Alibizés a szegregáció „ellen”
Semjén javaslata lehet, eltünteti a szegregációt, de megszüntetni nem fogja.
▶︎ A kormány váratlanul elkezdett foglalkozni a szegregáció kérdésével, ami azt jelenti, hogy – szokás szerint egyetlen társadalmi partnerrel sem egyeztetve – Semjén Zsolt törvényjavaslatot nyújtott be a témában a parlamentnek. Amit a kétharmadmotor bizonyára azonnal fel is dolgoz majd.
Számos vizsgálat, tanulmány bizonyítja, hogy a Fidesz-kormányok tevékenysége során nem hogy csökkennének, de egyre mélyülnek a szegregációs problémák. A Közgazdaságtudományi Intézet 2021-es tanulmánya által vizsgált szegregációs index mind a hátrányos helyzetű (HH), mind a halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) tanulók esetében drámaian emelkedett, ugyanakkor a sajátos nevelési igényű (SNI) diákoknál ugyanabban az ütemben csökkent. Ez arra világít rá, hogy az oktatási szegregáció a hátrányos szociális-gazdasági helyzettel összefüggésben növekszik.
Kutatóközpont, Közgazdaság-tudományi Intézet, 2021. Szerk.: Varga Júlia.
„A szegregáció mértékének növekedéséhez nagyban hozzájárult például a kormány azon intézkedéscsomagja, mely az egyházi fenntartók nagyarányú térnyerését váltotta ki”
– ezt már Ercse Kriszta oktatáskutató mondja, aki a témát átfogóan kutatta. „A kormány által előnyben részesített egyházi iskolák megjelenésének következtében a többiskolás településeken, kimutathatóan azok hatására fokozódott a szelekció, szegregáció mértéke.”
Az tehát, hogy a kormánynak végre látóterébe került ez a súlyos, és roppant mély társadalmi probléma, alapvetően jó dolog, és most ezt húzzuk alá kétszer is: nagyon fontos lenne már ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni. Ahogy talán az is egy megoldási csomag hasznos eleme lehetne, hogy rendszeresen kell ellenőrizni a hátrányos helyzetű diákok arányát a több iskolával rendelkező településeken és intézményekben. Azaz egy komplex megoldás eleme is lehetne ez az eszköz. Ugyanakkor a semjéni törvényjavaslatban felkínált „megoldásnak” gyakorlatilag ez az egyetlen eleme. És ez baj.
A szegregáció ugyanis nem csak egy adminisztratív probléma.
Mit tartalmaz a törvényjavaslat?
A Semjén által benyújtott javaslatot elméletileg az az igény diktálta, hogy az intézmények a gyerekek, diákok társadalmi-gazdasági státusz alapján történő szétválogatását befejezzék. Ugyanis tény, hogy egyes intézményekben jóval a települési arányok alatt van a HH és HHH státuszú gyermekek aránya – nem hiába beszélünk 2023 Magyarországán egyre szaporodó számú gettóiskolákról.
A Semjén által benyújtott javaslat dióhéjban az alábbiakat tartalmazza:
- Előírja, hogy azokon a településeken, ahol több iskola is működik, ellenőrizzék, valamelyik intézménynél eltér-e jelentősen az iskolába járó hátrányos helyzetű diákok száma a településen nyilvántartott aránytól.
- Ha lefelé tér el ez az arány, akkor az intézmény „büntetésben” részesül: amennyiben a törvény elfogadásának első évében, valamint az ezt követő évben legalább 20 százalékkal alacsonyabb a hátrányos helyzetű diákok, gyerekek nyilvántartott aránya az általános iskolában, mint a településen, akkor 10 százalékkal csökkentik az intézmény költségvetési támogatását. A törvény elfogadását követő évtől pedig már nem lehet 15 százaléknál alacsonyabb az eltérés a településen és az intézményben nyilvántartott arányok között, különben büntetik az intézényt.
Tehát ahelyett, hogy ösztönözné a szereplőket a kívánatos viselkedésre, a kormány az amúgy is ordítóan szűkös forrásokat elvonva igyekszik – legalábbis látszólag – kikényszeríteni azt.
„A kormánynak rendszerszintű átalakításokkal kellene ösztönöznie a változást –” mondja Ercse Kriszta. „Ehelyett büntet: a működésre is alig elégséges források megvonásával fenyeget. Ugyanakkor világosan látható, hogy a szegregációt okozó problémát ez nem fogja megoldani. Az ok a középosztálybeli családok elkülönülési igénye, amit a kormány a kezdetektől fogva proaktívan kiszolgál.”
„Éppen ezért jogosan megkérdőjelezhető a szegregáció felszámolásának őszinte szándéka.”
„Sajnos” – avagy milyen problémák merülnek még fel a törvényjavaslattal kapcsolatban?
Az első probléma elvi jellegű: a költségvetési támogatás megvonása visszavándorol a költségvetésbe – azaz
a kormány éppen a szegregációnak köszönhetően spórol a közoktatáson.
