írta: Kiss Lilla, a Tanítanék aktivistája
Pedagógusok, szülők és nagyszülők meséltek nekünk a közoktatás mindennapjairól. Korábban már kikértük a véleményüket arról, hogy mi szerintük az oktatási rendszer 3 legsúlyosabb problémája. Több mint 6000-en válaszoltak, sokan részletesen írtak le nekünk eseteket. Őket most újra felkerestük, hogy egy-egy interjú során teljesebb képet kaphassuk. Mesélnek, reménykednek, várakoznak, elfáradnak, cselekednek, fejlődnek… Teszik mindezt a gyerekeikért, az ő jövőjükért, hittel abban, hogy az oktatásban is változásra van szükség.
Az interjúalanyok nevét és az érintett iskolákat
anonimizáltuk a történetek leírása során.
Lehetséges, hogy egy kitűnő tanulót saját tanárai próbálnak lebeszélni az álmai követéséről, miközben kortárs bántalmazással is szembe kell néznie?
Az interjúalany már az alapfokú oktatás alatt komoly nehézségekkel szembesült: új diákként beilleszkedési problémák és bullying áldozatává vált, és az intézmény vezetősége és a pedagógusok pedig ahelyett, hogy segítséget nyújtottak volna, elutasítóan és hitetlenkedve reagáltak a panaszaira. Ez a szociális érzéketlenség mély nyomokat hagyott benne, és rávilágított arra a rendszerszintű hiányosságra, hogy
a pedagógusok sokszor nem rendelkeznek megfelelő eszköztárral a diákok közötti bullying kezelésére.
A továbbtanulás kérdése újabb konfliktust szült: bár kiváló tanuló volt, tanárai megpróbálták lebeszélni arról, hogy gimnázium helyett művészeti szakgimnáziumot válasszon. Szerencséjére a családi támogatás kitartott, és a középiskola végül sorsfordítóan pozitív élménynek bizonyult, ahol a poroszos elvárások helyett a tehetséggondozásra, a biztonságos légkörre és az egyéni hang megtalálására helyezték a hangsúlyt. Itt tapasztalta meg először, hogy
az oktatás nemcsak lexikális tudásról, hanem támogató közösségről is szólhat, ahol a tanárok közvetlen stílusa és nyitottsága segíti a diákok kibontakozását.
Az egyetemi évek alatt a belsőépítészeti képzés gyakorlatorientáltsága és a nemzetközi lehetőségek tovább tágították a horizontját. Bár a hallgatókra nehezedő túlterheltséget valós problémaként élte meg, az egyetem által kínált Erasmus-ösztöndíj meghatározó szakmai és személyiségfejlődési lendületet adott neki. Az egyetemi oktatókkal kialakult kiegyensúlyozott, partneri kapcsolat nemcsak a tanulást tette hatékonyabbá, hanem közvetlenül segítette a munkaerőpiacra való belépését is.
Visszatekintve úgy látja, hogy a magyar oktatásnak meg kellene találnia az egyensúlyt a hagyományos lexikális tudás és a gyakorlati ismeretek között. Kiemelten fontosnak tartja a pedagógusok adminisztratív terheinek csökkentését, hogy több energiájuk maradjon a gyerekekkel való valódi kapcsolódásra és a modern kor kihívásaihoz való alkalmazkodásra. Saját tapasztalatai alapján abban hisz, hogy