Tényleg ötös az ötös? Mi szükség van egyáltalán osztályzatokra?
Mit mérnek a jegyek? Szükség van osztályzatokra? Milyen a jó értékelés? Mi a célja? Át lehet-e lépni mélyen bevésődött sémáinkat az értékelés területén? Lehet a gyerekeket jegyek nélkül is motiválni? Mit mér a felvételi? Mennyire pontosak a mérések? Mit jelent a szülő számára, ha a gyereke évvégi jegye hármas történelemből?
▶︎ Az Önfejlesztő Közösségek egy olyan kezdeményezés, amelynek keretében a résztvevők szakértők segítségével járhatnak körül egy-egy oktatást, nevelést, az óvodák, iskolák életét meghatározó témát.
▶︎ Csoportokat bárki alakíthat, majd a Civil Közoktatási Platform és a Tanítanék Mozgalom projektjének keretében a rögzített előadások, a kidolgozott témák, segédanyagok segítségével akár önállóan, akár közösségekké alakulva is folytathatják a munkát.
▶︎ A CKP és a Tanítanék minden, az oktatásban érintett egyén és csoport számára, pedagógus és óvodapedagógus közösségek, mozgalmak, szülői- és diákcsoportok, helyi társadalmi szervezetek számára ajánlja ezeket a programokat.
▶︎ A szervezők az online – igény esetén személyes – foglalkozásokra is várják az erre a linkre kattintva elérhető oldalakon a kisközösségek (vagy akár egyének) jelentkezését.
▶︎ Alábbi cikkünkben Nahalka István oktatáskutató az értékeléssel kapcsolatos előadását mutatjuk be.
Ha iskola, akkor érdemjegyek, dolgozatok, felelés, témazárók. Ez a módszertani realitás Magyarországon az alkotmánynál egyértelműen gránitszilárdabb igazság – mint ahogy a hozzá kapcsolódó elvek és módszerek is. Csakhogy az általunk hagyományosnak tartott értékelési rendszerek hatékonyságát és igazságosságát meglehetősen megalapozott kritikák érik. Erről szól az az Önfejlesztő Közösségek Projekt keretében létrehozott, mostantól online elérhető előadás, amelyben dr. Nahalka István vezetésével megismerkedhetünk a hagyományos módszertanok problémáival.
A Minősítés, osztályzás, értékelés? címmel elhangzott előadás és a ráépülő workshop legfőbb célja – írják a szervezők –, hogy „ezt a kritikátlan szemléletet a résztvevők megkérdőjelezzék önmagukban (vagy szerényebben: jól megértsék a súlyos kritikát), és váljanak nyitottá más, az uralkodó elveket és módszereket meghaladó értékelési elvek és formák iránt„.
Sorrendbe állítva
Nahalka István előadását azzal indítja, hogy bemutatja a jelenlegi értékelési rendszer jellemzőit – annak „minősítő” jellegét, amelynek kapcsán kialakul az osztályzási rendszer, az az elvárás, hogy a diákokat „sorrendbe állíthassuk” tudásuk alapján. Ennek a számszerűsítésre, kavntifikálhatóságra törekvésnek óriási tétje van (gondoljunk csak az érettségire, a továbbtanulásra). A rendszer alakítóinak „precíz mérésre” való igénye pedig magát az értékelési rendszert is tovább alakítja, támogatja ezt a „sorrendbe állító”, számszerűsítő szemléletet.
Magyarország lakosságának nagyon nagy része úgy gondolja, hogy ha ez a dolog már így működik több száz éve, akkor az most is így van rendjén. Ez a vélekedés össztársadalmi szinten van jelen – igazából még a tanulók sem kérdőjelezik meg az értékelési rendszert.
Ezzel a vélekedéssel szemben áll egy kisebbség, aki úgy gondolja, hogy
az értékelés a mai magyar iskolának – de akár a felsőoktatásnak is – a legelmaradottabb tevékenységterülete, ahol gyökeres reformra lenne szükség.
A jelenlegi értékelési folyamat során az esetek többségében a tanultak pontos, szöveghű visszaadását várják el a diáktól – az elvárt viselkedésről nem is szólva. Ebben a rendszerben nincs helye kételkedésnek, egyetlen gondolatmenetet tart egyedül elfogadhatónak.
Az így elsajátított tudás viszont nem a világhoz, nem a diák a világban betöltött különböző szerepeihez kötődik, hanem egyetlen, művileg létrehozott iskolai helyzethez – ami nem is csoda, hiszen csak ebben az egy helyzetben kell majd azt alkalmazni: felelés, témazáró, dolgozat, vizsga stb.
Nahalka előadásában eztán végigveszi azokat a funkciókat, amiket hagyományosan az értékelésnek tulajdonítunk, majd ezeket meg is cáfolja. Például: valóban az osztályozás a legjobb motivációs módszer? Vagy ez az egyetlen visszajelzés a tanulónak? A szülőnek? Mennyivel jobb egy szöveges értékelés, amiből kiderül, hogy pontosan mivel és hogyan van elakadva a diák, mint egy – mondjuk – hármas?
