Törökné Pethő Erzsébet

Ez az írás egy riportsorozat lezárása. Elsősorban annak az öt tanárnak/tanárról szól, akik nem szerettek volna megszólalni, akik kerülik a nyilvánosságot, de ugyanazt az árat fizették, mint a többiek.

Ha valaki tanárnak született, az útja úgyis oda fog vezetni...

Én a Kölcseybe jártam gimnáziumba is, tehát ha összeszámolom, összesen 27 évig voltam annak az iskolának a kötelékében, ami akkor még több volt, mint az életem fele.

Kinek-kinek magának kell kitalálnia, hogyan áll ki magáért, a társáért, szakmai és emberi méltóságáért.

Iszonyat munka lesz helyrehozni az oktatást...

Három héttel karácsony előtt újabb 8 tanárt rúgtak ki, mert polgári engedetlenséggel fejezték ki véleményüket az oktatás helyzetéről.

A diákok ugyanazt a veszteséget szenvedték el, így egymást támogattuk a bajban.

A kirúgott tanárok között ő az egyetlen, aki mindkét fokon nyert a tankerülettel szemben.

Üzenem a leendő tanároknak, hogy az egyik legjobb dolog a tanításban, hogy rengeteg szeretetet fognak kapni a diákoktól.

Sajnos az ellenállás mérsékelt volta csak a béremelésre volt elég, arra nem, hogy más tekintetben is kedvező változásokat sikerüljön kiharcolni...