írta: Prof. Dr. Gyarmathy Éva egyetemi tanár,
klinikai és neveléslélektani szakpszichológus
A hatalom öl, butít és nyomorba dönt, ha nincsen kontroll alatt. A túlhatalom a fékeket ki tudja iktatni, ezért, ha nincsen belső kontrollja, elszabadul. Jellemzően, aki nem tud önmagán uralkodni, az másokon akar uralkodni, ezért nőnek ki a földből rendre a kiskirályok, akarnokok, zsarnokok ott, ahol megtehetik. A demokrácia törékeny lehetőség, sok macera van vele, mert állandó egyensúlyozást, mérlegelést, felelősséget, vagyis intellektuális és lelki munkát kíván. Sokszor egyszerűbb ráhagyni másokra a bíbelődést, ezzel viszont csökken a kontroll esélye.
Mi a fontosabb, a kényelem, vagy az autonómia, vagyis a cselekvés szabadsága és felelőssége?
Aktuálisan egy ország fogott össze, hogy egy a felhatalmazásával visszaélő rezsimet megbuktasson, és szükségszerűen létrehozott egy újabb felhatalmazást, hogy amit csak lehet megmentsen, újraalkosson, felépítsen. A felhatalmazással visszaélni nagyon egyszerű, és sokszor nem is a felhatalmazotton múlik, hanem a felhatalmazók viselkedésén. A szervilitás, a hatalomhoz dörgölődzés, az egyéni érdekek elérése érdekében a hatalmon lévők hájjal kenegetése, leosztja a szerepeket. Gyarló az ember, könnyen a piedesztálon találja magát, és el is hiszi, hogy másoknál több, értékesebb, előjogokra tarthat igényt, sőt akár a hatalmával vissza is élhet valamiféle magasabb célok érdekében, amit a pór nép jobb, ha nem akar tudni, és érje be a lényeget elrejtő jelszavakkal.
A felhatalmazás lehetőség. Formális és informális felhatalmazásokban élünk, amelyeket lehet feladatként, felelősen érvényesíteni, és kiváltságként, önös érdekek mentén használni.
Amint fent, úgy lent. Felhatalmazás vezetőnek lenni – minden szinten –, felhatalmazás minden szabály is. Egy a szabályok szerint működő világban egy gyalogosnak is hatalma van az autós felett, például a gyalogátkelőhelyen. A gyalogos is visszaélhet a kicsiny, szabályok adta hatalmával és sakkban tarthat akár egy kamiont is. Persze addig, amíg a kamion a gyalogos hatalommal való visszaélését meg nem unja, mert amint megindul, az alamuszi gyalogos gyorsan menekülőre fogja.
Két hatalom találkozásában a megegyezés, a kölcsönös tisztelet a leghatékonyabb megoldás. A hatalom felelősséggel jár, és a felelősség a hatalmon lévők mércéje is.
A szülőknek, pedagógusoknak hatalmuk van a gyermekek felett, de manapság már a gyerekeknek is egyértelmű jogai vannak, amelyek korlátozzák a gyerekek felügyeletével megbízottakat. Akármilyen kicsinyek, a törvények védik őket. Nem mindig volt ez így, sőt, ma sincsenek mindenhol biztonságban a gyerekek. Amint valaki a törvényen felülállónak érzi magát, visszaélhet a hatalmával. Erre láttunk szomorú példákat az utóbbi években, és legyünk büszkék rá, hogy éppen ezek, a gyerekekkel való visszaélések voltak azok az ébresztő, mozgósító kavicsok, amelyek végül elindították a változás lavináját.
Mi tarthatja vissza a most túlhatalommal feljogosítottakat a visszaéléstől? A hatalmon lévők belső ereje.
Igen. Tegyük fel, hogy van ilyen, de ha hosszú távra és nagyobb spektrumokban gondolkodunk, nem kellene csak mások önkorlátozására bízni magunkat. Legyen elkerülhetetlen morális szabály az önkorlátozás, ami a saját és mások érdekekeinek összeegyeztetésén alapul!
Mi tarthatja vissza a most túlhatalommal feljogosítottakat a visszaéléstől? A hatalmon lévők belső ereje.
A demokrácia egyik alappillére a jogállamiság, vagyis, hogy a törvények mindenkire, a vezetőkre is vonatkoznak.
Sőt, a vezetőkre különös erővel vonatkoznak a jogszabályok, és nem csupán azért, mert lehetőségük van visszaélni a helyzetükkel, hanem főképpen azért, mert mintaként szolgálnak azok számára, akikért felelősek.
A gyermekek nevelésében régóta alapszabály, hogy mások mintája messze többet számít, mint amit bárki mond. Az iskolában a rejtett tanterv régóta ismert. A gyerekek többet tanulnak abból, ahogyan tanítják őket, mint abból, amit tanítanak nekik. Nem véletlen, hogy a zsarnokságra törő hatalmak a gyerekekkel közvetlenül foglalkozókat, a nőket, a pedagógusokat, igyekeznek megalázni, kontrollálni, alacsonyabb rendűvé tenni. Ezáltal a megalázkodás viselkedési mintái a következő generáció számára adottak, amennyiben nem sikerül kitörni ebből a csapdából.
Manapság, amikor nagyon sokan igyekeznek felmutatni a szabadságunk kivívásában játszott szerepüket, a pedagógus társadalomról kevés szó esik.
Pedig a változásban nagy szerepe van a fiataloknak, akiket a mai nők, mai pedagógusok vettek körül.
A pedagógusok lázadását leverte a túlhatalom, de a gyerekek, diákok, bár nem figyelnek ránk, de ösztönösen megfigyelnek minket. Ha látszik, ha nem, példák vagyunk a lelkükben, és a pedagógusok szinte folyamatosan felléptek a hatalommal szemben, még akkor is, amikor súlyos retorziók fenyegették őket. Hangosan vagy halkan, mutatták a mintát. A diákok is elindultak a lázadások felé, diáktüntetések, SZFE, MOME… A pedagógusoktól átvették a stafétát, és mostanra az ország számára elég súlyt jelentettek, hogy a szikrákat táplálják, a fellépő vezetőket támogassák.
A demokrácia nincsen belevésve a génjeinkbe. A demokrácia kulturális vívmány, amelyet a következő generációnak a mai felnőttek, szülők, pedagógusok és egyéb szakemberek, akik a gyerekek körül forgolódnak, a saját viselkedésükön keresztül adnak át.
Mindannyian a szocializációs közeg részei vagyunk, és a jövő társadalmát a viselkedésünk szabja meg.
Segítsük a hatalmon lévőket, legyenek azok országvezetők, iskolavezetők, pedagógusok, szülők, gyerekek vagy gyalogosok, hogy az emberi méltóságot soha ne adjuk fel, és soha ne tiporjuk el! A hatalmon lévők felelősek. Meg kell, hogy szabják a kereteket, és be kell, hogy tartsák és tartassák ezeket a kereteket. A kereteken belül a megegyezés, egymás szempontjainak mérlegelése és összeegyeztetése mentális munka, a kreativitás magasiskolája, amely miatt