„Azt mondta, nem történt meg, szóval nem történt meg” – Mit tehetsz az iskolai szexuális zaklatás ellen?

Elenyésző, “csupán” néhány száz szexuális bántalmazási ügy derül ki az iskolák falain belül, annak ellenére, hogy  ezek az ügyek mindennaposak. A környezet eszköztelennek érzi magát, az áldozatok pedig félnek és nincsenek tisztában a jogaikkal. Mit tehet a szülő? Mit tehet a pedagógus? Miért nem beszélnek a gyerekek?

▶︎ Cikkünk alján összeszedtük, hova fordulhatsz segítségért, ha téged, gyermekedet, tanítványodat szexuális zaklatás ér.

Mi számít szexuális zaklatásnak?

Az, hogy mit nevezünk szexuális zaklatásnak, igen széles skálán mozog, ezért sokan, sokféleképpen magyarázzák. Az alábbi definíció viszont beemel egy nagyon fontos aspektust: az okokat és következményeket is. E szerint 

szexuális zaklatásnak számít minden olyan “szexuális jellegű, nem kívánatos testi, szóbeli vagy non-verbális magatartás, melynek célja vagy hatása egy másik személy méltóságának megsértése, és megfélemlítő, ellenséges, megalázó megszégyenítő vagy támadó környezet teremtése.” 
(Nane Egyesület) 

Fontos megjegyezni, hogy 

mert az sokszor még csak nem is egy térben valósul meg: az online szexuális zaklatás is már a mindennapok része. Ez jelenthet verbális zaklatást (nem hiába terjedt el a magyar gyerekek körében is az ismert “send nudes” kifejezés), de ugyanúgy ide tartozik a nem kívánt vizuális tartalmak küldözgetése is (lásd – vagy inkább ne – “dick pic”). Az iskolai zaklatásban annyi a különbség, hogy az egy iskolai közösségen belül valósul meg.

Mit tehetek szülőként?

“Megpróbáltam elmondani anyának, hogy mi történt. Azt mondta, miket beszélek, ez nem történhetett meg. Magamra zártam a szoba ajtaját, meg el is temettem magamban az egészet. […] Ahogy mondtam, anya csak azt mondta, hogy ez nem történt meg; szóval akkor nem történt meg.”

„Nincs általános séma, ami erre utal – különböző gyerekeknél, különböző jelei lehetnek a szexuális zaklatásnak. A szülő elsődleges feladata, hogy vegye észre a megváltozott viselkedést: például amit a gyerek korábban szívesen csinált, azt már nem teszi – mondjuk eljárt a haverokkal otthonról, de mostanában inkább maradna vagy rendszeresen a telefonon lógott most pedig feltűnően keveset használja. Ezek mind árulkodó jelek lehetnek.” – emelte ki Táler Orsolya, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány ügyvezetője. 

Egy szexuális zaklatásban érintett gyereken megjelenhetnek a bántalmazás fizikai jelei (pl. horzsolások, véraláfutások, nemi betegség), de gyakran a viselkedésében történik feltűnő változás. Kutatások szerint hosszú távon kialakulhat evés- és alvászavar vagy a gyerekeknek gondjai adódhatnak a tanulással, a társas kapcsolatokkal is. 

A szülő feladata olyan légkört kialakítani, amelyben világos a gyerek számára, hogy számíthat rá. Ehhez egy beszélgetés során tisztáznia kell, hogy nem bagatellizálja el a problémát, nem hibáztatja a gyereket a történtekért, és hinni fog neki. Ha nyilvánvalóvá válik a probléma, mindenképp érdemes bevonni pedagógust is.

Mit tehetek pedagógusként?

A pedagógusok gyakran érzik eszköztelennek magukat a kérdésben. Sokszor hangoztatott érv a megfelelő szexuális edukáció hiánya itthon – mely kétségkívül tény és a pedagógus nem feltétlenül képes a saját körében megoldani ezt a problémát (lásd erről szóló előző cikkünket).  

“Fontos szempont, hogy pedagógusként mit gondolunk arról, hogy milyen az olyan környezet, ami biztonságos mindenki számára, amiben senkinek sem sérül a méltósága és a biztonsága: ezeket a közösségi normákat hogyan tudom közvetíteni. Ez önmagában nem szexuális felvilágosítás, nevelés, hanem általános emberi norma, hogyan viselkedünk egymással. Hogyan nem bántjuk egymást. 

– mondja Táler Orsolya. Kulcsfontosságú mindemellett, hogy a közösségben ne legyenek csendes szemlélők sem, akik napi szinten szemtanúi a bántalmazásnak, de beletörődnek és nem lépnek közbe.

Amennyiben a bántalmazás visszatérő és pedagógiai eszközökön túlmutat, úgy érdemes külsős szakember bevonása. Kitűnő mediációs programok állnak rendelkezésre: ezek az áldozat és a bántalmazó bevonásával keresnek megoldást. Az ilyen esetek még elintézhetőek az iskola falain belül. 

Fontos azonban, hogy súlyosabb esetekben a pedagógusnak jelentési kötelezettsége van a gyermekjóléti szolgálat felé. Amennyiben bűncselekmény gyanúja merül fel, úgy a rendőrséget is be kell vonni.

