írta: Fóti Péter, a Taní-tani online pedagógia folyóirat főmunkatársa
http://www.foti-peter.hu; peter.foti@runbox.com
Amikor Pál Tamás az Igazlátó Nap gondolatát megfogalmazta, egy nagyon fontos problémára hívta fel a figyelmet: az iskola nemcsak tudást adhat át, hanem képességeket is fejleszthet vagy elsorvaszthat.
Nem mindegy, hogy egy gyermek megtanulja-e felismerni a saját helyzetét, képes-e megfogalmazni, hogy mi bántja, mit szeretne megváltoztatni, milyen megoldásokat lát egy problémára, és képes-e mások előtt képviselni az ügyét.
Ezek nem csupán közéleti vagy állampolgári képességek. Ezek az emberi önállóság alapvető képességei.
Az Igazlátó Nap egyik legfontosabb felismerése éppen az, hogy a gyermekek nem feltétlenül azért nem szólalnak meg, mert nincs véleményük. Sokszor azért hallgatnak, mert hosszú évek alatt megtanulják, hogy a véleményüknek nincs valódi jelentősége. Megtanulják, hogy a problémák megfogalmazása nem az ő dolguk, hogy a felnőttek majd eldöntik, mi a helyes, és hogy a tanulónak elsősorban alkalmazkodnia kell az iskola működéséhez. Így lassan elveszhet az a természetes képességük, hogy kérdezzenek, vitatkozzanak, kezdeményezzenek, és saját tapasztalataikat a közösség számára is hozzáférhetővé tegyék.
Pedig a gyermek már kezdettől fogva morális lény. Érzékeli az igazságtalanságot, különbséget tesz jó és rossz között, figyeli, hogy a vele és másokkal való bánásmód megfelel-e annak, amit igazságosnak tart. A hagyományos iskola azonban gyakran úgy tekint a gyermekre, mint aki még nem rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyekkel a felnőtt világban részt vehetne. Előbb meg kell tanulnia, amit a felnőttek fontosnak tartanak, és majd egyszer, később válhat önálló gondolkodó állampolgárrá.
A demokratikus pedagógia ezzel szemben abból indul ki, hogy a gyermek nem majd egyszer lesz ember és állampolgár, hanem már most is az. Természetesen fejlődnie kell, tapasztalatokat kell szereznie, és szüksége van segítségre. De nem úgy fejlődik, hogy először engedelmesen befogad mindent, amit a felnőttek közölnek vele, majd egyszer csak önállóvá válik. Az önállóság gyakorlás közben alakul ki.
Aki soha nem mondhatja el, mit gondol, nem tanulja meg a véleményalkotást. Aki soha nem vehet részt döntésekben, nem tanulja meg a felelős döntéshozatalt.
Az Igazlátó Nap ezért nagyon fontos demokratikus eszköz. Lehetőséget teremt arra, hogy az iskola közössége szembenézzen saját működésével. A gyermekek nem csupán elszenvedői lesznek az intézménynek, hanem megfigyelői és értelmezői is. Elmondhatják, hogyan élik meg az iskolai életet, mi segíti és mi akadályozza őket, milyen változásokat tartanának szükségesnek. Ezáltal megtapasztalják, hogy a saját nézőpontjuk értékes, és hogy egy közösség működését a tagok tapasztalatai alapján lehet jobbá tenni.
Ugyanakkor fontos továbbgondolni Pál Tamás gondolatát. Az Igazlátó Nap önmagában nem elegendő.
Nem lehet egy olyan iskolában demokratikus állampolgárságra nevelni, amelynek mindennapi működése a gyermekek passzivitására épül.
Ha a tanítás során a gyermek csupán feladatokat kap, amelyeknek egyetlen helyes megoldása van, ha nincs lehetősége saját kérdéseket feltenni, saját tanulási útját alakítani, saját tapasztalataiból kiindulni, akkor nehéz lesz tőle később elvárni, hogy egy közösségi fórumon aktív résztvevő legyen.
Egy jó iskola éppen ezért nemcsak a diákönkormányzatban vagy különleges demokratikus eseményeken tanít demokráciát. A demokratikus nevelés a tanítás mindennapi gyakorlatában kezdődik. Ott, ahol a gyermek megtanulja megfogalmazni, hogy mit értett meg és mit nem értett meg. Ott, ahol elmondhatja, milyen módon tudna jobban tanulni. Ott, ahol a tanár nemcsak azt kérdezi, hogy elkészült-e a feladat, hanem azt is, hogy milyen akadályokkal találkozott a tanuló, milyen segítségre lenne szüksége, és hogyan lehetne a közös tanulási folyamatot eredményesebbé tenni.
A tanulás maga is demokratikus folyamat lehet.
Ehhez azonban meg kell változtatnunk a tanulóról alkotott képünket. Nem egy olyan gyermeket kell elképzelnünk, akinek hiányosságait a tanár tölti ki tudással, hanem olyan embert, aki már rendelkezik tapasztalatokkal, kérdésekkel, elképzelésekkel és értékítéletekkel. A tanár feladata nem az, hogy ezeket háttérbe szorítsa, hanem hogy segítse őket fejlődni, pontosabbá válni, tudatosabbá alakulni.
Ez szorosan összefügg azzal is, hogy milyen állampolgárokat szeretnénk látni a társadalomban. A demokrácia nem pusztán választási rendszer és intézmények összessége.
A demokrácia olyan emberek együttműködése, akik képesek felismerni a problémákat, képesek megfogalmazni az érdekeiket, meghallgatják mások érveit, és készek részt venni a közös megoldások keresésében.
Ezek a képességek nem felnőttkorban jelennek meg varázsütésre. Az iskola mindennapi működésében alakulnak ki.
Talán ezért különösen fontos az „igazlátó” kifejezés. Nem azt jelenti, hogy valaki birtokolja az igazságot, hanem azt, hogy képes meglátni a valóságot, amelyben él. Egy gyermek, aki megtanulja megfogalmazni, hogy mi történik vele, mi segíti és mi akadályozza, már egy fontos lépést tett az önállóság felé. Egy iskola pedig akkor válik valóban demokratikussá, ha nemcsak meghallgatja ezt a hangot, hanem a tanítás egészével segíti annak kialakulását.
Az Igazlátó Nap ezért nem csupán egy módszer vagy egy rendezvény. Egy olyan iskola képét mutatja meg, amely komolyan veszi a gyermeket. Egy olyan iskoláét, ahol a tanulás nem az alkalmazkodás megtanulását jelenti, hanem azt, hogy az ember képessé válik saját helyzetének értelmezésére és alakítására.