2026. 09. 21.

Variációk egy témára – a magyar oktatáspolitika emlékezetes mondatai

szavon

írta: Nagy Gábor

Az oktatási hírfolyam az elmúlt hetekben ismét hangos lett. Ez önmagában nem lenne baj, hiszen az oktatás ügye megérdemli a figyelmet. Az már inkább figyelemre méltó, hogy a legnagyobb mesterséges zajt nem az oktatás valós problémáiról, a pedagógushiányról, a tanulói teljesítményekről, az iskolarendszer strukturális kihívásairól vagy a felsőoktatás vagy kisgyermeknevelés jövőjéről szóló vita kelti, hanem egy olyan politikai formáció (nevezzük nevén: a KDNP) kommunikációs kampánya, amelynek oktatáspolitikai teljesítményét eddig leginkább a közéleti radar sem érzékelte.

A recept egyszerű és költséghatékony. Fogjunk egy mondatot, lehetőleg egy szerencsétlenül megfogalmazott félmondatot egy – elhangzásakor még nem politikus személytől. Tépkedjük ki a szövegkörnyezetéből, forgassuk meg néhány Facebook-posztban, készítsünk hozzá felháborodott reakciókat, majd tegyünk úgy, mintha a magyar oktatás jövője ezen az egy mondaton múlna.

Így lesz egy nyilatkozatból országos botrány, egy nyelvbotlásból rendszerkritika, egy félresikerült interjúból pedig többnapos adatbázis-építő kampány.

Mielőtt azonban bárki azt hinné, hogy a magyar oktatáspolitika története most érkezett el első kínos mondatához, érdemes egy pillanatra megállni és hátrébb lépni néhány lépést. Nem kettőt vagy hármat, inkább úgy másfél évtizednyit.

Az elmúlt években miniszterek, államtitkárok, helyettes államtitkárok, oktatási vezetők és a kormányzat különböző rangú megszólalói olyan mondatok egész sorával gazdagították a magyar politikai folklórt, amelyek közül jó néhány máig élénken él a pedagógusok, a diákok és a szülők emlékezetében. Hallhattunk arról, hogy nincs tandíj, miközben lett. Arról, hogy nincsenek problémák, miközben mindenki problémákról beszélt. Arról, hogy a túlterhelés valójában nem is túlterhelés, hogy a tiltakozás nem tiltakozás, hogy az elégedetlenség mögött biztosan valami más áll, és hogy a rendszer valójában kiválóan működik, csak “terror-” és Soros-szervezetek ármánykodása az egyetlen baj.

Voltak kijelentések, amelyek egyszerűen rosszul öregedtek.

Mások már megszületésük pillanatában is nehezen állták ki a valóság próbáját. Akadtak mondatok, amelyekből internetes mém lett, másokból parlamenti vita, megint másokból pedagógustüntetés vagy címlapsztori. Közös bennük, hogy szinte mindegyiket olyan emberek mondták, akiknek az oktatás alakításában tényleges felelősségük volt, vagy legalábbis jelentős befolyással rendelkeztek.

Éppen ezért hasznos lehet néha emlékeztetni magunkat arra, hogy a magyar oktatáspolitika története nem néhány napja kezdődött, és a közéleti amnézia sem kötelező tantárgy.

Ha már egyszer a kiragadott mondatok korszakát éljük, akkor érdemes felidézni azoknak a gondolatait is, akik az elmúlt másfél évtizedben valóban alakították a közoktatást. A közéleti memória rövid, az internet viszont szerencsére hosszútávra biztosított.

Következzen tehát egy válogatás a magyar oktatáspolitika elmúlt másfél évtizedének emlékezetes, tanulságos, olykor meghökkentő, máskor abszurd megszólalásaiból. A lista természetesen nem teljes (sajnos).

Réthelyi Miklós – miniszter (2010-2012)

„Nem tervezünk tandíjat a felsőoktatásban.” (2011. március 17.) ¹
„Tisztogatásról nem beszélhetünk.” (2012, 214 igazgató eltávolítása után)²

Balog Zoltán – miniszter (2012-2018)

„Részleges, időleges alulfinanszírozottság.”³
„Amikor diákok arról beszélnek, hogy sokat kell tanulni. Szerintem ezt a megfelelő súlyán és helyén kell kezelnünk.”⁴
„Ha már a gyerekkorunkról van szó… a WC-papírt ott is nekünk kellett bevinni.”⁵
„Vége van az átmenet nehézségeinek, megszűntek a [közoktatást érintő] működési problémák.”⁶
„A magyar közösségek és a kormány sem döntötte el azt a kérdést, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányok tehertétel vagy erőforrás.”⁷
„Túltoltuk a biciklit egy kicsit.”⁸
„Rohanok vissza a Parlamentbe, hogy le tudjak ülni a pedagógus-szakszervezetek képviselőivel, akik sztrájkkészültségben vannak, és alig várják, hogy ne kelljen tanítani…”⁹

