Iskolahasználók hangja – Egy táncoló dínóval mindenki szívesen megosztja a problémáit

írta: Biszák Otília

Pedagógusok, szülők és nagyszülők meséltek nekünk a közoktatás mindennapjairól. Korábban már kikértük a véleményüket arról, hogy mi szerintük az oktatási rendszer 3 legsúlyosabb problémája. Több mint 6000-en válaszoltak, sokan részletesen írtak le nekünk eseteket. Őket most újra felkerestük, hogy egy-egy interjú során teljesebb képet kaphassuk. Mesélnek, reménykednek, várakoznak, elfáradnak, cselekednek, fejlődnek… Teszik mindezt a gyerekeikért, az ő jövőjükért, hittel abban, hogy az oktatásban is változásra van szükség. 

Az interjúalanyok nevét és az érintett iskolákat
anonimizáltuk a történetek leírása során. 

Milyen út vezet odáig, hogy valaki aktív politikai szerepet vállaljon ma huszonévesként Magyarországon? Bálint 2019-ben csatlakozott a Magyar Kétfarkú Kutya Párthoz, és azóta is aktív tagja a közösségnek. Már középiskolás korában IDB (Iskolai Diákbizottság) elnökként megtapasztalta, hogy milyen egy intézmény tagjaiért dolgozni, újdonságokat bevezetni, kiállni az igazáért.

Amikor először szerette volna képviselni az osztályát, nem szavaztak neki bizalmat, de dacból és tenni akarásbólt egy félév múlva újra próbálkozott. Akkor sikerrel járt. Az IDB feladatai közé tartozott a közösségi programok szervezése, mint például a Luca-nap vagy a Halloween, de foglalkoztak az iskola logójával ellátott termékek terjesztésével és pénzügyeivel is. Az IDB-t felügyelni – emlékei szerint – a kiválasztott tanárok számára elsősorban csak plusz tehernek tűnt, de mindig volt egy-egy tanár aki végül elvállalta a feladatot.

A Béke Dínót – akit ő testesít meg – havonta legalább egyszer felkeresik középiskolások személyes vagy iskolai problémákkal.

“Volt egy srác, aki rám írt ilyen 11 körül, és vissza szoktam írni mindenkinek. Beszélgettünk, aztán egyszer csak mondta, hogy egyébként öngyilkos lett valaki az iskolájában. Nem az ő évfolyamjáról, de egy iskolatársa öngyilkos lett, és ez őt tökre megviseli, és nem tud ezzel mit csinálni. Kérdeztem az iskolapszichológusról, hogy tud-e ezzel foglalkozni. “Nincsen vagy nem ér rá.” – hangzott a válasz. Szóval nem volt lehetősége ennek a gyereknek ezt megbeszélni az iskolapszichológussal. Utánakérdeztem, itt a Kutyapárt elérhetőségein belül, hogy mit tudunk neki ajánlani. Megmutatták nekem a Kék Vonalat. Ezt küldtem ennek a srácnak, meg beszélgettem vele, és végül akkor sikerült megnyugtatni. Később még írt is, hogy kipróbálta ezt a dolgot és tökre köszöni.”

Bálint részt vett a Kutyapárt oktatási programjának előkészítésén. Elmesélése szerint sokat alakult a politikai nézete az elmúlt években (szerencsére): korábban a problémadefiníciója arra vonatkozott, hogy túl sok buta ember szavazhat, de ma már ezt úgy fogalmazza meg, hogy túl kevés embernek volt lehetősége minőségi oktatáshoz jutni. A saját véleménye alapján a következő dolgokon változtatna szívesen:

1. Bevezetne egy iskolabusz-hálózatot, hogy a vidéki kistelepüléseken élő diákoknak megkönnyítse az iskolába járást.
2. A pedagógushiány miatt nem tartja fenntarthatónak az összes kisiskolát, nagyobb központi iskolák működőképesek lehetnének, persze csak akkor, ha az odajutás mindenki számára megoldott.
3. A tananyag mennyiségét és a számonkérést túl megterhelőnek tartja. A természettudományokon keresztül inkább a logika fejlesztésére kellene törekedni, míg a művészeteken keresztül a gyerekeket meg kellene tanítani saját érzéseikről és gondolataikról beszélni.

Mindezek persze csak kiragadott problémák.

A felsőoktatás problémái Bálintot kevésbé foglalkoztatják, a hangsúlyt egy közös alaptudás jó átadására helyezné először. A cél az lenne, hogy a gyerekek szeressenek iskolába járni, és hogy felkészítse őket az oktatási rendszer az életen át tartó tanulásra.