Szabadság miatt nyitva: lépések a szabadban tanulás felé

írta: Weszely Kinga magyar-, média- és drámatanár,
az Erdei Felvi alapítója

Egyszerre magától értetődő és különleges, hogy a „szabad” melléknévként azt jelenti: nem akadályozott, elnyomásmentes, belső indíttatású, független; főnévként pedig a házfalakon kívüli, nyitott térre utal. A szabadban egyszerre nyílik meg a fizikai és a mentális tér, a mozgás és a gondolkodás szabadsága. Kint lenni azt jelenti, hogy a tér nem ér véget a falaknál, a padlónál vagy a plafonnál, és a diák sincs padhoz láncolva.

Az egyik pillanatban egy facsoportig terjed a perspektívánk, a másik pillanatban a végtelen égbolt nyújt teret. Minden pillanatban változik a világ, és benne mi mind; a kültéri tanulásban a padok biztonsága és unalma folyamatos készenlétre és mozgalmasságra cserélődik anélkül, hogy a figyelem elveszne.

Korábbi írásomban amellett érveltem, hogy a kültéri tanulás nem pusztán különleges élmény, hanem pedagógiailag is hatékony: javítja a koncentrációt, növeli a motivációt, segít a pszichés egyensúly visszaszerzésében, az együttműködés szociálisan, a mozgás és a friss levegő fizikailag is támogat.

Sok pedagógus számára ismerős lehet az élmény, hogy a szabadban megvalósuló programok közös feltöltődést hoznak, amelyeknek a hatása jóval túlmutat az adott alkalmon. A következőkben arra szeretnék rávilágítani, hogy a kültéri tanulás hogyan formálja át a megszokott szerepeket. És mutatok néhány egyszerű, bátran kipróbálható lépést, amelyekkel elindulhatunk a szabadban tanulás útján.

A külső helyszín – legyen az egy múzeum vagy a természet – észrevétlenül írja át a megszokott iskolai hierarchiát is. A tantermi „én és ön” helyét átveszi a közös „mi” élmény, ahol tanár és diák civilként: utazóként vagy felfedezőként kapcsolódnak egymáshoz. A fizikai korlátok (padok, székek) eltűnése, a távolság csökkenése, a tanár elkülönült pozíciójának megszűnése egyenrangúbb párbeszédet tesz lehetővé. A szabadban szabadabban kapcsolódunk. A diákok aktívabbak, a pedagógus szerepe pedig személyesebbé válik. A pedagógus nem veszti el vezetői feladatait: a kereteket továbbra is ő alakítja ki, és ő menedzseli a kockázatokat is; ugyanakkor sokkal inkább mentor és facilitátor, mintsem tudásközpont.

A szabadban zajló programokon nem vagyunk elzárva a külvilágtól, amely rendre be is kopogtat lódarázs, kutyasétáltató járókelő vagy eleredő eső formájában. A terem steril védettsége ugyan szertefoszlik, de helyette esélyt kapunk, hogy jobban megismerjük egymást, és közvetlenebbül kapcsolódjunk egymáshoz és a világhoz. És nem csupán arról van szó, hogy a kapcsolódás jó érzés: minél jobban ismered és érted a diákjaidat, minél inkább bíztok egymásban, annál sikeresebb lesz a tanulási folyamat.

A tantermen kívüli munka átalakítja a csoportdinamikát is. A szabadtéri feladatok gyakran csapatmunkát igényelnek, ami fejleszti a kommunikációs készségeket és az empátiát. Azok a tanulók, akik a tanteremben mozgásigényük vagy figyelemzavaruk miatt hátrányban vannak, a szabadban gyakran sikerélményeket szereznek, ami átrendezheti a csoporton belüli státuszokat is.

Ha te sem vagy biztos benne, hogy az egész napunkat épületben tölteni a legjobb; ha nem gondolod, hogy a diákokat órákon át padban „tárolni” szolgálja legjobban a tanulást, akkor kísérletezz!

Nem kell rögtön az egész tanulási folyamatot a szabadba vinni. Lehet, hogy először csak a tételfelmondást oldjátok  meg az udvaron sétálva, vagy havonta / hetente csak egyetlen órára viszed ki a csoportot, vagy akár csak az óra 15 percére. Az is lehet, hogy a tantermi órát adaptálod a külső körülményekre, vagy kitalálhatsz új formákat – a tér számos lehetőséget kínál.