A fekete pedagógia kategóriájába sorolja például az értékelés fegyelmezési, büntetési funkcióját.
Ez a fajta gyakorlat nem nagyon megy tovább a lovak idomításának gyakorlatán – fogalmaz.
Nahalka szerint az értékelésnek a diák belső motivációit kellene erősítenie, a jelenleg általánosan alkalmazott módszertan azonban erre nem alkalmas. Nem alkalmas arra, hogy a gyerek érdekesnek tartsa a tanulnivalót, hogy érdekelje a probléma és annak megoldása, mert csak és kizárólag arról szól, hogy vajon megfelelnek-e a diák teljesítései azoknak a követelményeknek, amelyeket pl. a tanterv előír.
A kvantitatív értékelésnek ráadásul vannak olyan tulajdonságai, amelyek nem teszik alkalmassá bizonyos kimondottan fontos területek, például az összetettebb személyiségjellemzőknek a mérésére. Még a legalaposabb kvantitatív tudásszintmérésnek is igen nagy a hibája – a sufnimódszerekkel létrehozott eszközök esetében ez a hiba pedig egyenesen tragikus szintet ér el.
Az érettségin nem folyik korrekt mérés, ahogy témazárókon és más vizsgatípusoknál sem.
Ezeknél Nahalka szerint már mérési hibáról sem érdemes beszélni, mert már eleve problémás – még megközelítőleg sem lehetne meghatározni az értékeket, mégis mérünk. Ez egy nagyon kevesek által ismert, ugyanakkor nagyon súlyos probléma. Ráadásul mindezt Magyarországon nem sokan tudják – aminek szerinte részben az az oka, hogy sok elkötelezett szakember vesz részt ebben az üzletben, készítik a méréseket. Ők alapvetően ellenérdekeltek a változásban.
Ugyanakkor pedagógiai értékelésre szükség van – figyelmeztet Nahalka. Egy új értékelési koncepció alapvető eleme kellene legyen, hogy a tanuló saját maga le tudja mérni saját tudásának adaptivitását – hiszen akkor tanulunk meg valamit igazán mélyen és használhatóan, ha látjuk, mi az értelme. Ha működik a tudás. Ezt hívjuk adaptivitásnak, amire nagy szükség van a tanuláshoz.
Az iskolában nincs szükség az értékelés minősítő funkciójára (esetleg iskolán kívül, pl. egy járművezetői vizsgán lehet rá szükség). Az értékelés eredményeit mind a pedagógus, mind a tanulócsoport használja.
Fontos elem lenne, hogy ne legyen osztályozás – ne legyen kvantitatív értékelés. Persze, ez az egyik legellentmondásosabb kijelentés – ismeri el Nahalka. Nyilván ezzel kapcsolatban érzékelhető a legnagyobb ellenállás.
Alapvető szerepet kap az önértékelés – hiszen a saját tudás adaptivitásának a felmérése a legfontosabb funkció. Emellett persze megmaradhat a többi értékelési forma is – a pedagógusi értékelés, a csoport értékelő munkája –, de ezek alárendelődnek az önértékelés funkciójának, azt segítik.
Természetesen eltűnik az értékelés fegyelmező és büntető funkciója is.
A külső motivációs szerep megmarad – ugyanakkor a belső motivációs rendszer formálódásának elősegítése érdekében. „Ha nem tudunk belső motivációs rendszert kiépíteni, az nagyon nagy szegénységi bizonyítvány.”
Most is vannak megoldások, lehetőségek arra, hogy érvényesíthetőek legyenek ezek az elképzelések a mai gyakorlatban is: ezekről az Önfejlesztő Közösségek Projekt keretein belül meghirdetett workshopokban nyílik lehetőség többet is megtudni.
Ha szeretnél workshopot indítani, önfejlesztő csoportot indítani, keresd fel a projekt oldalát az erre a linkre kattintva megnyíló linken.
További témák
Az „Önfejlesztő Közösségek Projekt” az oktatással kapcsolatos szemléletformálás elősegítésére jött létre, és nem titkolt célja, hogy megindulhasson egyfajta megújulás a magyar oktatási rendszerben.
A projekt keretében a CKP szakemberei már most több témamodult is kidolgoztak, amelyek a workshopoktól függetlenül is elérhetők, és amelyek akár szülők számára is értékes, fontos információkat tartalmaznak. Az alábbi modulok olvashatók már most:
Ovisból iskolás – hogyan támogassuk a gyerekeket?
A pedagógus – szülő kapcsolat jobbítása
Minősítés, osztályzás vagy értékelés?
Ha érdekel a projekt és a további témák, ha témát javasolnál, esetleg önfejlesztő csoportot alakítanál, tekintsd meg a projekt honlapját az erre a linkre kattintva elérhető oldalon.
Te még nem iratkoztál fel?! Lehetetlen elérni téged a közösségi médiában. Ha nem iratkozol fel a hírlevelünkre, lemaradsz: