Problémás szülői felmérés a Krétában: ne válaszolj, amire nem lehet!

► Ebben a cikkben arról írunk, mit csináljunk azzal a szülői kérdőívvel, amit a Krétában küldenek ki ezekben a napokban.

A Belügyminisztérium ismét kérdőívben igyekszik megtudni a szülők „véleményét” az oktatásról. Sajnos, a kérdőív a szülői vélemények felmérése helyett sokkal inkább a megmagyarázhatatlan kormányzati intézkedések megmagyarázásához próbál jól érveket kicsikarni a szülőkből — a jobbára érdemi válasz nélkül pislogó kormányszóvivők és a propagandasajtó számára. A legjobb megoldás, ha nem töltjük ki a kérdőívet.

A pedagógusi után megjelent a szülői felmérés is: a Belügyminisztérium a napokban értesíti ki a szülőket a Kréta rendszeren arról, hogy kérdőívben kívánja felmérni az oktatással kapcsolatos véleményüket. Míg a szülői vélemények feltérképezése kimondottan hasznos lehet,

amelyeknek szinte biztosan nem céljuk a szülői igények, vélemények felmérése, sokkal inkább egyes kormányzati intézkedések alátámasztása. Nemrég közöltük a Tanítanék alapítója, Pilz Olivér a kérdőívekről szóló levelét is.

A kérdőív bevezetőjében arról írnak, hogy az előző ilyen felmérést 130 ezer szülő töltötte ki. A Szülői Hang, a Civil Közoktatási Platform és mások már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy bizonyos kérdésekre nem lehet válaszolni, mert az előre megírt válaszok manipulatívak.

Az idei felmérés több sebből vérzik: egészen triviális hibák is akadnak. Találunk például olyan kérdéseket, ahol érthetetlen módon nem lehet több opciót megjelölni, holott jogosan lehetne több választ is választani a megjelöltek közül – és persze bőven olyanokat is, amelyeket fel sem soroltak. Ilyen az alábbi kérdés is:

„Amennyiben gyermeke iskolai feladatokkal történő leterheltsége jelentős, azt mi okozza?”

Erre három lehetőség közül egyet lehet csak választani: „a kötelező óraszám”, vagy „az otthoni tanulásra fordított idő”, vagy „a szinte teljesíthetetlen követelmények”. Könnyen belátható, hogy ha valaki úgy érzi, a kötelező óraszám túl magas, attól még érezheti úgy is, hogy az otthoni tanulásra fordított idő is magas, és a követelmények is túlzóak. No és persze még létezhet jó pár lehetséges ok, amiért a gyermek leterhelt a jelenlegi rendszerben.

Ugyan több hasonló kérdezéstechnikai bizonytalanság is van a kérdőívben, mégsem ezek okozzák a fő problémát. Az ugyanis az egyes kérdések szándékosan és felismerhetően manipulatív jellege. A Szülői Hang összefoglalója szerint ezek

„[a] kérdések alkalmasak arra, hogy a szülőket az oktatás jobbításáért küzdő pedagógusok ellen fordítsa, ugyanis a kérdésfeltevés ki van ragadva a kontextusból, és nem lehet rá jól válaszolni.”

A szülői érdekvédelmi szervezet az alábbi kérdéseket emeli ki külön:

Válasszon: igen vagy igen?

A sztrájkról szóló kérdés egyértelműen manipulatív, kérdezéstechnikailag és tartalmilag is. A kérdés ugyanis arról szól, hogy mi a véleményünk a sztrájkról. Vajon lehet-e az a véleményünk, ami az első válaszban van leírva, hogy „a pedagógusok korlátozás nélkül sztrájkolhatnak”? Nyilván nem, hiszen az oktatásban dolgozók sztrájkját támogatók határozott véleménye, hogy igazságtalanul megfosztották őket az érezhető sztrájk lehetőségétől, így a kérdéseken végigfutó szimpatizáns válaszadó — logikusan — az első választ nem jelöli be.

Ez a válasz egyébként deskriptív: a jelenlegi helyzetet írja le, úgy, hogy a sztrájkolókkal szimpatizálók számára nem lesz bejelölhető. A következő két válasz ugyanakkor egyáltalán nem deskriptív – így logikailag semmi közük az első válaszhoz, hiszen nem arra válaszolnak, hogy mi a jelenlegi helyzet, hanem arra, hogy mit kell csinálni.

A választás illúzióját adja, hogy látszólag két válaszlehetőségünk van, amelyek ugyanakkor lényegileg ugyanazt mondják: korlátozni kell a sztrájkjogot, – a) ezért, b) azért. A legutolsó két válasz pedig nem ad alternatívát (nincs véleményem/nem kívánok válaszolni).

