iskola

Hová tűnt az az iskola, ahol a gyerekek nem kényszerből, hanem a közösség ereje és a tanáraik iránti bizalom miatt maradtak bent tanítás után is?

A tehetség kibontakoztatásához sokszor elengedhetetlen a szülő „láthatatlan munkája”.

Odafordulás, partnerség és (sokszor megelőlegezett) bizalom nélkül nehéz jó együttműködést kialakítani.

A pedagóguspálya iránti kezdeti lelkesedést mára felváltotta a keserűség, mivel a bürokrácia fojtogató súlya és a tanári kar elöregedése miatt a napi működés szinte ellehetetlenül.

Közölték a szülőkkel, hogyha nem tetszik a rendszer, el lehet menni...

A jegyek körüli viták mögött valójában a tanulás természetéről alkotott két eltérő kép áll.

Az eltűnt fiatalokról, a miértekről nem beszélnek az iskolákban a gyerekekkel...

Az iskolai bántalmazásról gyakran úgy gondolkodunk, mint kirívó, szélsőséges helyzetekről: fizikai erőszakról, durva verbális agresszióról, zaklatásról. Pedig a gyerekeket nem csak ezek a helyzetek törhetik meg, hanem azok az általánosan elfogadott, „nevelésnek” nevezett visszatérő helyzetek, mintázatok is, amelyek láthatatlanul épülnek...

Egy hosszú társadalmasítási folyamat során készültek el érdekérvényesítési kisokosaink, melyekben lépésről lépésre átvesszük egy „tipikus” folyamat állomásait.

A 2025. november 7-én Debrecenben megszervezett oktatási vitafórum témája az volt, hogy hogyan hat a 16 éves tankötelezettségi korhatár és a munkáshitel a leghátrányosabb helyzetűekre.