Bosszútörvény: a kormány társadalmi egyeztetést blöfföl

▶︎ Ebben a cikkben elsősorban azzal foglalkozunk, hogy megállja-e a helyét Pintér Sándor állítása, miszerint a bosszútörvény beterjesztését „minden idők legátfogóbb és leghosszabb egyeztetése” előzte meg.
▶︎ A cikk alján te is aláírhatod a Tanítanék petícióját a státusztörvény ellen.

Június 6-án a Rendező Semjén Zsoltra osztotta a szerepet: ő nyújtotta be a „pedagógusok új életpályájáról szóló törvényjavaslatot.” A kormány az uniós támogatások lehívása érdekében megpróbálta elbábozni a széles körű egyeztetést – sajnos, csak egy igen rossz blöffre futotta.

Ahogy arról korábban is írtunk már, nem sok mozgástere maradt az ellenzéki pártoknak és a civileknek, szinte biztosak lehettünk abban, hogy a röviden bosszútörvénynek nevezett törvényjavaslatot lényegi változtatás nélkül fogják benyújtani, majd azt a parlamenti „többség” automatikusan elfogadja. Ez – a várakozásokkal teljes összhangban – meg is történt június 6-án.

Pintér belügyminiszter a törvényjavaslat benyújtásának napján egy levéllel lepte meg a pedagógusokat. Ebben aztán alaposan elszabadult a fantázia – a társadalmi egyeztetést például „minden idők legátfogóbb és leghosszabb egyeztetésének” nevezte.

▶︎ Ahogy a jobb oktatásért folytatott küzdelem, úgy ezek az oldalak is pénzbe kerülnek. Támogasd ezen a linken a Tanítanék erőfeszítéseit, hogy még sok ilyen cikket írhassunk a jövőben.

Pintér – amellett persze, hogy jó pihenést kíván mindenkinek a nyári szünetre – levele elején elmagyarázta, miért is írta meg üzenetét:

„A javaslattal kapcsolatban az elmúlt hetekben számos álhír jelent meg, tudatos és politikailag fűtött félrevezetés történt.”

Ezzel a felütéssel indítja igen csak regényesre sikerült levelét Pintér.

Miért is fontos a kormánynak, hogy fenntartsa valamiféle kiterjedt társadalmi egyeztetés látszatát?

Az európai Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz 6000 milliárd forintjára már nagy szüksége lenne a kormánynak. Az viszont, hogy ezt az összeget elutalják-e a magyar kormánynak, azon is múlik, hogy a kormány felszámolja-e a közoktatás egyre mélyülő válságát – ezt pedig úgy kellene tennie, hogy a lépéseket, a megalkotandó jogszabályokat átláthatóan, körültekintően lebonyolított társadalmi egyeztetésre bocsátja azok elfogadása előtt. Pintér tehát átesik magán az igyekezettől levelében, hogy bebizonyítsa: a most beterjesztett jogszabály-javaslatot, becsszóra, istenbizony, nagyon, de nagyon széles körben egyeztették.

A civilek viszont, akikkel valójában egyeztetni lehetne, többségében egyáltalán nem így látják.

Kik is ezek a civilek, akikről szó van?

Igen sokfélék – már csak ezért is lett volna érdemes egyeztetni velük. Itt van például a Civil Közoktatási Platform 54 tagja, amelynek munkájában tankönyvkiadók egyesületei, oktatáskutatók és szakértők, tanulászavarokkal, figyelemzavarral, hátrányos helyzetű diákokkal foglalkozók, keresztény pedagógusok, könyvtárostanárok, drámapedagógusok, osztályfőnökök szakmai egyesülete, szülői szervezetek, egyes szaktárgyakat tanítók szervezetei, és még hosszasan lehetne sorolni, hányféle szakértő vesz részt. Ezek mindegyike a saját területén számít szakértőnek. Ők nem a pártok emberei, hiszen legalább annyit kardoztak külön-külön más kormányokkal (vagy akár egymással) is, mint amennyit most kardoznak a jelenlegi kormánnyal. Sőt a most kormányzó Fidesz-KDNP ellenzékben nagy örömmel fordult közülük többhöz is, hogy az ő szakértelmükkel érveljen az akkori kormány intézkedéseivel szemben.

Ezeket hívják egyszerűen, és összefoglalóan „civileknek”.

Talán nem kell hosszasan részletezni, miért is lenne üdvös, ha bármilyen, a szakma szempontjából létfontosságú törvény benyújtása előtt lenne alkalom e szakértőkkel folytatott egyeztetésre.

Álegyeztetések

Az első egyeztetésre, amelyet a Belügyminisztérium a pártoknak tartott, az említett civileket ugyanakkor nem hívták meg külön. A belügyben nem zárkóztak el attól, hogy a pártok szakértőkkel érkezhessenek – így azok felajánlották a helyet egy-egy civil szervezetnek, diákképviselőnek. A kormányoldal is vitte házi szakértő „civil” szervezetét, a saját maga által alapított Nemzeti Pedagógus Kar elnökét, Horváth Pétert.

Az eseményen Pintér Sándor moderált, a pártok három percben mondhatták el álláspontjukat arról, miért nem tartják alkalmasnak ezt a tervezetet megvitatásra – ezekre a főbelügyér hosszasan válaszolgatott, viszontválaszra nem adva lehetőséget. Azaz dehogy is nem kaptak szót civilek: beszélhetett Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke. Aki meglepetésre – már az épületen kívül – azt nyilatkozta, hogy ez a tervezet bizony a közoktatás fenntarthatatlanságát okozza majd:

Aztán valamiért mégis kellemetlenül alakuhatott mindez a kormánynak, hiszen váratlanul és meglepetésre új egyeztetés igénye körvonalazódott, így még aznap(!) Maruzsa Zoltán közoktatási államtitkár egy megbeszélésre hívta össze a szakértőket – másnapra(!).

