"Ezt nem lehet ép ésszel kibírni" – Tóth Bence is távozik
Tóth Bence döntött: otthagyja a pályát. Úgy érzi, hogy az, ahova 2023 nyarára eljutott a közoktatás, annyira vállalhatatlan, hogy nem maradhat. Nem lesz problémája az álláskereséssel – ettől egyáltalán nem tart. Ha lenne valamilyen pozitív irányú változás, nem tartja kizártnak, hogy ő is visszatérne a pályára.
Tóth Bence döntött: otthagyja a pályát. Úgy érzi, hogy az, ahova 2023 nyarára eljutott a közoktatás, annyira vállalhatatlan, hogy nem maradhat. Nem lesz problémája az álláskereséssel – ettől egyáltalán nem tart. Ha lenne valamilyen pozitív irányú változás, szerinte ő is visszatérne a pályára.
A közoktatás ma egyre elviselhetetlenebb kompromisszumok sorozatát jelenti a benne dolgozók többségének. Ezeket a rendszer megköveteli, ha nem akar belőle kilépni az ember: meg kell hoznia a maga kompromisszumait a megélhetéssel, a személyes igényekkel kapcsolatban csakúgy, mint a munkakörülmények, a szakmai munka, a szakmai autonómia kapcsán, csak hogy egy párat említsünk. Ezekben a napokban nagyon sokan gondolják át: belefér-e ez még egyáltalán, vagy valamiféle Stockholm-szindróma-e az, ami a pályán tartja őket.
Tóth Bence döntött.
Tóth Bencét sokfelé látni: elkötelezett pedagógus, állhatatosan igyekezett meggyőzni a döntéshozókat arról, hogy rossz irányba halad az oktatás. Ezért több akcióban vett részt az elmúlt hónapokban, rengeteget szervezett maga is.
Tóth Bence munkahelyén, egy budapesti gimnáziumban kezdte pedagógusi pályafutását. Akkor érkezett az intézménybe, amikor valamennyi kémia szakos kolléga felmondott – így lett ő kezdőként az intézmény egyetlen kémiatanára.
A körülmények mára lehetetlenné váltak: 14(!) osztályban tanít egyszerre 420 diákot. „Ilyen terhelés mellett nem tudom úgy végezni a munkámat, ahogy szeretném”.
„Ha mindegyik osztályban, mindegyik órára úgy felkészülnék, ahogy azt a lelkiismeretem megköveteli, akkor aludni nem tudnék.”
Ahogy ezen a pályán szinte mindenkinek, úgy Tóth Bence számára is kihívás a megélhetés. Tanári állása mellett laboránsként dolgozik, egy esti gimnáziumban tanít – és volt időszak, hogy emellett magántanítványokat is vállalt.
„Idén éreztem azt először, hogy ebből még egy évet nem fogok tudni csinálni.” – Olyan a munkaterhelés, amit nem lehet ép ésszel kibírni – fogalmaz.
A fiatal pedagógus a kerettantervet borzasztóan rossznak tartotta. Úgy érezte, hogy ami ennyire rossz, azt bűn lenne követni. Ezzel komolyabb problémája nem is volt. Az elképesztő mennyiségű adminisztráció viszont őt is rettenetesen leterheli:
„Ezek mind olyan feladatok, amit számon kérnek az emberen, azt soha senki nem kéri számon, hogy a diákokkal egyébként mi történik, és hogy a tanórákon mit csinál az adott pedagógus – ami borzasztó, mert ennek lenne jelentősége.”
A választható tankönyvekkel sem tudott megbarátkozni. Véleménye szerint ezek egészen silány minőségűek – és lehetetlen helyzet, hogy ezekből lehet mindössze választani.
Tóth Bence jövőre már nem tanít a közoktatásban. Egy elismert, fiatal és tehetséges szakembert veszített el ezzel a szakma és az oktatásirányítás.
