„A tájépítészet nem Insta-poszt” – új budapesti közpark születhet: a Mocsáros

A főváros egyik legértékesebb vizes élőhelye és méretében egyenesen a Városligethez fogható parkja jöhet létre a harmadik kerületi Mocsárosban. A Mocsáros megmentésében nem kevés szerepe volt már eddig is a civileknek – és várhatóan a parkfejlesztésben is részt vehet a közösség. Bardóczi Sándor főtájépítésszel jártuk be a területet, ahol az utóbbi idők egyik legizgalmasabb parkfejlesztésre kerülhet sor.

A harmadik kerület legszélén van egy füves pusztaság, amit időnként el- elönt a víz. Csak kis időre, mert annak idején a szocialista várostervezés ide képzelte el a Pók utcai lakótelep folytatását, ezért csatornákat építettek itt, amivel lecsapolták az addig lápos-vizes élőhely Mocsáros nagyobb részét. Aztán elmúlt a létező szocializmus, és vele elmúlt a házgyári lakótelepek iránti lelkesedés is, és a Pók utcából – legalábbis a Mocsáros szerencséjére – nem lett második.

A területen féllegális kiskertek keletkeztek, majd azokon teljesen illegális házacskák emelkedtek itt-ott. Egy tekintélyes részen illegális marhapásztorkodásba fogtak. A természeti értékekben bővelkedő területet a helyi civilek tartották karban, ők hozták létre a helyi tanösvényt is.

Az évek során a valamikori Duna-mellékág Mocsáros egy részét, nagyjából 24 hektárt, természetvédelmi területté nyilvánítottak. Ehhez csapta hozzá a főváros – márciusi ülésén – a másik 51 hektárt.

A terület méretében így már a Városligettel vetekszik. A kialakítandó 75 hektár pedig Budapest egyik legizgalmasabb, ökológiai szempontból talán a legelevenebb természetvédelmi területét és egy kapcsolódó közparkot foglalhat majd magába. A Mocsáros természetvédelmi területét ugyanis visszamocsarasítják, aminek köszönhetően az eddig sem szegényes növény- és állatvilág tovább gazdagodhat, ahogy újra létrejön az év nagyobb részében lápos élőhely, ami csak pár nyári hónapra száradna ki teljesen – szemben a mostani állapottal.

Amikor mi jártunk ott – május első felében –, már csak mutatóban akadt egy-két vizes tócsa. Ezzel szemben a telex egy hónappal ezelőtti tudósításában – talán köszönhetően a sok télvégi esőnek – a vizes élőhely még teljes pompájában tündökölt.

A területen már évek óta kijelölt tanösvény található – ezt az Aquincum-Mocsáros Egyesület készítette és tartja karban. A civilek évek óta szerveznek takarítónapokat, Mocsáros-bejárásokat, sőt foglalkoztató füzetet is kiadtak a tanösvényhez, amit a weblapjukról lehet kinyomtatni.

A Mocsárosban papíron egyetlen háznak, ingatlannak nem szabadna lennie. Mégis, van olyan épület, ahova földkábelen meg be a villany, és víz is van – és persze akadnak komfort nélküli viskók is. Azonban itt nem az a cél, hogy kilakoltassák az itt élőket. A főváros a területen élőket igyekszik partnerként kezelni, és nem hatósági erőszakkal próbálják távozásra bírni őket. A projekt során – mondja Bardóczi – civil szervezetekkel működnek majd együtt, hogy megoldást találjanak ezeknek az embereknek a helyzetére.

Hódok, Európa és a légkondi

A visszamocsarasítási folyamatban Bardóczi elmondása szerint két dologra mindenképpen támaszkodni fognak: a LIFE pályázati forrásokra és a hódokra. Előbbiekből számos feladatot meg tudnak oldani a természetvédelmi terület rehabilitációjával kapcsolatban. Például ennek keretében tudják majd elbontani a már használaton kívüli, bedöntött illegális építmények romjait.

A hód lesz az egyik fontos szövetséges a rehabilitáció során: a hódok saját építésű hódváraikkal fel tudják majd duzzasztani az itt átfolyó Schäfer-árok és a hetvenes években létrehozott csatornák vizét, ami az így szabályozott módon tudja majd elönteni a vizes élőhelyeket. A hód meg is jelent már itt, és munkában van.

És hogy miért fontos egy mocsár egy nagyvárosnak? Azért, mert hűt – magyarázza Bardóczi. A vizes élőhely sokkal jobban párolog, mint a száraz, és ezzel elősegíti a felhőképződést. Emellett a párolgás maga is hűti a környezetet. Azaz a Mocsáros gyakorlatilag Budapest légkondicionálójaként működhet majd.

Közpark

Rengeteg olyan tevékenységre van igény a környéken, ami nem fér össze a természetvédelmi terület jellegével. Ilyenek a póráz nélküli kutyasétáltatás, a modellrepülőzés, a közösségi kert vagy gyümölcsös, vagy akár a füvön sütkérezés. Ezeket a tevékenységeket fogja majd kiszolgálni a nem természetvédelmi területnek számító 13 hektáros közpark. (Arról, hogy a helyiek milyen tevékenységeket szeretnének látni az építendő közparkban éppen most folyik egy egyeztetés: he érdekel, cikkünk végén találod, hogyan vehetsz részt ebben a munkában.)

A közparki rész is feltűnően jó állapotban van – ez köszönhető annak, hogy szinte az egész Mocsáros – két oldalról is – egy hatalmas távhővezeték ölelésében van. Ez a vezeték – magyarázza Bardóczi – paradox módon megóvta a területet az illegális hulladéklerakástól, hiszen nem lehet gépkocsival felhajtani rá. Ugyanakkor ez a tulajdonság feladatot is ad a tervezés során: meg kell oldani, hogy a látogatók bejuthassanak a parkba.

Mintha a dilemmát kívánnák illusztrálni: egy pár jelenik meg az egyik vezeték túloldalán, kezükben kerekes kosár – egymást támogatva másznak át a hővezetéken. Kisebb gyalogoshidakkal megoldható lehet, hogy autóval véletlenül se, gyalogosan és esetleg kerékpárral viszont ennél sokkal könnyebben jussanak majd be a látogatók a területre.

És hogy mikorra lesz itt a városligetihez mérhető közpark? A parkfejlesztésnél húsz, harminc, negyven, ötven éves léptékekben gondolkodunk, magyarázza a főtájépítész. Lehet kicsit csalni előnevelt fák ültetésével, de azok kevésbé ellenállóak, a park jövője szempontjából sokkal jobb csemetéket ültetni. Ahhoz pedig idő kell, mire ezek megnőnek.

A várakozásért viszont kárpótolhat, hogy már most is lélegzetelállítóan szép a terület – ahhoz, hogy gyönyörködhessünk benne, egy percet sem kell már várni, csak fel kell pattanni a HÉV-re és az Aquincum megállótól a Zsófia utcán felsétálva el sem téveszthetjük Budapest jövőbeli légkondicionálóját, a Mocsárost.