A Tanítanék Mozgalom kezdeményezte, hogy a Magyar Országgyűlés szeptember 30-át törvényben, vagy más jogi aktusban rögzített nemzeti emléknappá nyilvánítsa a Civil Ellenállás és a Kritikus Gondolkodás Napja néven.
Mint az első tanárkirúgások óta, így 2026-ban is rendezvénnyel emlékeztek meg az egybegyűltek a Kölcsey Gimnázium előtt, de ebben az évben már nem tüntetést tartottak, hanem civil ünnepséget. Alább Törley Kata és Pilz Olivér itt elhangzott beszédét közöljük.
KATA: „Őrzött elvenek és holtak,
Szívek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”
OLIVÉR: A Tanítanék több mint 10 éve hívta fel a figyelmet azokra a gondokra, melyekkel gyerekeink napi szinten kényszerülnek szembesülni iskoláinkban. Nem sejtettük, hogy Ady Endre akkor pontosan száz éves intései nekünk is szólnak. De kitartottunk, mert velünk voltatok, támogattatok, igazat adtatok nekünk az egyre jobban elhatalmasodó NER-polippal szemben. Ott álltunk, másként nem tehettünk.
Velünk voltatok 2016 kezdetén, és soktízezren írtátok alá a miskolci hermanosok jajkiáltását. Ott voltatok a tereket megtöltő tüntetéseken, amikor a magát süketnek és vaknak tettető hatalom figyelmét próbáltuk felkelteni. Azt hittük, hamar eredményeket lehet elérni, hiszen mégiscsak a gyerekeinkről van, volt szó.
KATA: De ők csak hárítottak, emberi és szakmai méltóságunkban támadtak minket. Velünk voltak a tanítványaink és szüleik is, és kilométereken át álltak az utak mellett, de a gyerekek hangja sem hallatszott el hozzájuk…
Vagy mégis, hiszen sorra jöttek a retorziók, gyűltek az áldozatok. Az önkény dölyfös urai bosszút álltak azokon, akik felemelték a hangjukat: gyerekeink arcába gázspayt fújtak, a végső eszközként polgári engedetlenséghez nyúló pedagógusok képviselőit kirúgták, s végül az oktatásra ráhúzták a státusztörvény kényszerzubbonyát.
OLIVÉR: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.”
KATA: „Az Élet él és élni akar”, de nem olyan körülmények között, ahol a politika nemcsak a pénzünkre telepedik rá, de még a lelkünkre is, ahol a legvédtelenebbeket még kiszolgáltatottabbá tette a bántalmazó hatalom…
OLIVÉR: Április 12-én ennek lett vége. Mert voltak őrzők, jöttek akár az oktatásból, a gyermekvédelemből, az egészségügyből, a jog vagy a sajtó területéről, az egyenruhás testületekből, legyen szó akár lakhatásról, a kisebbségek jogairól, a ligeti fák, az állatok vagy a környezetünk védelméről…
KATA: És voltak a választópolgárok ezrei, százezrei, milliói, akik figyeltek a szavukra – sőt a sötétség évei alatt szó szerint életben tartották őket, ügyeiket és szervezeteiket. De most, hogy oldódnak a kényszerzubbonyok, és remélhetőleg mielőbb le is kerülnek, majd feledésbe merülnek, nem merülhetnek feledésbe az őrzők! Nem elég egy emléknap számukra, mert továbbra is szükség van rájuk!
OLIVÉR: Szükség van arra a tudásra, amit az évek, évtizedek során összegyűjtöttek, de eddig nem volt, nem lehetett alkalmuk kamatoztatni – úgy tűnik, tudja ezt az új kormány is, hiszen minden szinten egyeztetések tömegeit folytatja. De továbbra is szükség van éberségükre is, hogy még egyszer meg ne eshessen ez a gyalázat: soha többet elszabadult korlátlan hatalmat, soha többet abuzáló kormányt!
