Közbeszéd

Mióta világ a világ, búvópatakként kerül elő a pedagógusmunka értékelésének kérdése, igénye.

A jelenlegi kormányzat túszul ejtette a magyar óvodapedagógiát azzal, hogy mellőzi az érdemi szakmai párbeszédet, miközben az elmúlt években meghozott intézkedésekben egy dolog közös: pénzt spórolhatnak meg vele az óvodás gyerekek kárára.

Négy rövid interjú, melyekből kiderül, hogy milyen lehetőségek vannak azokban az iskolákban, ahol van könyvtár és főállású könyvtárostanár. A felkészítőtanárok és diákjaik motivációik, könyvtáruk bemutatása mellett olvasmányokat is ajánlanak.

Saját üzleti sikereimen keresztül értettem meg, hogy micsoda gazdasági érték van a magas szintű oktatásban. Sokkal több, mint a tőkében és technológiában.

Miért kell ennyire eltávolítani az irodalmat és az anyanyelvet a valóságtól?

Mert lehet, hogy nem mi vagyunk a világ legjobb tanárai – de valaki számára mégis pont azok lehetünk.

Dr. Hegyesi Gábor halála számvetésre késztet: Mit sikerült elérnie az elmúlt 42 évben a szociális ágazatban – azon belül a gyermekvédelemben?

Indiában a Dr. Ámbédkar által írt alkotmány csodát tett: állami feladattá vált az előítéletek és az elkülönítés elleni fellépést: a szegregációt és a diszkriminációt felszámolták.

Van helye a pedagógiai munkában a gyakran negatív felhanggal emlegetett rutinnak és rögtönzésnek?

Hogy gondolkodnak a fiatalok az ország helyzetéről: oktatásról, gyermekvédelemről, szólásszabadságról, gyülekezési jogról... Lakatos Ádám gyújtó hangú írásában kiállásra hívja fel kortársait – de ez a felhívás nem kizárólag nekik szól.