írta: Biszák Otília
A választási hajrában a rengeteg információ és felfordulás közben visszafordulok egy kicsit a tudományhoz. A választásokhoz kapcsolódó etikai kérdések a politika és a morál filozófia határán mozognak. Már az sem mindegy, hogy milyen leíró elemzést adunk arról, hogy miről szól a demokrácia, mi a szerepe a képviseletiségben a pártoknak, vagy hogy mi köze van a demokráciának az igazsághoz.
Egy kedves filozófiatanárom egyik órájának gondolatait foglalom itt össze, hogy több szempontból tudjuk értékelni a körülöttünk zajló kampányeseményeket. A legfontosabb számomra az, hogy mi következik mindebből a választópolgárok felelősségére és lehetőségeire nézve, a keretrendszer kiválasztása hogyan befolyásolja az egyéni döntéseket.
Az emlegetett óra Eric Beerbohm 2015-ös The Ethics of Electioneering című munkájára épült. A szerző négy különböző modellt vázol: suspended (felfüggesztett), combat (versengő), forensic (elemző) és relational (kapcsolati). Az alábbiakban először a modellek elnagyolt váza olvasható.
A felfüggesztett modell
Ez a legcinikusabb mind közül. A hatalomért versengő jelöltek állításairól a választópolgárok egy pillanatra sem feltételezik, hogy igazak lennének. A jelöltek versengenek a szavazatokért, a választópolgárok a szavazatukon keresztül kifejezhetik, ami a számukra fontos, de mivel az igazmondás a politikusok részéről egyáltalán nem elvárt a kampány során a hazugságnak sincs jelentősége. A kampányt elsősorban a jelöltek kontrollálják, a választási rendszer értéke a ventillálásban és a szavazatokon keresztül kifejezhető feszültségben mutatkozik meg.
Versengő modell
Ebben a keretrendszerben az érdekcsoportok küzdelmén van a hangsúly. A pártoknak központi szerepe van, hiszen ők biztosítják a verseny professzionális infrastruktúráját. A verseny részét képezi az ellenfélről feltárt igazságok ismertetése, amelyeket a választópolgár szankcionálhat. Az elnyomott csoportok képesek ilyen formán magukért küzdeni. A kampány során folyó küzdelem szabályai eltérnek az alapvető erkölcsi szabályoktól, a helyzet speciális jellege miatt kevesebbféle cselekedet számít megengedhetetlennek.
Elemző modell
Minden a korábbi teljesítményen múlik. A választópolgárok értékelik a jelöltek eddigi teljesítményét, a szavazatukkal visszajelzést adnak, és kiszűrhetik a megbízhatatlan jelölteket. A jelöltek ígéretei önmagában nem értelmezhetők, az összes állításuknak az eddigi cselekedeteik fényében van értelme. A társadalmi normák betartása nem erkölcsi kötelesség, de a versenyösztönzők ezek betartása mellett szólnak.
Kapcsolati modell
A kapcsolati modell a jelölt és a választópolgár között bizalmi kapcsolatot feltételez. A jelöltek erre építve ígéreteket tesznek, elköteleződnek annak igazságtartalma mellett, felelősséget vállalnak értük. Az eddigi modellekkel szemben itt a jelölt, ha ígéreteket tesz, alárendelődik a választópolgároknak. Morálisan így sokkal több minden megengedhetetlennek számít: a hazugság, a kétértelműség vagy a sárdobálás is ebbe a kategóriába tartozik.
Végül egy kis személyes eszmefuttatás
Két véglet van: vagy eleve semmit nem hiszünk el a jelölteknek és nem is lesznek számonkérhetőek, vagy odaadjuk nekik a bizalmukat és számonkérhetőek lesznek. Az egyik pesszimista, a másik naiv. De mind a kettőből az érződik, hogy a felelősség rajtunk van.
De miért nekünk kell szólni a jelölteknek, hogy a hatalommal nem élhetnek vissza?
Nekem nem mindegy a keretrendszer: ne hazudjanak, ne vezessenek meg, ne ócsárolják egymást! Nem alacsonyabb, hanem magasabb elvárásaim vannak azok felé, akik magukat egy ország irányítására alkalmasnak tartják.
Figyelek. A jövőmet tartják a kezükben és megígérem, hogy nem adom könnyen. Nem adom könnyen mások jövőjét sem, azokét akik még nem szavazhatnak, de azokét sem, akik az iskolákban még remélhetőleg olyan boldog gyermeki naivitásban élik napjaikat, mint amilyenben nekem volt szerencsém.
A filozófia nem az érzelmekről szól. Nem is ez a feladata. Keretrendszert ad a gondolkodáshoz. Most érzelmes vagyok.
De azt is megígérem, hogy visszatérek a tudományhoz, amint a jelöltek az ígéreteiket betartották, és akkor együtt építhetünk egy szebb országot és egy jobb oktatási rendszert.
Forrás:
Beerbohm, Eric. (2015). “The Ethics of Electioneering,” The Journal of Political Philosophy 24(2): 1–25.