Ha korrektül járnának el, itt két szélső állítás közül kellene tudnunk választani: a) a pedagógusok sztrájkjogát nem szabad korlátozni, b) a pedagógusok sztrájkjogát korlátozni kell. A kérdésfeltételnek ez a módja viszont súlyosan manipulatív, és bizonyosan torz válaszokat eredményez majd – és abban sem vagyunk biztosak, hogy az első választ valamiért mégis bejelölők egyáltalán úgy számolhatóak majd el, mint akik támogatnák a pedagógusok sztrájkjogát.

És persze emiatt az apró „probléma” miatt borítékolhatóan kevesebben választják majd ezt az opciót – ami igen jól jön a felmérést készítő kormánynak: ha nincs olyan lehetőség, ami egyértelműen azt mondja ki, hogy nem kell korlátozni a sztrájkjogot, akkor lehet majd azt kommunikálni, hogy gyakorlatilag mindenki azt támogatja, hogy a kormány korlátozza a sztrájkjogot.

A „jogszabályban meg nem engedett munkamegtagadás” ismét manipulatív megfogalmazás. A Szülői Hang így ír erről:

„A sztrájk […] nem öncélú; a pedagógusok azért folyamodnak ehhez az eszközhöz, mert a kormányzat nem biztosítja a méltó anyagi, szakmai és erkölcsi megbecsülést és a minőségi munka feltételeit. A sztrájk épp azért fontos, hogy a gyermekek számára biztosítva legyenek a minőségi közoktatás feltételei; jelenleg ugyanis gyakran előfordul, hogy a gyermekek jogai sérülnek a pedagógushiány és a pedagógusok túlterheltsége miatt. A pedagógusok végső elkeseredésükben azért választották néhány esetben „a jogszabályban meg nem engedett munkamegtagadást” – vagyis polgári engedetlenséget -, mert a kormányzat nem reagált a pedagógusok, diákok és szülők jogos követeléseire, és kitért az érdemi szakmai párbeszéd elől.„

A Szülői Hang írása kiemeli: a kormány nem kérdez rá, hogy miként tapasztalják a szülők a pedagógushiányt, ehelyett inkább

23 forintos kérdés

A kérdőív az iskolaőrökre is manipulatív módon kérdez rá: „Egyetért azzal, hogy ahol a társadalmi környezet megkívánja, iskolaőr segítse az oktatás biztonságát?„. Ahogy a Szülői Hang helyesen rámutat, ebben a kérdésben eleve ott a válasz („ahol a társadalmi környezet megkívánja”), így jó eséllyel mindenki igennel fog válaszolni.

Csakhogy az iskolaőrség önmagában nem oldja meg ezeket a problémákat – a megoldásra külön költenie kellene az államnak. Ahogy annak idején sokan rámutattunk: az intézményekben tapasztalható agresszióra nem a rendvédelmi megoldás a válasz, hanem azok a teljesen elfogadott, letesztelt, működő intézkedések, amelyek az ilyen helyzetek megakadályozását célozzák, és amelyekre a kormányzat alig pár tízmillió forintot költ évente. Ahogy annak idején e cikk szerzője is leírta a 2019-ben országosan megelőzésre költött összegről:

„[hogy] mennyit jelent 23 millió forint az iskolákban, érdemes kiindulni abból, hogy ma nagyjából 1.3 millió diák tanul hazánk intézményeiben. Ez azt jelenti, hogy tanulónként kevesebb, mint évi 18 forint jutott prevencióra az iskolákban, ami mostantól 23 forintra „növekszik”.”

Ha tehát a kérdőív szerzői komolyan vennék, hogy feltárják a szülői véleményeket, megkérdeznék azt is, vajon a szülők szerint érdemes lenne-e több nagyságrenddel többet költeni az intézményekben előforduló agresszió prevenciójára. Mivel a probléma valódi kezelésére, megoldására nincs pénz, nincs kormányzati akarat, ezért ez a lehetőség meg sem jelenik a kérdőíven.

Hogyan válaszoljunk?

A Civil Közoktatási Platform és a Tanítanék közleménye szerint egyszerűen nem szabad kitölteni a kérdőívet. Szerintük

a Belügyminisztérium legújabb felmérése szakmaiatlan és manipulatív. Az eredmények a korábbi felméréshez hasonlóan a kitöltők szándékától függetlenül a kormányzati intézkedések alátámasztására szolgálnak majd.

A Szülői Hang azt javasolja a szülőknek, hogy