Facebook bejegyzéseinkből:
2024. 09. 03.
„A sokadik botrányos tanévkezdéskor ki kell térnünk az oktatási rendszer lepusztításáért felelős államtitkárra, Maruzsa Zoltánra. Államtitkár úr nagy bölcsességekkel árasztotta el a nyilvánosságot az elmúlt napokban.
A hőségriadóra nem iskolaszigetelési programot vagy klímabeszerzést hirdetett, hanem utasításba adta, hogy hajnalonként szellőztessenek az iskolákban. Bizonyára az iskolában ténylegesen dolgozó földi halandóknak ez nem jutott eszébe…
Persze felmerülhet, hogy a hajnali “fagyos” szelek a szigeteletlen épületekben meddig maradnak bent, főleg ha már bent lesz 30-40 ember…
Megkérdezték Maruzsától azt is, hogy mindenkit felmentenek, aki nem tartja be a telefonok elkobzásáról szóló szabályt vagy csak azt, aki ezt nyilvánosan elmondja? A válasz:
“Ez egy nagy rendszer, a köznevelés világában 6 ezer intézményről beszélünk. Az igazgatóknál évente nagyjából ötszáz kinevezésre kerül sor. […] [A fenntartók a vezetőket] cserélik, és adott esetben, ha ez indokolt, akkor fel is mentenek […]. Ez minden nagy rendszerben így van.”
Hatalmas igazság: nagy a rendszer és dolgok történnek. Ezért a nagy tudásért megérte államtitkárnak lenni. Viszont ha tényleg ennyire futja a bölcsességéből, akkor akár le is mondhatna és vihetné magával a rendőrfőnökét is…
Szerencsére a kormányban nincs órai feleltetés, mert ha lenne, csúfosan megbukott volna Maruzsa. Tartalom, külalak, koherencia: egyes, leülhet.”
2024. 09.18.
„A Magyar Rádió épületének lerombolásáról:
Kiállunk a Magyar Rádió egykori épületét védő civil szervezetek mellett.
Együttérzünk azokkal a hallgatókkal, akiknek más egyetemeken nem jut kollégiumi hely és megfelelő színvonalú egyetemi infrastruktúra.
Szolidaritást vállalunk a környéken lakókkal, akiknek az életére rövid és hosszú távon is beláthatatlan következményekkel jár az épületek bontása.
Egy egyetem, amelynek a kultúrát, a folytonosságot, a szellemi értékek továbbvitelét is képviselnie kellene, miért nem megóvni igyekszik mindezt?
Az épületben még létező stúdiók a magyar technikatörténet értékes emlékei. Szinte lehetetlen a mostani körülmények között olyan hangot előállítani, mint ezekben a helyiségekben, melyek tervezésekor hosszú ideig tartó, precíziós munkával centizték ki, hogy a felvétel hogyan szól a legszebben és amelyek ráadásul tökéletesen hangszigeteltek a dübörgő város közepén.
A kormány hozzáállása ellenkezik a XXI. századi gondolkodással, szembe megy a haladó építészeti trendekkel, nem szolgálja a fenntarthatóságot. Milyen példát mutat ezzel a PPKE a diákoknak?
A kommunikációt, újságírást miért nem lehet ezek között a falak között tanítani?
Miért nem egy állami egyetemen (vagy közoktatási intézményben) történik az „elmúlt évtizedek legnagyobb iskolafejlesztése”?
Hogyan szolgálja ez a nagyformátumú rombolás a magyar oktatás, közoktatás ügyét?
Felháborító, hogy Lázár János büszkén és elégedetten mutogatja ezt a gigaberuházást, melynek értékes területét az állam adta át a katolikus egyháznak. Elfogadhatatlan, hogy a kormány büszke és elégedett, miközben az állami egyetemek folyamatos forráshiánnyal küzdenek, az oktatók pedig gyalázatosan alacsony bérért dolgoznak.
Követeljük, hogy a döntéshozók ugyanolyan súllyal vegyék figyelembe a Palotanegyed lakóinak, az önkormányzatnak, a szakmai civil szervezeteknek a véleményét, mint a katolikus egyházét!