KATA: „…a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzők, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”
Vigyázzunk, vigyázzatok hát a strázsán állókra! Támogassátok őket, mert egyébként nem lesz, aki jelzi, ha baj van, kialszanak a lángok az őrtornyokban, s nem lesz, aki mutassa az irányt. A civil szervezetek egy demokráciában nélkülözhetetlen részét képezik a fékek és ellensúlyok rendszerének.
OLIVÉR: Azt hittük, hamar eredményeket lehet elérni, hogy egy kormány, amelyik ennyire semmibe veszi az oktatás, a gyerekek, a jövő ügyét hamarabb megbukik. Sokszor elkeseredtünk, néha a hitünket is majd elvesztettük, mégis ott álltunk, másként nem tehettünk. Most úgy érezzük, van remény. Mély a gödör és szélesek a szakadékok, de mégis. Mert a választások megmutatták, hogy elég sokunkban él még a tudatos állampolgár, van még helye Magyarországon a kritikai gondolkodásnak.
A feladat most az, hogy amit elértünk, azt meg is őrizzük!
KATA: Az őrzőkre emlékeztetőül ültettünk ma egy fát: nem a nemzet főterén, nem a budai várban, hanem itt, ebben az utcában, ahol az első tanárkirúgások óta minden évben voltak megemlékezések – köszönjük ezt a korábbi szervezőknek! –, s ezért kezdeményeztük, hogy szeptember 30-a legyen a civil ellenállás napja (reméljük, jövőre már hivatalosan is az lehet). S emlékezzünk azokra az őrzőkre is, akik nem élhették meg, hogy ma így álljunk itt. Rózsa Milánra, Foltányi Zsuzsára, Setét Jenőre, Imre Varanyi Szilviára, Nagy Emire, Sztojka Katira s másokra…
A most elültetett fa az övék és mindannyiunké. Még kicsi és gyenge, segítsük, vigyázzunk rá, gondozzuk, ahogy a civil ellenállás eszméjére is vigyáznunk kell, s ahogy segítenünk kell az állampolgári öntudat kialakítását, a kritikai gondolkodás elsajátítását.
OLIVÉR: Mert ez a nap egyben a kritikai gondolkodás napja is, melynek a bibliai Éva „csínytevése” óta az alma a jelképe, ezért hoztunk nektek ebből a gyümölcsből is. Vigyétek magatokkal, osszátok meg másokkal is, s miközben beleharaptok, élvezitek az ízét, gondoljatok arra, amit elértünk, de arra is, hogy ezt nem szabad veszni hagyni. Arra a közös történetre, amit együtt írtunk, amely nem egyetlen mozgalomé vagy egyetlen ügyé, hanem mindazoké, akik az elmúlt 16 évben kiálltak, tiltakoztak, szerveződtek, vagy egyszerűen szolidárisak voltak.
KATA: A nap üzenete egyszerű: az önkény ellen mindig, minden időben ki kell állni. Mert a civil ellenállás nem egy lezárt korszak emléke, hanem annak a közös tudása, hogy amikor a hatalom átlép egy határt, lehetőségünk és felelősségünk megszólalni és kiállni.
Étienne de la Boétie francia író, reneszánsz filozófus írta: „Valójában teljesen felesleges azon tanakodni, hogy a szabadság természetes-e vagy sem, hiszen senkit sem lehet szolgaságban tartani anélkül, hogy ne sértenénk meg, s a teljesen ésszerű természet számára nincs ellenszenvesebb dolog a világon az igazságtalanságnál. A szabadság tehát természetes állapotunk; véleményem szerint nemcsak vele születtünk, hanem azzal a vággyal is, hogy megvédjük.”
Legyen ehhez a vágyon túl tudásunk, figyelmünk és akaratunk!
OLIVÉR: „Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”
Sajtóbeszámoló az eseményről: https://index.hu/belfold/2026/09/30/bocsanatkeres-lannert-judit-civil-mozgalom-tanarok-kolcsey/