáljuk meg” a gyereket.
Két óravázlatot mellékelünk: az egyik a napindítóról, a másik a változásról és a választásról szól: