írta: Törley Kata
Április 12-én a magyar társadalom kilépett egy bántalmazó kapcsolatból és elzavarta az Orbán-rezsimet. A hazugságcunamiba belebukott rendszert egy új erő váltotta le erős felhatalmazással a választópolgárok részéről.
A politikai fordulatok mindig új helyzetet teremtenek a civil szervezetek számára. Különösen igaz ez azokra a közösségekre, amelyek hosszú időn keresztül kritikusként léptek fel, s komoly kockázatokat vállalva és áldozatokat hozva működtek egy adott hatalommal szemben. A Tanítanék Mozgalom pontosan ilyen szerepet töltött be az elmúlt 10 évben: hangot adott pedagógusoknak, láthatóvá tette a rendszer problémáit, és következetesen képviselte a szakmai szempontokat, miközben állta a hatalom sértéseit, megalázó kommunikációját, bosszúját.
Most azonban új helyzet állt elő.
A kérdés nem az, hogy szükség van-e a Tanítanék Mozgalomra, hanem az, hogy hogyan, milyen szerepben.
Hogy a felszabadultság és fellélegzés, az oxigénhez jutás örömteli napjai után hogyan alakulnak a feladataink, a szerepünk. Egyelőre remény van arra, hogy az ígéreteknek megfelelően nem egyszerű kormány- és elitváltás következik, hanem valódi rendszerváltás. Ezt követelte a választópolgárok nagy többsége, s ezt követeljük az oktatásban is. Ez azonban hosszú, fáradságos folyamat lesz, s az új vezetésnek szüksége lesz a civil szervezetek, köztük a Tanítanék cselekvő jelenlétére, kritikus szemléletére, felhalmozott tapasztalataira.
Gyakori tévedés, hogy a civil szervezetek feladata kizárólag az aktuális hatalom kritikája. Valójában a szerepünk ennél jóval mélyebb: a hatalom folyamatos kontrollja, függetlenül attól, hogy éppen ki gyakorolja azt.
Számunkra ez azt jelenti, hogy a jövőben sem „hátralépni” kell, hanem – a megelőlegezett bizalom jegyében – pozíciót váltani.
Az ellenállás nyelvéről át kell térnünk az érdemi szakmai kontroll és partnerség nyelvére, anélkül, hogy feladnánk függetlenségünket.
A szakmai tudás ebben az új helyzetben remélhetőleg felértékelődik.
Az elmúlt években számos oktatási javaslat született civil oldalról – részletesen kidolgozott koncepciók, amelyek eddig süket fülekre találtak.
Egy új politikai helyzetben ezek a dokumentumok hirtelen döntéselőkészítő anyagokká válhatnak, ami egyszerre jelent lehetőséget és kockázatot.
Lehetőséget, mert végre alakítóivá válhatnak a változásnak, és kockázatot, ha az új hatalom nem partnerként kezeli ezek megalkotóit, nem párbeszédet és termékeny vitákat kíván folytatni velük, hanem a szakmai hitelességüket veszélyeztetve beolvasztásukra törekszik vagy nem vesz tudomást róluk.
A következő időszak kulcskérdése a mozgalmunk fennmaradásán túl az lesz, hogy a Tanítanék képes lesz-e partnerként jelen lenni úgy, hogy közben megőrzi autonómiáját, megőrzi közösségét és támogatóinak figyelmét.
A civil szervezetek akkor tudnak jól működni, ha nem válnak végrehajtóvá, nem kötődnek pártpolitikai logikákhoz és megőrzik azt a szabadságukat, hogy szükség esetén kritikát fogalmazzanak meg.
A partnerség nem jelent lojalitást.
A partnerség együttműködést jelent – feltételekkel.
Új szerepében a Tanítanék talán híd lehet a rendszer és a valóság között.
Hiszen egyik legfontosabb erősségünk eddig is az volt, hogy kapcsolatban maradtunk a pedagógusok, diákok és szülők mindennapi valóságával. S ez a jövőben még fontosabbá válhat. Egy reformidőszakban ugyanis könnyen elszakadhat egymástól a döntéshozói szándék és a terepen megélt valóság.
A mozgalom feladata az lehet, hogy hidat képezzen a kettő között, és visszajelzést adjon, jelezze a működési zavarokat, segítsen abban, hogy a változások ne csak papíron létezzenek, s hogy megtörténjen az érdemi egyeztetés az érintettek és a hatalom gyakorlói között.
Az elmúlt években a Tanítanék identitásának fontos része volt az ellenállás.
Most azonban elkerülhetetlen a kérdés: mi maradhat ebből egy új politikai környezetben? Hogyan tolódnak el tevékenységünk hangsúlyai?
Az elején minden bizonnyal kevesebb tiltakozás és több szakmai jelenlét kell a részünkről. Kevesebb szimbolikus akció, több egyeztetés, több rendszeralakító, rendszerépítő részvétel, közösségépítés és összefogás a civil szféra többi szereplőjével. Ehhez azonban nyilván kölcsönös szándék szükséges.
A döntéshozóknak is teljesen új viszonyt kell kialakítaniuk velünk.
És ismétlem: egy dolog nem változhat, a függetlenségünk.
Egy új kormányzatnak is szüksége van kontrollra. Sőt: talán még inkább szüksége van rá. Mert a legitimáció könnyen elaltatja a kritikát.
Ahol nincs kritika, ott gyorsan romlani kezd a minőség.
A Tanítanék szerepe ezért nem csökken, hanem nő. De csak akkor, ha megmarad annak, ami volt: szabad, kritikus, empatikus, szolidáris hangnak, érdekérvényesítő közösségnek.
A Tanítanék nem fogja egyedül megoldani a közoktatás problémáit, de nélkülünk nehezebb lesz jól megoldani.
A kérdés most az, hogy képesek vagyunk-e hatással lenni a döntéshozókra, és hogy hogyan tudunk úgy hatni, hogy közben megtartsuk azt, amiért létrejöttünk, megőrizzük eredeti értékeinket.