írta: Lánczi Éva és Pilz Olivér
Rövid távon kezelendő problémákról tárgyaltak a Tanítanék képviselői az oktatásirányítás szereplőivel – a megbeszélések egyik legfontosabb üzenete a társadalmi részvétel erősítése volt.
A június 3-i egyeztetéseken azokra a kérdésekre koncentráltunk, amelyek sürgős, néhány napon, legfeljebb héten belüli beavatkozást igényelnek. Ennek ellenére a tárgyalások így is két-két órán át tartottak: délelőtt Szűcs Dórával, az Országgyűlés Oktatási Bizottságának elnökével egyeztettünk a Tanítanék Mozgalom képviselőiként, délután pedig Lannert Judit miniszterrel folytattunk megbeszélést a Civil Közoktatási Platform és az Oktatói Hálózat képviselőinek társaságában.
Mindkét találkozó jó hangulatban zajlott, és egy hosszú távú partneri kapcsolat kialakításának reményében, annak kezdeteként értelmezhető.
Az egyik legfontosabb üzenet, amit magunkkal hoztunk a megbeszélésekről, hogy az Országgyűlés, a törvényalkotási folyamat és a bizottsági munka a jövőben nyitottabbá válik a társadalmi szereplők számára – „a parlament ajtaja kitárul”. (A korábban az épületből kitiltott Törley Katát is szó nélkül beengedték:)
TÉR, pedagógusértékelés és -továbbképzés
A Finn Minta fórumain (Finn minta + AlterEdu + Tanítanék együttműködés) gyakorló pedagógusok bevonásával kidolgoztunk egy TÉR-javaslatot, amelynek fő üzenete, hogy a rendszer jelenlegi formájában nem alkalmas a pedagógusok értékelésére. A kormányzat hozzáállása ezzel egybecseng: miniszter asszony jelezte, hogy megszületett az elhatározás az idei folyamat felfüggesztésére – bár a jogszabályi változtatás elhúzódik –, valamint arra, hogy a következő tanévtől ebben a formában megszűnik.
Arról is beszéltünk, hogy a pedagógus-továbbképzések területén a cél a „felszabadítás”, a szervezők monopol helyzetének megszüntetése. Fontos szerepet kapnának az intézményi közösségek számára helyben biztosított képzések, a módszertani spektrum kiszélesítése és megújítása.
Intézményirányítás, fenntartás
Szóba került a Pedagógus Kar helyzete is. A szervezet elutasítottságát és eredménytelenségét látva a megszüntetését javasoltuk, minimálisan a kötelező tagság, valamint az egyeztetési és finanszírozási privilégiumok eltörlését. Nem látjuk a realitását a kamarává átalakításnak sem. Mi az alulról való szerveződésben hiszünk, elutasítjuk a felülről kikényszerített megoldásokat.
A tankerületi átvilágítások kapcsán kértük, hogy azok terjedjenek ki az oktatási mozgalmak ellehetetlenítésével kapcsolatos tevékenységekre is. Felvetettük a feketelisták létezésének kérdését: hogy fordulthatott elő, hogy kockásinges fotók alapján nem neveztek ki igazgatókat, vagy nem vettek át, illetve nem vettek vissza pedagógusokat (u.ez történt a kirúgott tanárokkal és a státustörvény el nem fogadókkal is). Mindezek komoly adatkezelési, etikai és jogi aggályokat vetnek fel. Kértük annak feltárását is, hogy ki és hogyan kezelte ezeket az adatokat, ki írta a fenyegető leveleket, ki rendelte el a kirúgásokat, és milyen szempontok alapján tette azt.
Szorgalmaztuk annak kivizsgálását is, hogy mi történt pontosan ebben az időszakban a Kréta rendszerben. Ilyen visszaélés lehetett például a meg nem tartott órák beírása vagy beíratása, de a polgári engedetlenségi akciók sztrájkká történő átminősítése is.
A már igéretként elhangzott igazgatói jogkörök visszaadása mellett fontosnak tartottuk hangsúlyozni a tantestületek, a szülői- és diákszervezetek jogainak kiszélesítését és visszaadását is. Ez különösen a vezetőváltások és pályáztatások esetében kulcsfontosságú: elvárás az átláthatóság, valamint az, hogy a döntések – akár pozitívak, akár elutasítóak – indokolást is tartalmazzanak.
Hangsúlyoztuk, hogy az intézményeknek önálló (és reális) finanszírozási kerettel kell a jövőben működniük.
A szakképzésben javasoltuk a kancellári rendszer megszüntetését.
Felmerült annak szükségessége is, hogy a jogszabályi változások követésére egy jól áttekinthető online felület jöjjön létre, különösen az intézményvezetők munkájának segítésére.
Beszéltünk arról is, hogy a felsőoktatásban megkezdődik a KEKVA fenntartói rendszer módosítása, ugyanakkor komoly kérdés a három megmaradt állami fenntartású egyetem költségvetésének szükségszerű bővítése.
Jogállami helyreállítás
Kértük a kirúgott pedagógusok, valamint a státusztörvény miatt pályát elhagyók rehabilitációját, és annak egyértelmű kimondását, hogy visszavárják azokat, akik szeretnének újra tanítani. Ez nemcsak erkölcsi, hanem rendszerbeli érdek is a jelenlegi pedagógushiány mellett. Ugyanakkor a kirúgott tanárok esetében jogi és anyagi kérdések is felmerülnek.