Keresd a párod, keresd a csoportod, keresd a helyed

A diákok kártyákon szavakat kapnak, és meg kell találniuk a párjukat, csoportjukat, kijelölt helyüket. XIV. Lajos keresi az abszolutizmust, a moréna a gleccsert vagy a bicikli a részleges hasonulást.

De az is lehet, hogy az egysejtűek, metaforák, tájak vagy törvények gyűlnek egy csoportba vagy az előre kijelölt helyre.

A megoldásokat ellenőrizhetjük egész csoportban, indoklással, részletezéssel. A megtalált fogalomcsoportokhoz további feladatokat kapcsolhatunk. Diagnózis, ismétlés, összefoglalás – több célra is használható.

Párbaj – evolúció

A kártyákon szavak szerepelnek, és akivel szembetalálkozol, az lesz a párbajtársad. A játékban a résztvevők mindig magasabb szintekre léphetnek, míg el nem érik a “csúcsszintet”. A játékosok mindig azonos szinten lévő társakkal küzdenek meg. Aki gyorsabban nevezi meg a szó helyes szófaját, magasabb szintre lép; aki alulmarad, a saját szintjén keres új kihívót. Nemcsak szavak és szófajok, hanem bármely rendszerezés, kategorizálás rögzítését, felidézését támogató feladat. Pörgős, energetizáló játék.

Véleményvonal, négy sarok, hőmérő, vita, kettős kör¹

Elterjedt módszerek, amelyek kültéren új lehetőségeket kínálnak. Az álláspontok, vélemények térbeli, plasztikus megjelenítésére, a változások lekövetésére sokkal alkalmasabb a tág tér, mint a szűk terem.

Modell, báb, állókép

A Föld gömbhéjai, az Európai Unió intézményrendszere, egy vers hangulatváltozásai megragadhatók színes őszi falevelekkel, termésekkel, botokkal, szendvicses dobozok vagy tornacipők felhasználásával. Absztrakció és bevésődés; és ha szintet lépnénk: jöhet az önmagunkból alkotott Naprendszer vagy endoplazmatikus hálózat.

A „kimerészkedés” lehet a gyerekekkel közös kísérletünk. Nem biztos, hogy elsőre minden célunk maradéktalanul megvalósul, de épp ezt tanulhatjuk meg együtt: szabad kíváncsinak lenni, szabad hibázni, szabad felfedezni.

A környezetpszichológia vizsgálatai azt mutatják, hogy az ember – hosszú evolúciós története folyamán – kiegyensúlyozottabban működik természetes környezetben, és hogy a természet kapcsolódást, jóllétet és pozitív élményeket biztosít. A természetélmény tehát pszichológiai szükséglet. Ijesztő adatokat ismerünk a gyermekek romló mentális állapotáról – talán nem túlzás azt gondolni:

1. A drámapedagógia és a kooperatív tanulás módszertani eszközei, amelyeket leggyakrabban véleménynyilvánításra, attitűdformálásra és viták moderálására használnak:
   Véleményvonal: A résztvevők egy képzeletbeli (vagy fizikai) vonal mentén helyezkednek el aszerint, hogy mennyire értenek egyet egy állítással (pl. egyik végpont a „teljesen egyetértek”, a másik az „egyáltalán nem”).
   Négy sarok: Négy kijelölt helyhez egy-egy választ vagy véleményt rendelnek. A résztvevők arra a helyre állnak, amelyik a legközelebb áll az álláspontjukhoz, majd ott csoportosan érvelnek döntésük mellett.
   Hőmérő: Hasonló a véleményvonalhoz, de gyakran vertikális vagy vizuális skálán jelzik a résztvevők a tetszésüket vagy egyetértésük fokát (pl. 0-tól 100 fokig).
   Vita: Strukturált érvelési forma, ahol különböző nézőpontok ütköznek meghatározott szabályok szerint.
   Kettős kör (vagy belső-külső kör): A résztvevők két koncentrikus kört alkotnak egymással szemben állva. A párban állók megvitatnak egy kérdést, majd a kör elfordul, így mindenki új partnerrel folytathatja az érvelést vagy az információcserét. ↩︎