írta: Kiss Lilla, a Tanítanék aktivistája
Pedagógusok, szülők és nagyszülők meséltek nekünk a közoktatás mindennapjairól. Korábban már kikértük a véleményüket arról, hogy mi szerintük az oktatási rendszer 3 legsúlyosabb problémája. Több mint 6000-en válaszoltak, sokan részletesen írtak le nekünk eseteket. Őket most újra felkerestük, hogy egy-egy interjú során teljesebb képet kaphassuk. Mesélnek, reménykednek, várakoznak, elfáradnak, cselekednek, fejlődnek… Teszik mindezt a gyerekeikért, az ő jövőjükért, hittel abban, hogy az oktatásban is változásra van szükség.
Az interjúalanyok nevét és az érintett iskolákat
anonimizáltuk a történetek leírása során.
Amikor egy család több évnyi külföldi tartózkodás után hazatér Magyarországra, az egyik legnagyobb kihívás az iskolarendszerbe való visszailleszkedés. Egy háromgyermekes édesapa tapasztalatai rávilágítanak arra, hogy a modern, nemzetközi módszerek után milyen rendszerszintű problémákkal kell megküzdenie egy szülőnek itthon.
Bullying mint nevelési eszköz
A legmegrázóbb tapasztalat, amivel egy szülő szembesülhet, ha gyermeke pedagógiai jellegű abúzus áldozatává válik. A probléma gyökere, hogy a rendszer gyakran nem tud mit kezdeni azokkal a diákokkal, akik kilógnak a sorból – legyen szó kiemelkedő képességekről vagy az átlagtól eltérő viselkedésről. Egyes pedagógusok nyilvános megszégyenítéssel (például rossz dolgozat utáni „megtapsoltatással”) vagy indokolatlan büntetésekkel reagálnak a gyerek aktivitására és egyéni véleményformálására.
Az interjúalany beszámolt arról is, hogy egy tanár nem a tanuló elvégzett munkáját minősítette, hanem a személyiségét: egy hétéves gyerek írásgyakorlatára például a segítő kritika helyett egyszerűen azt írta rá, hogy „gyenge”. Ez a gyermeket arra késztette, hogy saját magát érezte kevésnek, ne pedig a teljesítményét fejleszthetőnek.
Az ilyen a helyzetekben a szülő gyakran eszköztelennek érzi magát, és a konfliktus felvállalása helyett, tartva a következményektől, inkább az iskolaváltást látja megoldásnak.
Logisztikai harcok és omladozó infrastruktúra
A szülők számára a mindennapi élet megszervezése is komoly akadályokba ütközik. Az agglomerációs iskolák túltelítettek, egyes intézményekbe a bekerülés sokszor csak lakcímváltoztatással vagy egyéb „kiskapukkal” lehetséges. A logisztikai szempontok, mint a fizikai távolság és a reggeli bejutás, sokszor fontosabbá válnak, mint az oktatás minősége.
Ehhez társul az intézmények leromlott infrastrukturális állapota. Míg a nemzetközi oktatási rendszerekben természetes az informatikai eszközök (notebookok, tabletek) jelenléte, itthon ezek kiosztása akadozik, és előfordul, hogy a pedagógustól kell elvenni az eszközt, hogy a diáknak juthasson. A mindennapos testnevelés feltételei is hiányosak, gyakran beázott tornatermekben kell megtartani az órákat.
Hiányzó motiváció és „szolgáló vezetés”
Gazdasági és vezetői szempontból a szülők azt látják, hogy a tanári pálya társadalmi megbecsültsége rendkívül alacsony, ami közvetlen hatással van a gyerekek oktatására. Hiányzik egy átlátható, teljesítményalapú motivációs rendszer és egy kristálytiszta célrendszer, amelyek a versenyszférában alapvetőek. A tanárok gyakran magukra vannak hagyva a konfliktusokban, kiégettek és frusztráltak, ami miatt rossz mintákat adhatnak át tanítványaiknak.
Az interjúalany szerint a megoldás kulcsa a szemléletváltás lenne, a „szolgáló vezetés” bevezetése, amelyben az intézményvezető nemcsak „parancsokat oszt”, hanem az operatív munka és a pedagógusok szakmai és egyéni fejlődésének feltételeit is megteremti. Jelenleg azonban a szülők azt tapasztalják, hogy a rendszer inkább egy szűk elit képzésére fókuszál, miközben az oktatás egésze nem követi a globális trendeket, hanem elszigetelődik.
A szülői tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyar oktatási rendszerben jelenleg a családoknak és a gyerekeknek kell alkalmazkodniuk a sokszor rugalmatlan és elavult keretekhez. Ahhoz, hogy a gyerekek stresszmentes és életközeli oktatásban részesüljenek, nemcsak több pénzre, hanem modernebb vezetési módszerekre és a gyermeki méltóságot tiszteletben tartó pedagógiai szemléletre lenne szükség.