írta: Pásztor Erzsébet
Ónody-Molnár Dóra Radó Péter oktatáspolitikai szakértővel beszélgetett a Jelen hetilap podcastjában.
Ez az írás az oktatás társadalmasításával kapcsolatban elhangzottakat emeli ki.
Kik, hogyan, milyen feltételek mellett döntsenek oktatási ügyekben? Miben vegyenek részt a szülők, miről kell az önkormányzatokat megkérdezni és mi egyáltalán az állam feladata? Sok egyéb fontos kérdés mellett ezekre a kérdésekre is kiérlelt választ kaptunk Radó Pétertől az egy órás izgalmas beszélgetésben.
Azért ezekre a kérdésekre adott válaszokat összegzem, mert éppen egy olyan műhelynapot szervezünk, ahol az oktatásügyben érintettek (diákok, tanárok, szülők stb.) azzal fognak foglalkozni, hogy mi módon lehet értelmes részvételüket biztosítani, például az iskolák életében, az oktatás módjának meghatározásában, az iskolákra vonatkozó stratégiai regionális döntésekben vagy éppen az országos oktatáspolitikai prioritások meghatározásában.
Mi a szülők szerepe az oktatásügyben? Radó Péter szerint egy „normális” oktatásügyben semmiképpen sem az, hogy beleszóljanak az országos oktatáspolitikába, sokkal inkább a szülőknek az iskolák életére kellene hatniuk. Az iskolákon belül egy sor probléma letárgyalható lenne, ha nem lenne politikai kontroll, ha nem lennének központi direktívák, amik miatt az iskolák vezetése eleve elzárkózik attól, hogy a szülők problémáira reflektáljon. Ha nagyobb mozgástere lenne az iskolák vezetésének, akkor a szülők is sokkal nagyobb mértékben tudnának hatni arra, hogy mi folyik az iskolákban. Tehát, ebben a hazai „nem normális” rendszerben a szülők és az iskolák közös érdeke, hogy mégiscsak hassanak az országos oktatáspolitikára annak érdekében, hogy széles körű autonómiájuk legyen.
Mibe szóljanak bele a települési önkormányzatok? Radó Péter ezt egy példával világította meg. Szerinte, és más szakértők szerint is, a tanulók számához képest túl sok az iskola Magyarországon. Ez tág lehetőséget biztosít az iskolák szegregációjára a roma-nemroma, illetve szegény-gazdag dimenziókban. Az iskolák számának csökkentése lehet kormányzati prioritás. De semmiképpen sem úgy, hogy a kormány minden előkészítés nélkül felszólítja egy-egy körzet, régió önkormányzatait, hogy üljenek össze és döntsék el, melyik iskola maradjon meg. Abból csak marakodás lesz. Viszont, ha regionális hálózattervező szakemberek egyeztetett szempontok alapján alternatívákat dolgoznak ki és azokat viszik az önkormányzatok elé, akiknek együtt, adott határidőre kell döntést hozniuk, már jobb a helyzet.
Ez a példa tisztázza az állam feladatait is. Előszöris az államnak a közjót kell szolgálnia, nem pedig egyes csoportok politikai, gazdasági hatalmának a megőrzését. A közjót pedig azzal szolgálja, ha világos prioritások alapján, hatékony játékszabályokat vezet be, és ösztönzőkkel dolgozik. Radó Péter itt azzal a példával élt, hogy az Európai Unió pozitív ösztönzőkkel elérte, hogy mindenütt jelentősen csökkent a korai iskolaelhagyók aránya, miközben az EU-ban minden ország maga intézi az oktatásügyeket.
Egy ilyen oktatáskormányzásért dolgozunk. Lehet a projekthez csatlakozni!