Követeljük, hogy az állami egyetemekre járó hallgatók európai színvonalú környezetben tanulhassanak, az oktatásban dolgozók pedig versenyképes bért kapjanak! Elég az épített örökség és közvagyon elherdálásából!”
2024. 09. 26.
„Mérföldkő a pedagógusok küzdelmében: Strasbourgban kell felelnie a kormánynak!
Örömmel értesültünk róla, hogy a hazai pedagógus szakszervezetek panaszát befogadta a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága. Ez hatalmas lépés a tanárok jogaiért folytatott küzdelemben, hiszen a kormánynak most nemzetközi szinten kell számot adnia arról, miért korlátozta drasztikusan a pedagógusok sztrájkhoz és egyesüléshez való jogát.
A kormány rendeletekkel lehetetlenítette el és üresítette ki a tanárok alapvető munkavállalói jogait. Ennek a szélsőséges korlátozásnak a következménye, hogy pedagógusok ezrei kezdtek polgári engedetlenségbe, ami a kormány részéről fenyegetésekbe és önkényes, jogellenes kirúgásokba torkollott.
A sztrájk minden munkavállaló alapvető joga, amit az Emberi Jogok Európai Egyezménye oltalmaz. A sztrájk nem sztrájk, ha azt sem a kormány, sem a társadalom észre sem veszi. A pedagógusok sztrájkjoga és ezért folytatott küzdelem azért is fontos ügy, mert nemcsak a tanárokról szól, hanem az egész társadalomról és a gyermekeink jövőjéről. Nem magunkért tesszük, hanem mindenkiért!
Bízunk benne, hogy a strasbourgi bíróság igazságot szolgáltat és helyreállítják a pedagógusok jogait!”
2024. 10. 05.
„Pintérék letagadják, hogy értelmetlen kérdésekből vizsgáztatnák a tanárokat
Mindeközben az értelmetlen kérdések, amikből vizsgáztatják a tanárokat:
„Nagy nehézségben lennétek, ha mindig csak a színtiszta igazat kellene mondani.”1
2024. 10. 14.
„A Belügyminisztérium megint manipulatív kérdőívvel traktálja a szülőket!
Egy olyan kérdőívvel próbálnak véleményt gyűjteni, ami nem a valós problémákra fókuszál, hanem csak a kontrollt növeli az oktatáson és a sikerpropagandát sulykolja.
Az október eleji időzítés és a korlátozott válaszlehetőségek mind azt mutatják, hogy itt valami nem stimmel!
Adatot gyűjtenek a tanárok és szülők közötti kommunikációról, arról, hogy a testnevelés órákat megtartják-e, de arról nem, hogy adottak-e a feltételek és arról is, hogy a gyerekek jól érzik magukat az iskolában – mindezt októberben!”
2024. 10. 24.
„NYÍLT LEVÉL
OKTATÁSI PROPAGANDA vs. VALÓSÁG
Európai Bizottsági képviselők és Maruzsa Zoltán oktatásért felelősnek egyáltalán nem nevezhető államtitkár részére
Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Maruzsa Államtitkár Úr!
2024. szeptember 29. és október 1. között Budapesten az EU köznevelésügyi egyeztető fórumán Önök szem- és fültanúi lehettek – az Iskolákért Felelős Főigazgatókkal, valamint Norvégia, Liechtenstein és Svájc szakminisztériumainak köznevelésért felelős főigazgatóival egyetemben – annak, hogy Magyarországon hogy működik a propaganda, a megtévesztés – még a közoktatás keretein belül is. Sajnos ugyanezen témában az igazán lényegi információkhoz nem juthattak hozzá, mert azt elhallgatták Önök elől. A főváros budai részén található, II. kerületi, Önöknek bemutatott intézmények nemhogy átlagos iskoláknak, óvodáknak nem tekinthetők, de még a szélsőségesen eltérő lehetőségekkel, társadalmi összetétellel és színvonallal bíró intézmények közül is az elit legfelső szegmensébe tartoznak.
A Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium, ugyan valóban egy tankerületi (állami) fenntartású köznevelési típusú sportiskola, így a többi, „átlagos”, hasonló fenntartású iskolákhoz képest évente tízmilliós nagyságrendben részesül állami többlettámogatásban. Ezen felül a tehetős budai szülők az iskola alapítványán keresztül szintén milliós nagyságrendű támogatással járulnak hozzá az iskola fenntartásához. Igen, Magyarországon az ingyenesnek mondott oktatás – ha a szülők „jót akarnak” gyermeküknek és ezt anyagilag megtehetik –, nagyon sok pénzbe kerül! Ráadásul a Csikba egyedi megállapodások alapján sportegyesületektől is érkezhetnek plusz források. Mindezeknek megfelelően az iskola sportprogramja és infrastruktúrája messze felülmúlja az országos átlagot, ahogy a tanulók és családjaik szociális helyzete, a diákok összetétele is. Hasonló a helyzet a bemutatott Kadarka utcai óvoda esetében is.
A Gyermekek Háza Alternatív Általános Iskola és Gimnázium – ahogy neve is jelzi – alternatív, tehát nem a többség számára napi szinten megtapasztalt „átlagos” vagy még többeknek kijutó átlag alatti (mondjuk ki: elégtelen, elfogadhatatlan) színvonalú. Ahogy az intézmény honlapján olvasható: „Célunk, hogy az iskola nyújtson minden gyermek, fiatal számára elfogadó, biztonságos környezetet, biztosítsa az egyéni tanulási út lehetőségét, és neveljen szabadságra, kreativitásra, önállóságra, gondolkodásra. Elfogadjuk, értékként kezeljük a különbségeket. Hiszünk abban, hogy minden gyermek értékek hordozója, joga van biztonságot, támogatást nyújtó iskolai környezetben tanulni.” A többi iskola, s általában a magyar oktatási rendszer nem ilyen – s ennek oka nem a pedagógusokban keresendő (már ha egyáltalán van belőlük elég, vagy elegendő szakképzettséggel rendelkező az adott intézményben) –, hanem a teljes oktatási rendszerben. A gyermekek elsöprő többségének a mindennapokban köze nincs ahhoz, amit Önök tapasztaltak. Nincsenek – vagy csak külön pénzért, amit sajnos kevés magyar engedhet meg magának – külön foglalkozások, zeneovi, focisuli, néptánc, úszásoktatás, a diákok nagyobb része a középiskola befejezése után sem képes érdemben idegen nyelven kommunikálni, a fejlesztő szakellátással megtámogatott inklúzió is ritkaságszámba megy, a gyerekek jelentős része még a törvényben előírt fejlesztéseket sem kapja meg… Van viszont véleményüket kinyilvánító pedagógusok megfélemlítése, kirúgása, sztrájkjoguk korlátozása, pedagógiai autonómia korlátozása, tanárhiány, egyentankönyv, központi utasításos rendszer, alulfinanszírozottság, szegregáció (mely miatt kötelezettségszegési eljárást is indított az Európai Bizottság), esélyegyenlőtlenség… Vajon miért nem vitték el Önöket mondjuk egy borsodi, baranyai vagy szabolcsi kistelepülés szegregátumának iskolájába vagy legalább – több idő híján – egy tényleg „átlagosnak” tekinthető budapesti vagy környékbeli intézménybe?
Természetesen a Gyermekek Háza fent említett hitvallásának minden szavával egyetértünk, sőt hosszú évek óta a többi oktatási civil szervezettel és a pedagógus szakszervezetekkel éppen azt próbáljuk minden lehetséges módon eljuttatni az oktatásirányításhoz, s fogalmazunk meg ezekkel kapcsolatban javaslatokat, hogy mennyire fontos (lenne) a szabadság, az önállóság, a kreativitás, a gondolkodásra nevelés és a különböző hátterű, képességű tanulók együttnevelése, az egyenlőtlenségek kiegyenlítése, az esélyteremtés minden gyermek számára.
