írta: Prof. Dr. Gyarmathy Éva egyetemi tanár,
klinikai és neveléslélektani szakpszichológus
Vitairata
Az ókori bölcsesség szerint a betegség angyal, és azért jön, hogy jelezze, valamin változtatni kell. Ilyen angyalok a problémák is. Ráadásul a konvergáló problémák erővonalakként mutatják, hogy többféle zavar megoldása egyféle irányban kereshető. A kisiskolák és kisgimnáziumok létjogosultságának megkérdőjelezése ilyen erővonalak. Nemcsak azt jelzik, hogy az oktatási rendszer szerkezetén változtatni kell, hanem azt is, hogy hogyan.
Az alapprobléma még mindig a nyolcévfolyam, amelyből kimenekülési út lett a kisgimnázium, és ezért a kisgimnáziumokat teszik felelőssé, elitképzőkként meghatározva őket. Miközben csupán egy természetes tanulási egérút lett a nyolc- és hatosztályos gimnázium.
Másrészt ott vannak a kisiskolák, amelyek létjogosultságának elvesztéséhez vezet, hogy egyre kevesebb gyermek jár oda. A kisiskolák számára a felső tagozatos tanárok fenntartása gazdaságtalan és gyakran megoldhatatlan. Mindenféle kacifántos utakon próbálnak tanárokat szerezni a kis falvak iskolái. Minthogy tanárhiány van, a kényszermegoldások éppen a kisiskoláktól ijesztik el a szaktanárokat. A problémák a kisiskolák ördögi kör jellegű önfelszámolását okozzák, mert a szülők elviszik a gyerekeket onnan, ahol nincsenek szaktanárok, …
Az infokommunikációs kultúra és a természetes fejlődési sajátosságok egyaránt a hatosztályos alapképzést kérik
Az extrém helyzetek, változások felhívják a figyelmet a problémákra. Az emberiségre gyorsuló sebességgel rászabaduló infokommunikációs technológia, mint kulturális evolúciós hatás, jelentős neuropszichológiai változásokat okoz. A megváltozott információs tér újraértékeli a képességeket, tanulást és tudást. A változás a leglátványosabban a gyerekek fejlődésében mutatkozik meg, meredeken növekszik az iskolai elvárásoknak megfelelni nem tudó diákok aránya.
A neurodivergencia (természetes idegrendszeri variabilitás) kifejezés megjelenése is jelzi, hogy a kitágult ingertérben a gyerekek fejlődése is szélesebb sávban halad. Ezáltal vannak gyerekek, akiknek az iskolai elvárások túl nagyok, gyors a haladás, másoknak viszont túl lassú. Illetve a legtöbbeknek egyszerűen nem megfelelő, mert a fejlődési sajátosságaik alapján egészen más tanulási környezetre lenne szükségük, mint akár ötven évvel ezelőtt volt.
Valójában a porosz nevelési szemléletre épült oktatás soha nem volt jó a gyerekeknek, de legalább száz évig hatékony volt. A tömegtermelés a tömegoktatás egymásnak megfelelt, és minthogy az iskola volt a tanulás legfőbb terepe, sőt lehetősége, így virágzott a kvázi bántalmazásra épülő fekete pedagógia (félelemalapú kontroll).
Magyarországon a nyolcosztályos általános iskola 1945-ben jött létre, hogy egységes, minden gyermek számára elérhető, demokratikus alapfokú oktatást biztosítson, és felszámolja a korábbi társadalmi szelekciót, amit a népiskola – polgári iskola – gimnázium rendszere tartott fenn. A nyolc osztállyal a cél az volt, hogy mindenkinek jusson a jóból 14 éves korig. Ez már akkor is félmegoldás volt, hiszen fejlődéslélektani szempontból a 13-14 évesek jelentősen eltérnek a 11- 12 évesektől. Nem véletlen, hogy az ötödik osztály súlyos törést jelent a kisdiákoknak.