Kezdeményeztük egy emléknap bevezetését az igazságtalan hatalom ellen fellépő, polgári engedetlenséggel demonstráló – nem csak pedagógus – szereplők tiszteletére. A javaslat mindkét tárgyalópartnernél kedvező fogadtatásra talált.
Felvetettük a sztrájkjog rendezésének szükségességét is, hiszen a polgári engedetlenség egyik oka éppen annak korábbi korlátozása volt. Az átadott dokumentumban szerepelt a szakszervezeti jogosítványok visszaadásának igénye is.
Pedagógusok és oktatási dolgozók helyzete
Elhangzott, hogy a költségvetésben jelentős hiányok vannak, ennek ellenére több, anyagiakat érintő, sürgős kérdést is fel kellett vetnünk:
– a jubileumi jutalmak kifizetését, amelyek a szolgálati idő státusztörvény miatti „hirtelen megnövekedése” miatt maradtak el,
– a pedagógiai munkát segítők bérrendezését,
– az ingyenes helyettesítések megszüntetését.
Fontos lenne ezek mielőbbi pénzbeli rendezése, de legalább egy konkrét és garantált, nem túl távoli időponthoz kötött ígéret megfogalmazása.
Tájékoztattuk a minisztert arról a kampányunkról is, amely a pályára való visszatérési hajlandóságot és annak feltételeit méri. Kérjük az érintetteket, hogy töltsék ki a kérdőívet, hogy reális elváráslistát tudjunk átadni.
Tanterv és tanulásszervezés
Továbbra is problémát jelent a pedagógusok számára a kötelező 32 órás benntartózkodás, amelyhez egyes tankerületek és intézményvezetők még mindig ragaszkodnak (sokszor még a fizetett túlórák számával meg is fejelve ezt az időkeretet). Ennek megszüntetése a tehercsökkentés fontos eleme lehetne. Hasonlóképpen átgondolandó a tanulók 16 óráig történő iskolában tartása.
A kerettantervek kötelező jellegének eltörlése a következő tanévtől nagyobb pedagógiai szabadságot biztosíthatna – ahogy erre rámutattunk.
Rákérdeztünk az új NAT bevezetésének ütemezésére is: ez a folyamat várhatóan legalább 1-2 évet igényel, ami összhangban van a kormányzati elképzelésekkel. (Türelem!) A kérdés összefügg a tantárgyi struktúrával és az óraszámokkal is.
Ígéret hangzott el a kompetenciamérések számának csökkentésére, racionalizálására.
A tankönyvek helyzete szintén fontos kérdés: a következő tanévben várhatóan szélesebb lehetőségek nyílnak, bár az idei alap rendelési időszak már lezárult. A CKP-TANOSZ-KTE együttműködésében készült javaslatváltozatait a Tanítanék is támogatja – a minisztérium hamarosan dönt a megvalósítható elemekről. Elhangzott, hogy a taneszközök területén lesz könnyítés.
Tanulói jogok és iskolai szabályozás
Kértük az iskolaérettség megállapítása korábbi rendszerének visszaállítását, mivel a jelenlegi gyakorlat problémáit jelzi például az elsősök körében tapasztalható magas bukási arány is.
A mindennapos testnevelés kapcsán jeleztük, hogy fontos lenne visszaállítani a korábbi felmentési lehetőségeket (csökkent az egyesületi keretben sportolók száma), és a jelenlegi gyakorlat helyett inkább a mindennapos mozgásra kellene helyezni a hangsúlyt. (Különösen, hogy hiányosak az infrastrukturális feltételek, az elméleti testnevelés óra pedig nem lehet megoldás.)
A hittanórák esetében álláspontunk az, hogy az állami iskolákban csak fakultatív formában lenne indokolt a jelenlétük, ami egyszerre csökkentené a tanulói terheket és erősítené a vallási közösségeket.
Felhívtuk a figyelmet az SNI Oktatási Minimumra is, amelynek egyik alapelve, hogy “ami jó az SNI-s gyermekeknek, az minden gyermek számára előnyös”. Első lépésként legalább a jelenlegi jogszabályokban garantált ellátás biztosítása szükséges az SNI és a BTMN területén.
Együttműködések és részvételiség
Beszéltünk a Tanítanék jövőbeli szerepéről is: meggyőződésünk, hogy a Mozgalom a híd szerepét töltheti be az oktatásirányítás és az érintettek – támogatók, iskolahasználók, civil közösségek – között. Ez egyrészt segíthet a döntések értelmezésében, másrészt visszajelzést adhat azok támogatottságáról és hatásairól.
Bemutattuk a két év alatt kidolgozott részvételiségi projektet (OHA-CKP-Tanítanék), amely más ágazatok számára is mintaprojektként szolgálhat. A projekt egy széleskörű, alacsony belépési küszöbű, kormánytól független rendszer kialakítását célozza, amelynek elemei egy országos oktatáspolitikai részvételi testület, egy online platform, valamint a folyamatos működést biztosító szervezeti háttér. A rendszer akár az új NAT kidolgozásának próbaüzemeként is működhetne.
Végül szóba került a civil szervezetek helyzete is. Az elmúlt időszakban a szervezetek jelentős része kivéreztetésre került, és jelenleg az ellehetetlenülés szélére sodródott. Amennyiben megszűnnek, nemcsak szakmai anyagokkal nem tudják támogatni a kormányzati munkát és az érintettek véleményének becsatornázását, hanem a fékek és ellensúlyok rendszerében betöltött szerepük is megszűnik.