A kormány tettei egészen mást mutatnak, annak ellenére, hogy – számunkra örvendetes módon – Maruzsa Zoltán most jól felmondta a leckét, hiszen ő sem nyilatkozott másként az elérendő célról: „még inkább esélyteremtő, befogadó, versenyképes, magas színvonalú oktatási rendszer létrehozása, amelyben a következő generáció valódi értékeket és olyan tudást szerezhet, amely segíti őt az életben”. Ugyanakkor, ahogy jelenleg állunk, attól esélyteremtőbb, befogadóbb, versenyképesebb, magasabb színvonalú oktatási rendszert létrehozni igazán már nem nagy kunszt. Persze, ha így haladunk – halad a magyar oktatásirányítás – még biztos lehet rontani is rajta. Az államtitkár hangzatos propagandaszövege után azért motoszkál bennünk egy nagy kérdés: Mi akadályozta meg ebben őket az elmúlt majd’ másfél évtizedben? Miért hagyták magára az oktatást, a gyerekeinket? De még inkább, miért züllesztették le fokról fokra? Ez kormányzati cél és/vagy mélységes hozzá nem értés!? Mindenesetre a hazai oktatási szervezetek itt vannak, állnának rendelkezésre, náluk ugyanis valóban megvan az a tudás, amivel ez megvalósítható, ahogy ezt az a több ezer oldalnyi szakmai anyag is bizonyítja, melyet az évek során – minden érdemi visszhang nélkül(!) – el is juttattak a döntéshozóknak.
A találkozó központi témája – többek között – a köznevelés nevelő funkciójának megerősítése volt. Hogy ez hogyan valósul meg ma nálunk, erre álljon itt a következő mindennapos történet.
Egy budapesti független színházi társulat színházi nevelési előadást hozott létre a Belügyminisztérium alá tartozó Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács támogatásával, országos bűnmegelőzési projekt részeként. Az előadás témája az iskolai zaklatás, a kortárs bántalmazás (bullying), célja a prevenció, az érzékenyítés és az edukáció. Idén szeptemberben tantermi előadást egyeztettek egy igazgatóval, melynek befogadását a tankerületi vezető megtiltotta. Arra hivatkozott, hogy telefonon magát az államtitkárt kérdezte meg, aki a nemzeti köznevelésről szóló törvényre hivatkozott, mely szerint csak akkor szervezhetnek ilyen alkalmakat, ha a jogszabályban kijelölt szerv nyilvántartásba veszi őket. A nyilvántartásba vételhez szükséges regisztráció azonban nem lehetséges, mert ahogyan a színház vezetője hosszas levelezés után (tankerülettel, Oktatási Hivatallal, Belügyminisztériummal) végül Maruzsa államtitkár válaszából megtudta, az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárása erre a törvényre is kiterjed (a Bizottság ezt az eljárást is kifogásolta), így a folyamat lezárultáig külsős művészeti projektet az iskolákba bevinni nem lehet. De nem csak művészeti, hanem más témákban érzékenyítő programmal rendelkező civil szervezetek sem tehetik be a lábukat az intézményekbe – legyen szó fogyatékkal élőkről vagy etnikai kisebbségekkel kapcsolatos érzékenyítésről, drogokról, szexuális nevelésről, állampolgári jogokról, környezeti nevelésről… És az államtitkár szerint jelenleg minderről az Európai Bizottság tehet!
Ezek után kérjük, gondolkodjanak el a látottak és a leírtak között feszülő ellentéten! Fontos, hogy a Belügyminisztériumtól származó információkat kezeljék a helyükön, hiszen mint látják, az az állításuk sem igaz a bemutatott intézmények kiválasztásával kapcsolatban, hogy azok „összességükben reprezentálták az óvodai nevelést, az általános iskolai, valamint a gimnáziumi oktatást”.
Isten hozta Önöket a mai magyar valóságban!
Budapest, 2024. 10. 24.
Tanítanék Mozgalom”
2024. 10. 31.
„Törvénytervezet – vagy olyasmi, ha jól értjük…
Eljutott hozzánk egy törvénytervezet, amely jelenlegi formájában számunkra rémisztő, felfoghatatlan és elfogadhatatlan. Az Országgyűlés előtt van a T/9512. sz. törvényjavaslat. Ennek 3. alcíme módosítja a rendőrségi törvényt (1994. évi XXXIV. törvény). A tervezet 6. § (2) bekezdése felhatalmazza a megbízhatósági vizsgálatot végző személyeket, hogy a vizsgálat során elkövessenek bizonyos bűncselekményeket. Főszabályként ugyan nem követhetnek el bűncselekményt, ugyanakkor a javaslat hosszan sorolja azokat a cselekményeket, amelyeket kivételként mégis elkövethetnek a Nemzeti Védelmi Szolgálat tagjai.
