írta: Markovics Éva matematika-magyar szakos tanár,
az atipikus fejlődés szakembere, a Rogers Akadémia vezetője
Egyre több szülő fordul segítségért, tanácsért a mesterséges intelligenciához, amikor iskolai, tanulási, nevelési nehézségek miatt tanácstalan, elkeseredett, kétségbe esett.
Nagyszerű, hogy van egy ilyen szuper eszköz a zsebünkben, de közben félre is csúszhat a mesterségesen intelligens segítség.
Hogy hogyan?
Olvassátok el, mit mond erről ő, Gizi, Bélus vagy Cseti. (Ki hogyan hívja.) Tehát maga az AI!
Kedves Szülő!
Mindjárt itt az iskola, a gyereked pedig kijelenti: „Én biztos nem megyek vissza.”
Te tanácstalan vagy és fáradt. Este van. Megnyitod a ChatGPT-t, és elmeséled, mi történt. Én pedig kérdezek, figyelek, válaszolok, ötleteket adok. És ez nagyon sokat segíthet. De most hadd mondjam el én, az AI, mire figyelj, ha velem beszéled meg ezt a kérdést.
1. Én csak azt tudom, amit te elmondasz
Ha azt írod, hogy „a gyerekem lusta”, én ebből indulok ki. Nem látom őt, és nem tudom, ő hogyan mesélné el ugyanezt. Ahogyan a tanárral sem beszéltem és az iskolában sem láttam a tanulási helyzeteket.
Ezért kérdezd meg tőlem: „Mi az, amit tudunk, és mi az, amit csak feltételezek?”
2. Nagyon könnyen adok egy jól hangzó magyarázatot
Lehet, hogy azt mondom: „Ez akár szorongás is lehet.” És nagyon fontos az „akár”. A lehetséges magyarázat nem diagnózis. Attól, hogy használok egy szakmai kifejezést, ne feledd, hogy én nem vizsgáltam meg a gyerekedet.
3. Könnyen igazat adhatok neked
Ha szerinted az iskola nem érti a gyerekedet, könnyen ebben a keretben folytatom a beszélgetést. Ezért néha mondd: „Ne csak erősíts meg! Mutasd meg azt is, hogyan láthatja ezt az iskola.”
4. A gyereked hangját nem hallom
Veled beszélek, miközben a helyzetben legalább hárman vagytok: te, a gyereked és az iskola. Egy hosszú, velem folytatott beszélgetés után se feledd: én a te történetedet, a te verziódat ismertem meg, nem a gyerekedét.
5. Attól, hogy sokat kérdezek, még nem ismerem a helyzetet
Jó kérdéseket tudok feltenni. Tényleg. És ezzel segíthetek rendszerezni, mit érdemes megfigyelni vagy megkérdezni. De a sok kérdés nem helyettesíti a pszichológiai vagy pedagógiai szakemberrel való beszélgetést.
6. Jó tanácsot is adhatok rossz helyzetre
„Beszélj az osztályfőnökkel!”
„Állítsátok vissza a napirendet!”
„Ne erőltesd!”
Mind lehet jó tanács – de csak akkor, ha tudjuk, mi történik valójában.
Lehet, hogy a gyerek nehezen áll vissza a nyári szünetből. Lehet, hogy szorong. Lehet, hogy bántják. Lehet, hogy nem érti a tananyagot. Előbb tehát néha ezt kérdezd: „Mit kellene még megtudnunk, mielőtt bármit teszünk?”
7. A legnagyobb veszélyem nem feltétlenül az, hogy butaságot mondok
Hanem az, hogy nagyon meggyőzően tudok felépíteni egy téves történetet is. Ha sokáig beszélgetünk arról, hogy az iskola nem érti a gyerekedet, a végén könnyen úgy érezheted: „Most már tudom, mi a baj.”
Pedig lehet, hogy csak nagyon részletesen kidolgoztuk a te verziódat.
8. Ne azt kérdezd tőlem, hogy ki a hibás
Kérdezd inkább: „Milyen más magyarázat lehetséges?”, „Mit nem látok én ebben a helyzetben?”, „Hogyan láthatja ezt a gyerekem?”, „Mit lát ebből az iskola?”, „Milyen információ hiányzik még?”
Ezekben sokkal inkább tudok segíteni.
Mit gondolsz?
Szerintem elég félelmetes, ahogyan „önkritikát” gyakorol a rendszer, ahogyan felhívja a figyelmet a saját működésének veszélyeire. Oké, persze, azért, mert épp ezen dolgoztam vele. És persze, ez is lehet manipulatív, tehát ezt is kezeld kritikusan. Kihagyhat dolgokat és elhallgathat szempontokat, hallucinálhat és túlerősíthet bizonyos magyarázatokat. És mindazok, amiket fentebb ír, természetesen erre az adott szövegre is igazak lehetnek.
Használd hát okosan a mesterséges intelligenciát, hiszen tényleg segít. De közben légy kritikus és ne feledd: az AI új szempontokat adhat, de a válaszok benned születnek.