A gyerek szemszöge

“Félek egyedül menni bárhová, és félek attól, hogy újra látom. […] Szeretném elmondani a rendőrségnek, de mit tehetnének? Ha tagadja a történteket, akkor nincs bizonyíték, és valószínűleg csak azt gondolják, hogy lehetett volna rosszabb is. Ráadásul csak engem fognak hibáztatni, mert beleegyeztem, hogy találkozom vele, bár fogalmam sem volt, hogy ez meg fog történni.”

Gyakori, hogy a gyerekek hiábavalónak érzik a segítségkérést.  Ennek oka, hogy túlnyomó többségben a bántalmazást elszenvedők – különösen szexuális jellegű zaklatásnál – 

Kirívó a “minek-ment-oda?”-típusú áldozathibáztatás: amit napi szinten láthatnak a sajtóban, közösségi médiában – de akár kortársaktól, felnőttektől, a legszűkebb környezetükben is. Ezek aztán berögzülnek és reális félelemmé válik, hogy “majd engem hibáztatnak mindenért”. Addig már sokszor el sem jutnak, hogy megismerjék a jogaikat, segítséget kérjenek, vagy hogy – súlyosabb esetben – jelentsék is az ügyet.

Okoskodhatunk persze, hogy ebben a „túlszexualizált világban” a gyerekek egész egyszerűen nem tudják, hol a határ, a reklámok, filmek, zenék milyen kendőzetlenül jelenítik meg nekik a  szexualitást. Számtalan tanulmány fejtegeti ennek veszélyét, azzal viszont kevesebb foglalkozik, hogy a kettőnek semmi köze nem kéne, hogy legyen egymáshoz: 

“Az a kérdés, hogy mit gondolok arról, amit velem meg lehet tenni. Hogyan lehet velem bánni, az alapvető emberi jogaimról. Például senkinek nincs joga bántani engem. Ez feljebbvaló annál, hogy túlszexualizált a világ. Az, hogy gyerekként nagyon sok szexualizált ingerrel találkozom, ebből még nem következik az, hogy azt fogom érezni, hogy bárki jogosan lekurvázhat engem” – tette hozzá a szakértő.

Tehát, ha végre elfogyott az összes fóliánk, ha nem akarunk álszent  gyermekvédelmi törvényekkel sebtapaszt rakni a nyílt törésekre, foglalkoznunk illene azzal, hogy az érintettek valóban megkapják azt a segítséget, amihez joguk van és amit az eset megkíván. Ilyenek például az alábbiak is.

A cikkben idézett névtelen visszaemlékezések valós áldozatok tapasztalatai.

Hova fordulhatsz segítségért?

• Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány (116-111, info@kek-vonal.hu)
  • Segítséget nyújt azoknak a gyerekeknek, akik bajban érzik magukat vagy egyedül maradnak a problémáikkal. A szolgáltatás anonim és ingyenes. 
• Gyermekjóléti Szolgálat
  • Lakóhely szerint változó, ki az illetékes szakember – erről tudakozón érdeklődhetsz. Minden, a gyerekek testi-lelki épségét veszélyeztető problémával felkereshetők.
• Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (Ombudsman) (+36 1 475 71 00 panasz@ajbh.hu, kerdesemvan@ajbh.hu)
  • Feladata az emberi jogok védelme, így a gyerekeké is. Amennyiben a gyereket jogsérelem éri akár egy bántalmazási ügyben, köteles segítséget nyújtani.
• Hintalovon Alapítvány
  • Többek között gyermekjogi tanácsadást nyújt és Gyermekjogi Központot működtet, ahol a gyermekeket érintő jogsértések állnak fókuszban.
  • Hintalovon Alapítvány kiadványa a szexuális zaklatásról, gyerekeknek.
• Iskolapszichológus
  • Kötelező minden, 500 főnél nagyobb oktatási intézményben. Szülőként vagy gyerekként a pedagógusnál, iskolaigazgatónál érdeklődhetsz az elérhetőségéről.
• Iskolai védőnő
  • Intézményfüggő, hol érhető el. Egészségügyi kérdésekben fordulhatnak hozzá a diákok, de szerepe nem azonos az iskolaegészségügyi ellátással. Szülőként vagy gyerekként a pedagógusnál, iskolaigazgatónál érdeklődhetsz az elérhetőségéről.
• Gyermek- és ifjúságvédelmi felelős
  • Minden oktatási intézményben segíti a pedagógusok munkáját. Az iskolában vagy családban tapasztalt problémában egyaránt segíthet. Szülőként vagy gyerekként a pedagógusnál, iskolaigazgatónál érdeklődhetsz az elérhetőségéről.
• Országos Kríziskezelő Információs Szolgálat (06-80-20-55-20, okit@ncsszi.hu)
  • Éjjel-nappal hívható, ingyenes krízisvonal. Sokféle problémával foglalkoznak, de többek között gyerekekkel szemben elkövetett szexuális abúzussal is kereshetők.
• NANE (06-80-505-101info@nane.hu)
  • Nők és gyerekek bántalmazásával foglalkozó szervezet. Több kiadványuk is megjelent a témában, ingyenesen letölthetők innen.