Ezek között szerepelnek a következők (is):
– emberkereskedelem és kényszermunka,
– kerítés,
– prostitúció elősegítése,
– gyermekpornográfia.
Jól értjük, hogy az említett súlyos bűncselekmények elkövetőinek leleplezésére a nyomozók felhasználhatnak kiskorúakat is?
Jól értjük, hogy törvényesen (!) megtörténhet egy gyerekkel, hogy szándékosan (a nyomozás érdekében) elkövetnek ellene egy olyan bűncselekményt, amely alapvetően sérti a jogait, károsan befolyásolhatja a fejlődését, maradandó pszichés károkat okozhat?
Jól értjük, hogy eljátszathatják vele az áldozat szerepét?
Jól értjük, hogy megtörténhet vele, hogy eladják, pornográf fotókat készíthetnek róla?
Jól értjük, hogy a törvényalkotó, szakmailag hozzáértő felnőttek között van, aki azt gondolja, hogy mindezt lehet „biztonságos keretek” között megvalósítani?
Jól értjük, hogy van olyan, aki úgy gondolja, létezhet olyan, a nyomozást segítő ok, amely fontosabb bármely gyerek jogainál?
Értetlenül állunk az előbb felsorolt lehetséges visszaélések előtt. Hol a határ?
Felhívjuk a gyermekvédelemmel, oktatással, jogvédelemmel foglalkozó szervezeteket és a jogtudatos állampolgárokat, hogy csatlakozzanak hozzánk. Reménykedünk, hogy megint “csak” a szokásos szakmaiatlan és pongyola jogszabályalkotásról van szó.
De megmagyarázható mindez?”
2024. 11. 07.
„BOJKOTTÁLJUK A NAT-VIZSGÁT!
A NAT-vizsga, hivatalosan „számonkérés” a NAT-ból és ÓNOAP-ból, amelyet a pedagósuknak kell (?) teljesíteniük január végéig. A „célja”, hogy mérje a pedagógusok tudását az alaptantervvel, óvodai nevelési alapprogrammal kapcsolatban.
De valójában miről is szól ez? A rendőrminiszter nem bízik a pedagógusok szakmai hozzáértésében? Miért kell még egy felesleges vizsgát tenni, mikor az oktatási rendszer már így is súlyos problémákkal küzd? Komolyan, a még csupán egy évig hatályos NAT-ból szerveznek számonkérést?
Miért értelmetlen? A NAT-vizsga csak egy újabb felesleges teher a már amúgy is túlterhelt tanároknak. A pedagógushiány egyre nagyobb problémát jelent, szakos tanárok ezrei hiányoznak a rendszerből és most még egy felesleges, bürokratikus vizsga miatt kell aggódniuk. Nem segíti a valódi oktatási problémák megoldását, csak még több stresszt és adminisztrációt okoz.
Miért bojkottáljuk? Ez a vizsga nemcsak felesleges és megalázó, hanem elvonja a figyelmet a valódi problémákról, amelyekkel a pedagógusok és a diákok nap mint nap küzdenek. Az oktatás minősége nem ettől az értelmetlen számonkéréstől függ, hanem attól, hogy van-e elég tanár, megfelelő tananyag és megfelelő támogatás.
Mi kellene? Valódi változás: a pedagógushiány kezelése, a pedagógusok munkájának valódi, tényleges megbecsülése!
Bojkottáljuk a NAT-vizsgát, mert nincs szükség még több felesleges terhelésre!”
2024. 11. 27.
100. Zebraszerda – Egy jobb oktatásért, egy boldogabb jövőért!
„November 27-én jubileumi Zebraszerda – ez lesz a 100. alkalom, hogy Kállai Kornélia kint áll a Leányka utcai zebrán, hogy felhívja a figyelmet az oktatási rendszer hiányosságaira.
Elhivatottsága bennünket is inspirál, így a Zebraszerda mozgalomhoz boldogan csatlakozik a Tanítanék is – a 100. alkalommal a Jászai Mari téri zebrákon fogunk összegyűlni! Fejezzük ki együtt a szolidaritás és a kitartás fontosságát!”
2024. 12. 10.