Hoffmann Rózsa – államtitkár (2010-2014)

„Ha valaki nem akar diákhitelt felvenni, és a családja szegény, akkor legyen annyi ambíciója, hogy megkíséreljen eljutni a csúcsokra, felmászni fél lábbal a Himalájára.”¹⁰
„Nem szándékozunk egyetértési jogot adni a gyerekeknek és a szülőknek, csak nagyon erős véleményezési jogot.”
„Ahol nagyon elszoktak a szorgalmas, rendes munkától, ott nem volna szerencsés megkötni az iskola kezét, mert azzal éppen a nevelési célok elérését akadályozzuk meg.”
„Elejét akarjuk venni annak, hogy csintalan gyerekek csintalanságból megakadályozzanak egy olyan házirendet, amely a szorgalmas munkát akarja előtérbe hozni a korábbi, esetleg a lustaságot megengedővel szemben.”¹¹

Klinghammer István – államtitkár (2014-2016)

„A tüntetések a világon semmit nem oldanak meg, teljesen értelmetlennek tartom.”
„Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kócos, kockás inges tanári kar grasszál.”
„A gyerekek túlterhelését pedagógusproblémának tartom, a tanári kar minőségét jellemzi.”
„Én is szeretném, hogy sok pénzem legyen és keveset kelljen tenni érte.”
„Miért kell bent tartani azt a gyereket az iskolában, aki csak többet árt a környezetének, mint amit saját magának használ?”
„Nem kell mételyezni a többieket olyan gyerekekkel, akik alkalmatlanok, mert nem tudják elsajátítani a tananyagot, vagy mert akarati hiányossággal küzdenek és nincs kedvük tanulni. Gondoljon a befőttre: két-három rossz szem az egész üveget elronthatja.”¹²

Czunyiné Bertalan Judit – államtitkár (2015-2016)

„Ilyen széles körűen reprezentált hozzászólási lehetősége a magyar pedagógustársadalomnak nem volt.” (A Nemzeti Pedagógus Karról)¹³
„Tök boldogan élek úgy, hogy nem tudom a savak egymásra hatásának kémiai képleteit felírni. Viszont biztos, hogy nem maratom ki a tüdőmet a lúg és a sav összeöntésével. Ezt a kémiai hatást kellene elmagyarázni egy 14 éves kislánynak, és nem a hatsoros kémiaképletet bemagoltatni velük.”¹⁴

Palkovics László – államtitkár (2016-2018) és miniszter (2018-2022)

„Az oktatásban minden rendben, de még ennél is jobb lesz.” (2017)¹⁵

Maruzsa Zoltán – helyettes államtitkár, államtitkár (2012-2015, 2017-2026)

„Javaslom nekik [a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének], fontolják meg, hogy módosítsanak nevet, vegyék fel esetleg a Vörös Hadsereg Frakció elnevezést, sokkal jobban lefedné a tevékenységüket…” (2020)¹⁶

Sipos Imre – helyettes államtitkár (2013-2016, 2025-napjainkig)

“Eddig és ezután sem fogja semmilyen retorzió érni a pedagógusokat, amiért részt vesznek a szerdai polgári engedetlenségi akcióban” – 2016¹⁷
„Az oktatási rendszer stabilan és kiszámíthatóan működik” – 2026. március¹⁸

Rétvári Bence – miniszterhelyettes, államtitkár (2012-2026)

„Nemcsak Magyarország, hanem a magyar oktatásügy is erősödik.” (2016)¹⁹
„Nyilvánvaló tehát, hogy az események mögött nem béremelési, hanem politikai szándékok húzódtak.” (A 2023-2024-es diáktüntetésekről.)²⁰
„Soha ilyen közel nem voltunk Finnországhoz.” (2022)²¹
„Soha ilyen széles körű egyeztetés oktatási kérdésekben még nem volt, mint az elmúlt hónapokban.” (2023)²²
„A távozó pedagógusok száma még százalékos nagyságrendben sem fejezhető ki.” (2023)²³

Orbán Viktor – miniszterelnök (2010-2026)

„Lássuk be, nem életszerű, hogy egy szép reggel Miskolcon Pilz Olivér felkel, rájön, hogy rendkívül elégedetlen, és elkezd levelet írni, tiltakozni.” (2016)
„Nincs konkrét ok, ami kiválthatta volna a tüntetéseket, főleg annak köszönhetően, hogy a tanárok bérei jelentősen nőttek, 2011-es 180 ezer forintról 280-320 ezer forintra.” (2016)²⁴

+1 Bayer Zsolt

„Ha valaki megkérdezte volna ezektől a nyomorult gennyládáktól, hogy mégis, egészen pontosan mit szerettek volna csinálni az üres Fidesz-székházban, vajon mit válaszoltak volna?” (A 2023-as diáktüntetőkről.)²⁵

Segíts, hogy eljussunk hozzád

– oktatási hírek mellébeszélés nélkül! Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le semmiről:

Feliratkozom!