Tanítanék!

A rendszerváltástól 2012-ig a diákok érdekképviseletének aranykora volt (vagy lehetett volna), azóta viszont folyamatos a lehetőségek leépülése, leépítése…

Mit jelent a középiskolai felvételi a gyerekeknek és családjaiknak? Mennyi lelki és anyagi terhet? Tudja ezt mindenki vállalni – egyenlők a feltételek?

Mi várható az oktatás területén akkor, ha egy autoriter, akár szélsőséges politikai erő kerül hatalomra? Külföldi újságírók és civil szervezetek úgy gondolják, hogy ebben nekünk már van tapasztalatunk...

Az elnyomó rendszer legkíméletlenebb cenzorai a fejünkben laknak és nem engedik, hogy kockázatot vállaljunk, mert tudjuk mi történHET.

A kormány mindenáron igyekszik a szakképzés felé tereli a gyerekeket – ebben több gimnáziumi igazgató is segítségére van.

Kevésbé előítéletesek, akik többet találkoznak roma emberekkel, vagy a baráti körükben is vannak romák – ezt a tudományos eredmények is alátámasztják?

Az iskolában túl hamar válik száraz tananyaggá a világ összes többi csodájával együtt még a mese is, ha nem vigyázunk...

„ZEBRA” helyett az állam által súlyosan elhanyagolt, fontos területekről kellene beszélni.

A kulturális és innovációs miniszternek nem az a feladata, hogy az iskolahasználók által napi szinten tapasztalt problémákat megpróbálja letagadni, hanem a kormány további, az oktatásügyért felelős szereplőivel kötelessége megoldani azokat!

Mely problémák érintik legsúlyosabban az oktatási intézményeket? Tényleg túlterheltek az iskolahasználók? Mi a legfontosabb oktatáspolitikai kérdés? A kormánynak ki kell-e kérnie az érintettek véleményét oktatáspolitikai kérdésekben?