Törley Kata írása kirúgott tanárként, a Tanítanék képviseletében:
„Szolidaritásomat fejezem ki azokkal, akik szakmai függetlenségükért és hivatásuk méltóságáért küzdenek. A bírákat érő bér-zsarolás és annak körülményei szomorú párhuzamokat mutatnak azzal, amit más szakmák esetében is tapasztaltunk az elmúlt években. Ez a helyzet – akárcsak a pedagógusok, egészségügyi szakdolgozók, gyermekvédelmi szakemberek és más hivatások esetében – annak a mintázatnak a része, amelyben az állami elhanyagolás, a párbeszéd hiánya és a szakmák ellehetetlenítése után a kormányzat zsarolással próbálja megvalósítani saját céljait.
A bírói kar most ugyanazzal a bántalmazó hozzáállással szembesül, amely a tanárok esetében is megmutatkozott: évekig tartó elhanyagolás, a bérrendezés halogatása, majd az alapvető elvárások – a méltó javadalmazás, a szakmai autonómia – politikai játszmákba ágyazása. Ahogyan a pedagógusok tiltakozásait és követeléseit is figyelmen kívül hagyták, úgy a bírák róluk szóló döntésekben való részvételének jogát és a szakmai bevonását is megkerülték.
Felelőtlen, bűnös játszma ez, hiszen tudjuk: tanár nélkül nincs jövő, független bírák nélkül nincs demokratikus állam.
Tanárként, akit azért rúgtak ki, mert kiálltam a hivatásom méltóságáért és a diákjaim jövőjéért, mélységes szolidaritásomat fejezem ki a bírói kar tagjai felé, akik most ugyanazt a zsarolást és megfélemlítést tapasztalják meg, amelyet mi, pedagógusok is megéltünk. Szívszorító látni, hogy a hatalom ugyanazokat a módszereket alkalmazza újra és újra: elhanyagol, megaláz, fenyeget, zsarol.
Ez nem egyedi eset. Ez a rendszer működési alapelve.
Mindezek ellenére hiszek abban, hogy a nyers, eltaposó erő nem győzhet, ha kitartunk egymás mellett. Ezért minden támogatásom és tiszteletem azoké, akik most is megküzdenek azzal, amit már túl jól ismerünk. Mert ahogy a tanárkollégáimmal is mondtuk: a méltóságunkat nem vehetik el.
A bírák méltóságát sem vehetik el.”
2024. 12. 09.
„Semmit rólunk nélkülünk!”
Érdemi egyeztetés nélkül akarja átvenni a Nemzeti Közszolgálati Egyetem az Óbudai Árpád Gimnáziumot gyakorlóiskolának. A szülők 1,5 napot, a tanárok 8 napot kaptak, hogy az iskola jövőjét alapjaiban meghatározó döntésről véleményt fogalmazzanak meg.
Lehetetlen ilyen rövid idő alatt megfontolt, szakmailag megalapozott véleményt alkotni – arról pedig ne is beszéljünk, hogy érdemi diskurzust sem folytatható a fenntartóváltásról.
Az Árpádos szülők petíciót indítottak az ügyben…”
2024. 12. 11.
„Csatlakozz az árpádos szülőkhöz holnap reggel 7-kor az iskola előtt!
Védjük meg az Árpádot együtt attól, hogy a „konzervatív pedagógia” főideológusának, a miniszterelnök politikai igazgatójának, Orbán Balázsnak az egyeteme bekebelezze Óbuda egyik legrégibb középiskoláját!
Az átvételről szóló tervek múlt hét óta nyilvánosak, de holnap már szavaz róla a nevelőtestület. A szülők és a diákok nem kaptak szavazati jogot. Mutassuk meg együtt, hogy a valódi párbeszédet nem lehet megkerülni!”
2024. 12. 12.
„Ma reggel sikeresen lezajlott az Óbudai Árpád Gimnázium szülői közösségének demonstrációja!
Élőlánccal fejeztük ki tiltakozásunkat az ellen, hogy a nagymúltú gimnáziumot gyakorlóiskolaként a politikai irányítás alatt álló Nemzeti Közszolgálati Egyetem a fenntartásába vegye.”
A tantestület a szülői tiltakozás ellenére megszavazta az átvételt…
