írta: Suba Gabriella
Elkezdődött a második félév, reflektálnék az előzőre:
Mi minden is történt?
Az év úgy kezdődött, hogy kaptunk még egy kis adminisztrációs terhet, a gyerekek adatainak és a közösségi szolgálat teljesítésének folyamatos frissítése is az osztályfőnökök feladata lett. Mikor bevezették a Krétát, csak kevés fülre lehetett kattintani, vagyis csak kevés funkciója volt, és ez tényleg kiváltotta és leegyszerűsítette a papíralapú adminisztrációt, időt spórolt nekünk.
Ahogy teltek az évek, egyre több funkciója lett, ami nem csak lehetőségeket nyújtott a számunkra, hanem kötelességeket is, mert ha meg lehet csinálni / nézni vele valamit, akkor miért ne legyen mindez kötelező is?
Aztán villám gyorsan meg kellett szervezni az osztálykirándulást, hiszen a végzősök ősszel mennek, mert tavasszal már érettségiznek (mikor egyébként a többi évfolyam kirándul). Ez a program mindig nagy stresszfaktor: ne történjen semmi baj, ne vesszen el senki, és ne kövessen el senki butaságot, de azért a jó hangulat meglegyen. Végül is egy másfél órás áramszünetet leszámítva semmi extra nem történt… Ez is megvolt.
Ekkor elkezdődött a szalagavató szervezése: a fiúknak öltönyvarratás, a lányoknak szerencsére van matrózblúza, de egy szalagavató tánchoz elkerülhetetlen a menyasszonyi ruha kölcsönzése. Van már bérelt ruha, hónapokkal korábban fodrász és sminkes lefoglalva, ám nincs táncpartner. A lányok mindig is jobban odavannak az ilyen jellegű showműsorokért, de a magukat botlábúnak képzelő fiúkat nehéz becserkészni. Főleg, ha a lányok félénkek, és „bocs, hogy élek” arckifejezéssel mennek táncpartnert keresni.
Mit tesz ilyenkor egy felelős osztályfőnök? Elkíséri a lányait, hízelgéssel, zsarolással megkörnyékezi a szóba jöhető táncpartnereket, akik közül betegség, kiiratkozás, sportverseny stb. miatt mindig kiesik néhány, és akkor kezdődik elölről a cserkészés.
Kitaláljuk az osztálytánc koreográfiáját, majd begyakoroljuk, elkészítjük az osztályvideót, egyesek megtanulnak videót szerkeszteni, hetente van táncpróba, gyakoroljuk a szalagtűzést, nehogy valami gikszer legyen. Harc a meghívókért, mert a szalagavató helyszínének befogadóképessége korlátozott.
Közben őszi érettségi, iskolafogászati és -orvosi szűrővizsgálat, jött egy új tanuló, egy meg elment. Ki kellett elemezni a kompetenciamérés eredményeit. Tantestületi és szülői értekezletek, fogadóórák. Megszerveztük az osztálykarácsonyt – ez volt az utolsó együtt… Küzdelem az igazolások félévi lezárás előtti, időben való bemutatásáért.
És ripsz-ropsz már itt is van a félév: összeszorított foggal íratjuk az utolsó dolgozatokat, hátha jobb lesz a félévi jegy. Nehogy már valaki 2,5 alatti átlagú legyen, mert akkor még intézkedési tervet is kell csinálni! Még le sem zárult a félév, de már el kellett kezdeni a tablóval kapcsolatos előkészületeket. Fényképezkedni kell menni – milyen jó, hogy kész a fiúk öltönye. Ki fogja megszerkeszteni a tablót? Ki keres idézetet rá? Mindjárt február 15., jelentkezni kell érettségire, de miből és milyen szinten?
Tanárnő, segítsen! Mi legyek, ha nagy leszek?
És mindez milyen nehéz lenne, ha nem lenne az osztályom végtelenül kedves, hálás, jószívű és őszinte.
Még egy ilyen osztály nincs, az biztos! ❤️