írta: Suba Gabriella
Az elmúlt napok a nyolcadikosok írásbeli felvételijéről szóltak. Ez egy nagyon nehéz időszak. Meg kell szervezni a külső körülményeket is, berendezni a termeket, beosztani szombat délelőttre a tanárokat felügyelni. Mivel szabadon eldönthetik a gyerekek vagy szüleik, hogy melyik iskolában akarják megírni a felvételi dolgozatokat, és nincs létszámkorlát megadva, így az nem szempont, hogy esetleg egy iskola kicsi, nehéz elhelyezni őket, vagy hogy a kicsi iskolában kevés a matematika és magyar szakos tanár, és aránytalanul nagy javítási teher hárul rájuk ahhoz képest, hogy aztán számban mennyi tanuló is fog ott ténylegesen kikötni. Persze értem én, hogy az sem lenne jó, ha valaki egy messzi iskolában akarja folytatni a tanulmányait, akkor oda kellene utaznia az írásbeli miatt, de valami ésszerű kompromisszumot azért lehetne keresni.
Aztán a javítás szombaton délután, meg hétfőn. Egyszerűen nem fér bele egy sima hétköznapba, ezért minálunk azt a megoldást találtuk, hogy ezen a napon rendezzük meg a pályaorientációs napot, ahol a nem matek vagy magyar szakos tanárok végzik a nap lebonyolítását, a diákok felügyeletét, mi meg javítunk. És amikor már mindennel készen vagyunk, akkor kapunk egy javítókulcs-változtatást.
Mert hiába van egy év a felvételi összeállítására, csak lesz benne hiba.
Aztán jön még egy és még egy, és mi újra és újra átnézzük az összes dolgozat érintett feladatait. Amikor ezzel is végeztünk, és azt hisszük, hogy már tényleg készen vagyunk, akkor kiderül, hogy nem minden javítókulcs-változtatást küldtek el nekünk az iskolába, van, amit csak az OH oldalára tettek fel…
Csütörtökön van a megtekintés: a szülőknek egy napjuk van, hogy eldöntsék, egyetértenek-e a javítással, vagy fellebbeznek, mert szerintük „van még abban a dolgozatban potenciál”. Ezeket a fellebbezéseket első körben mi bíráljuk el, többnyire nem adunk rá pluszpontot, hiszen azért pontoztuk annyira, mert azt gondoljuk, annyit ér.
A magyar felvételi esetében különösen a 10. feladat problémás, mert az egy fogalmazás, ami valamilyen szinten mindig szubjektív, nem olyan, mint egy teszt vagy egy szám, ami egy egyenlet végén kijön, nem olyan egyértelmű.
A legnagyobb probléma mindig a mondatszámmal van. Ha nincs meg a minimális 10 mondat, sokkal kevesebb pontot lehet a feladatra kapni. Tudom én, hogy van hiányos mondat, meg két szóból álló tőmondat, de egy érvelő fogalmazás esetén nem ez az elvárás. Ha a diák tud 10 rendes mondatot írni, akkor tud 11-et is, és akkor nem lesz gond, ha az egyik mondatáról kiderül, hogy az annyira nem is mondat. De, amikor látjuk, hogy eredetileg írt egy összetett mondatot a diák a fogalmazásába, majd megszámolta, rájött, hogy csak ez kilenc, és akkor átjavítja a tagmondathatárnál a vesszőt pontra, a tagmondatkezdő kötőszót meg nagybetűre, akkor azért nagyon kilóg a lóláb. Ráadásul ilyenkor gyakran a kötőszavas mondat önmagában nem is állja meg a helyét.
Pénteken újra szülőroham, hozzák a fellebbezéseket. Régebben pszichésen nagyon nagy nyomás volt ez rajtunk tanárokon, mert a gyermekük pluszpontjaiért anyaoroszlánként küzdő szülők kezelése sem mindig egyszerű feladat. Azóta csak írásban lehet fellebbezni, és mi is csak írásban válaszolunk. De hogy még tovább fokozzam a helyzet pikantériáját:
A szülők nem maguk fogalmazzák meg a fellebbezéseket. Én ugyan ilyenről még csak hallomás útján értesültem, de vannak cégek állítólag, amelyek pénzügyi ellenszolgáltatás fejében megírják a fellebbezéseket – és az élő fába is belekötnek.
Természetesen eközben a tanítás sem állhat meg, mindezt a normál terhelés mellett kell elvégezni. Na, de idéntől a kötelező továbbképzések új rendszere is beindult, minden hétre jut egy-egy kolléga, aki 3 napot ilyenen tölt, és helyettesíteni kell. Persze nincs egyelőre erre jó megoldás, de aki így találta ki, hogy ennyit kell emiatt a tanároknak hiányozni, másoknak meg helyettesíteni, az megint csak nem látott iskolát. Pont elég az a hiányzás, ami a betegségek miatt van. Én a múlt héten töltöttem továbbképzéssel 3 napot, és engem helyettesítettek, most 2 másik kolléga, és én helyettesítek… Nem beszélve arról, hogy a továbbképzéseket is teljesen átszervezték, legalábbis ami arra vonatkozik, hogy ki szervezi. A „nagy tanárképzési hagyománnyal” rendelkező Közszolgálati Egyetem került ebben monopolhelyzetbe, ahol már 2025. óta képeznek tanárokat – tehát végezni még senki nem végzett ott. Természetesen csak szervezi az egyetem a továbbképzéseket, de nem a saját nem létező apparátusát használja fel ehhez, hanem többségében a már bevált továbbképzéseket „átemelte”, és csupán a nevét adja hozzá. Ennek köszönhetően a továbbképzésem színvonalas is volt, hiszen az előadó már évek óta tartja ezt, ráadásul valódi iskolában, valódi gyerekeket tanít, van tapasztalata, nem egy íróasztal mögül találja ki, hogy idén mit kellene megújítani az oktatásban.