írta: Csizmazia Katalin
Előző cikkünkben arról írtunk, hogy a tanulás minőségét alapvetően a kapcsolat minősége határozza meg. A gyerekek számára az iskola nem elsősorban tantárgyakból, tantermekből és órarendből áll, hanem azokból az emberekből, akikkel nap mint nap találkoznak.
Egy iskolának tág kapcsolati hálója van – fontosak a kollégák, a szülők… Ebben a cikkben azonban egyetlen kapcsolatra figyelünk: arra, amely bármelyik tanítási napon újra és újra megszülethet a pedagógus és a gyerek között.
A kapcsolat attól alakul ki, hogy a gyerek időről időre megéli: most valóban figyelnek rám. Egy pedagógusnak húsz-harminc gyerek között nincs lehetősége arra, hogy mindenkit minden pillanatban mély figyelemmel hallgasson meg. Erre nincs sem idő, sem energia.
De ha egy gyerek egy nap akár csak egyszer megéli, hogy valódi figyelemmel meghallgatták, az már építi őt.
Hogyan történhet meg a valódi meghallgatás egy átlagos tanítási napban?
Ha tudatosan keressük ezeket a pillanatokat, hamar rájövünk, hogy egy átlagos tanítási nap sokkal több rejtett lehetőséget kínál, mint elsőre gondolnánk. Például: érkezéskor, óra elején; jelentkezéskor; önálló munka közben; a szünetben; egy konfliktus rendezésekor; távozáskor… Nem kell mindegyikkel foglalkoznunk, válasszuk azt, ahova természetesen illik.
1. Használjuk ki az érkezés pillanatát! Az első találkozás meghatározza a nap hangulatát. Egy névre szóló köszönés, egy mosoly, egy rövid kérdés vagy néhány másodpercnyi szemkontaktus is azt üzenheti: „Örülök, hogy itt vagy.”
2. Az önálló munka idején ne csak ellenőrizzünk! Amikor a gyerekek dolgoznak, a pedagógus többnyire segít, javít, szervez. Ezek között a percek között megbújnak azok a rövid kapcsolódási lehetőségek is, amikor valóban meghallgathatunk egy gyereket. Kérdezünk azért, mert kíváncsiak vagyunk rá. Ha valami fontosat mond, visszakérdezünk azért, hogy pontosan értsük, mit szeretne mondani. A kérdés azt üzeni: „Szeretnélek megérteni”. A visszakérdezés pedig azt: „Szeretnélek jól megérteni”.
3. Ne siessük el az elköszönést! A nap vége is jó esély. Egy rövid mondat vagy egy őszinte jókívánság sokszor tovább él a gyerekben, mint gondolnánk. Ezek az apró lezárások azt üzenik: a kapcsolat holnap is folytatódik.
Ezek már most is ott vannak minden tanár napjában, most új minőséget kaphatnak. Mit is jelent pontosan a valódi meghallgatás? Hogyan jelenik meg a viselkedésben?
A kíváncsi kérdezéskor nem a helyes válaszhoz akarok eljutni, hanem meg szeretném ismerni a gyerek gondolkodását.
Ezért visszakérdezek, azaz ellenőrzöm, hogy jól értettem-e. Nem szakítom félbe, nem sietek a megoldással, figyelek arra, amit mond és ahogy mondja. A csend gyakran a meghallgatás része – azt üzeni: „Rád érek, fontos vagy”.
Holnap válasszunk ki egyetlen gyereket! Adjunk neki néhány perc valódi figyelmet úgy, hogy ő is megélhesse: „Most rám figyelnek”.
A kapcsolat nem egyszerre épül fel, hanem ilyen apró pillanatokból.