A jelenlegi iskolai elvárások szerint a gyerekeknek 8-9 éves korra (második osztály végére) el kell sajátítani az iskolai készségeket (számolás, olvasás, írás). Utána két év alatt kell ezeket olyan szinte alkalmazhatóvá tenni, amit a felsőtagozatos tanár elvár. Majd általában 2×4 év során ismételve tömi az iskola a gyerekek fejébe a tudást. Mindeközben minden felmérés azt jelzi, hogy a tizenévesek iskolai készségei elmaradottak. Ráadásul, egy gyorsan változó kultúrában, ahol az információk elérhetők, nem a tudás, hanem a tanulás a siker kulcsa.
A megoldáshoz a vízió: 6 + 6, ahol ez utóbbi (4+2)
A hatosztályos alsótagozat a természetes életkori váltásokhoz tud alkalmazkodni. A gyerekek idegrendszere csak 8 éves korra érik meg a módszeres tanulásra. Az iskola első három éve az óvodából való átmenettel az idegrendszeri fejlődést támogató tevékenységen, tapasztalatokon alapul fejlesztés során a tanulási és iskolai készségek kialakítására elegendő időt ad. A 4-6 évfolyamok felkészítenek mindezek alkalmazására probléma és projekt alapú tanulás során.
Minthogy az alsótagozaton tanítók a 6. évfolyamig kapnak felkészítést, a hatosztályos „elemi” nem kíván szaktanárokat. Az infokommunikációs technológiák és a mesterséges intelligencia világában a tudás elérhető, és a gyerekek, amennyiben az iskola első három évében fel tudtak készülni, megtanulhatnak információkat kezelni – keresni, válogatni, miközben a játék, művészet és kutatás eszközei által ismerkednek a világgal.
A hat év alapiskola után a középiskola mindenkinek hat év. Vagyis nincsen szelekció.
A 13-14 éves kori váltás ismét egy pszichológiai fejlődési szakaszhatár, amikor az önállóság és felelősség szintet lép. Felvételi nincsen, mert a tankötelezettség 18 éves korig tart. Az iskolák lehetnek vagy alapiskolák, vagy középiskolák, vagy egyszerre a kettő. A középiskola első négy éve a műveltségi évek, amikor a diákok sok tekintetben önirányított tanulással haladnak. A fakultációk már elkezdődnek ebben a fázisban. A diákok ismerkedhetnek a tudományterületekkel és szakmákkal. A középiskola a következő két évben viszont már a hangsúlyt vált, és a fakultációk kerülnek előtérbe. Így a gyerekeknek 16 éves korban kell először dönteniük a továbbtanulásukról. A középiskola végén lesznek, akik a fakultációik alapján a felsőoktatás valamely bugyrába tartanak, és lesznek, akiknek a következő két év a szakma tanulása lesz.
Ez a szerkezet meghosszabbítja a tanulási időszakot, ami a 21. században létkérdés, hiszen a tanulás a felemelkedés legbiztosabb záloga akár az egyén, akár egy ország számára. Másrészről ez a rendszer lehetővé teszi a kisiskolák megmaradását. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek természetes fejlődési sajátosságait sokkal jobban figyelembe veszi egy ilyen 6 + 4 + 2 szisztéma, mint a 8 + 4 vagy 4 + 8 rendszer.
Javasolt lépések:
- A kisiskolák hatosztályos alapiskolává alakítása, szükség esetén vegyes életkorú csoportok (1-3; 4-6) működtetése;
- A tanítóképzésben a hat alapiskolai osztály 1-3 és 4-6 évfolyamokra jellemző eltérő tanításra, akár vegyes életkori csoportokra való felkészítés;
- A kisiskolás körzetekben hatosztályos középiskolák biztosítása iskolabuszos utaztatással;
- A kisgimnáziumok hatosztályos középiskolává alakítása;
- A tanárképzésben a 4 + 2 évfolyamra való felkészítés;
- A szakközépiskolák középiskolává alakítása;
- A szakközépiskolákban folyó szakmatanulás életkori csúsztatása – 16-20 éves korra.
Mindezekről a Felforgatókönyv szakemberei már megnyitották a vitát, csak folytatni kell. A vita ne arról szóljon, melyik intézményt zárjuk be, hanem arról, hogy hogyan alakítsunk ki olyan iskolarendszert, amely a gyerekek fejlődéséhez és a 21. század kihívásaihoz egyaránt alkalmazkodik.
A halogatás nem megoldás.