írta: Pócsné Berkesi Zsuzsanna gimnáziumi tanár
Április 10-én este sokunknak volt az a szívmelengető érzése, hogy történelmet írunk.
Eddig – a csalódástól rettegve – nem engedtem meg magamnak az optimizmus luxusát a rendszerváltást illetően, de a koncert óta merem hinni, hogy új idők kapujában állunk.
Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy számomra a csúcspont az volt, amikor a két hős – Pálinkás Szilveszter és Szabó Bence felmentek a színpadra. Nem kellett őket felkonferálni, mindenki tudta, kik ők: a közönség tombolt. Felemelő érzés volt. Ők az egzisztenciájuk kockáztatásával mertek kiállni az igazságért, bátorságuk előtt tisztelettel adózott a Hősök terén összegyűlt hatalmas tömeg. Én lelki szemeimmel melléjük képzeltem valakit a Tanítanék mozgalom képviseletében. Lehetett volna az Törley Kata, Pilz Olivér, bárki a kirúgott tanárok közül, vagy akár az akkori, harcos diákok képviseletében Pankotai Lili, vagy Molnár Áron, aki teljes mellszélességgel állt ki a harcoló tanárok és diákok mellett.
Meggyőződésem, hogy a 2022-es tanármozgalmak is kellettek ahhoz, hogy a rendszerváltó koncert ekkora tömeg előtt kerülhessen megrendezésre. Azok a fiatalok, akik 2026. április 10-én a téren Szabó Bencének és Pálinkás Szilveszternek tapsoltak, egész biztosan ott voltak a 2022-es élőláncokban, és akkor tanulták meg, hogy állampolgári kötelességük kiállni az igazságért.
Szerencsére nem csak nekem jutott eszembe, hogy a három-négy évvel ezelőtti események is kellettek ahhoz, hogy eljussunk a budapesti nagy fal lebontásához: A Felső Tízezer együttes énekese „Köszönjük Törley Katalin” pólóval állt a színpadra. Végtelenül hálás vagyok neki ezért a pólóért.