Amellett, hogy mindez milyen nyilvánvalóan ízléstelen, ezt semmi nem indokolja. Az amúgy is kivéreztetett közszolgáltatásból – büntetésből – elvon összegeket – ahelyett hogy ezeket mondjuk átirányítanák a nem szelektáló, vagy éppen speciális helyzetben lévő intézményekbe. Ezt a pénzt bőven el lehetne költeni a közoktatásban olyan helyeken, ahol szintén nagyon nagy szükség van rájuk – valószínűleg jóval nagyobb mint a Belügyminisztérium költségvetésében.
Innen pedig egy sor más probléma merül fel: tényleg igaz az a tétel például, hogy ahol egyetlen intézmény van, ott nincs szegregáció? Napjainkra már rengeteg példa van arra, hogy egy-egy települési intézményben kiválogatják a „jobb” diákokat, a többieket pedig, akik „sajnos” már nem tudnak már ide járni, a szomszédos településen található gyűjtőiskola fogadja. Szép számmal tudunk olyan egyintézményes településről, ahonnan tömegével buszoznak a gyerekek egy közeli másik településre, mert „sajnos” itt már nem volt nekik „hely”.
Ahogy olyan intézményekről is bőven van tudomásunk, ahol intézményen belül történik a szegregáció, ahol a HH-s és HHH-s diákok foglalhatják el a földszintet, vagy az udvari épületet, a válogatott diákok pedig az emeleten vagy a főépületben, de mindenképpen másik osztályban találhatók. Ezek egyáltalán nem ritka kivételek. Ezekre semmiféle megoldást nem jelent az, ami ebből a javaslatból kirajzolódik.
Teljesen átgondolatlan az is, hogy hogyan képzeli a jogszabályalkotó a hátrányos helyzet megállapítását a továbbiakban? Eddig ugyanis erről a települési jegyző döntött, mint gyámhatóság, méghozzá kérelem alapján. Érdekelt lesz-e abban a település, hogy segítse, netán ösztönözze e státusz megszerzésében a szülőket, ha ezzel kerülhet majd „hátrányba” a település „jobb” iskolája, ha a továbbiakban nem szelektálhat nyíltan?
Ugyanígy: miért nem kapja meg a többletforrást az az intézmény, amelyik kiemelten foglalkozik hátrányos helyzetű diákokkal? Amelyik magányadományokból tartja fenn magát, és úgy végez kiemelkedően fontos munkát a szegregátumokban? Miért nem ők kapják meg ezt a pénzt többletforrásként?
Sokkal valószínűbb sajnos, hogy ez a törvényjavaslat egyetlen okból volt fontos Semjén Zsoltnak és azoknak, akik megírták: alibiből.
Ez a törvényjavaslat nem fogja megoldani a problémát, a szegregátumokban élőknek nem segít, a hihetetlen erőfeszítések árán példaszerűen működő, valódi esélyt teremtő néhány tucatnyi intézmények szintén nem segít. A törvény elfogadásával jó eséllyel statisztikailag valóban eltűnhetnek majd a hátrányos helyzetű gyerekek, így nem lesz hivatalosan szegregáció sem – ezzel talán egy lépéssel közelebb kerülhet a kormány az áhított uniós forrásaihoz.
Az sem mindegy, hogy ez a javaslat kit büntet igazán. A szegregáló intézményeket? Akik miatt buszoznak a „nem odavaló” gyerekek? A jobb státuszú gyerekeket nevelő, a hátrányos helyzetűeket ilyen vagy olyan módon kiszelektáló intézmények jó része amúgy is lényegesen nagyobb költségvetésből gazdálkodó intézmény – lévén hogy egyházi, vagy alapítványi –, nekik ez az elvonás nem fog fájni, beépül a költségeik közé.
Ercse Kriszta szerint se legyenek illúzióink:
„Vajon mi lehet a hatása a törvénynek? A szegregáló intézmények, akik a kedvezőbb családi hátterű gyerekeket kiválogatják maguknak – szülői igény alapján! –, vajon felhagynak-e ezzel, kockáztatva, hogy elveszítik a „megrendelőiket”? Ugyan dehogy. Számukra egy 10 százalékos elvonás csupán annak a költsége, hogy fenntarthassák ezt a status quo-t.
Jobb lesz a szegregált iskoláknak, mert kapnak plusz forrásokat? Ugyan dehogy. Az iskolák ezen túl valóban vegyes tanulói körrel fognak dolgozni? Ugyan dehogy.
Ez az év lenne az Orbán kormány hattyúdala. Mert az infláció még elmegy, na de egy roma (HH, HHH, SNI, BTMN stb.) padtárs…„
De végső soron akár Semjénről az őszinte segítő szándékot is feltételezhetjük. Lehet, ez munkál benne. Milyen jó lenne, ha ez abból kiderülne, hogy leülne azokkal, akik ezzel foglalkoznak, ehhez értenek. Erre találták ki a társadalmi egyeztetést, amivel, ha nem csak elbáboznák, valódi problémákra találhatnának valódi válaszokat.