Érdekes kérdés, milyen egyeztetést tervez a kormányoldal akkor, amikor fél napot adnak a szakértőknek , hogy mindenkit kiértesítsenek, összeállítsák az álláspontokat, a szakértők kikérjék magukat a munkahelyeikről, felkészüljenek, felutazzanak a fővárosba, majd részt vegyenek a Maruzsa által meglengetett eseményen. Rengeteg szervezet működik úgy, hogy képviselőit a tagoknak meg kell bízniuk egy ilyen horderejű eseményen való képviseletre. Pár óra alatt ez természetesen megoldhatatlan.

Tovább bonyolította a kérdést, hogy Maruzsa meghívója névre szólóan ment ki egyes szervezeteknek, és – például a PSZ esetében – a meghívott külföldön tartózkodott, viszont a BM már nem tudta más személyre „átírni” meghívóját, (figyelem!) éppen az idő rövidségére hivatkozva.

Az egyeztetésre végül csak a PDSZ, az ADOM Diákmozgalom és a Mi Hazánk egy-egy képviselője ment el, de elmondásuk szerint ott ők maguk is jelezték, hogy a szakértői egyeztetés összehívásának módja és körülményei nem teszik lehetővé sem az érdemi felkészülést, sem az egyeztetést. A CKP pedig reakciójában jelezte, hogy ezt a meghívást nem szabad elfogadni, egyebek mellett azért nem, mert egy éjszaka alatt nem lehetséges felkészülni egy valós, átfogó szakmai egyeztetésre, vagy mert az egyes szervezeteknek maguknak kellene dönteniük arról, hogy kit delegálnak, nem pedig a miniszter személyes meghívása alapján képviseltetik magukat. A CKP ugyanaznap meghívta a belügyminisztert és az általa delegált szakértőket egy valódi egyeztetésre – erre a kormány viszont nem reagált.

(Hogy mást ne mondjunk, Pilz Olivér, a Tanítanék képviselője, aki a pártegyeztetésen is jelen volt, a meghívás időpontjában már úton volt hazafelé Miskolcra, ahonnan és ahova aznap nyolc órát utazott).

Ilyen körülmények között tehát nem kerülhetett sor egyeztetésre Magyarország meghatározó szakmai szervezetei és a kormány között a törvényjavaslatról.

A szakszervezetek a sztrájktárgyalásokon túl valóban egyeztettek a kormánnyal – ezen azonban az álláspontok nem közeledtek. A törvénytervezeten végrehajtott változtatások nem tükrözték a PSZ és a PDSZ, de még a Nemzeti Pedagógus Kar által megfogalmazott igényeket sem. Ennek a szakszervezetek minden alkalommal hangot adtak.

A szakszervezeteken kívül nem történtek egyeztetések a civilekkel.

De állít még különbet is az egyeztetésről Pintér Sándor levele:

Olyan ez a két mondat egymás mellett, mintha a szerzők nem tudták volna eldönteni, hogy vajon mi előzze meg ezt az eseményt? „Minden idők legátfogóbb és leghosszabb„, esetleg „csak” „több hónapig tartó” egyeztetése? Majd végül – biztonság kedvéért – mind a kettőt benne hagyták, hogy mindenki teljesen biztosan értse: nagyon-nagyon-nagyon.

Székely deszkások, szevasztok!

Vegyük hát sorra, kikkel egyeztetett valójában a kormány! Ez egy fontos érv számára az uniós támogatásért folytatott harcban. Lássuk csak, sikerül- e meggyőznie „Brüsszelt”!

Így fogalmaz Pintér levele:

„A törvénytervezetet a Belügyminisztérium 2023. március 2-án társadalmi egyeztetésre bocsátotta, összesen húsz alkalommal egyeztetett érdekképviseletekkel, szakmai szervezetekkel, feldolgozott 1500
írásos véleményt. Az egyeztetéseken részt vett valamennyi pedagógus szakszervezet, a Nemzeti Pedagógus Kar, a Köznevelés-stratégiai Kerekasztal, az Országos Köznevelési Tanács, az Országos Diáktanács, valamint a legjelentősebb állami és egyházi fenntartók. A javaslatot véleményezte a Magyar Művészeti Akadémia, a felsőoktatási intézmények által fenntartott gyakorlóiskolák szervezete, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Nemzeti Ifjúsági Tanács, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetsége, a Megyei Jogú Önkormányzatok Szövetsége.”

Természetesen fontos, hogy a kormány a lehető legszélesebb körben egyeztessen az érdekeltekkel. Ebbe nyilván beletartozhatnak olyan szervezetek is, akik a kormány narratíváját osztják.

Ugyanakkor ha az egyeztetés úgy történik, hogy abban tekintélyes arányban a kormány által gründolt vagy megszállt, önálló gondolkodásra képtelen szervezetek, szerveződések vehetnek csak részt, az igen nagy probléma. A társadalmi egyeztetésnek nem az a célja, hogy a jelenlevők alátámasszák, legitimálják a kormány döntéseit.

Ahogy az is nagy gond, ha nem derül ki, az egyeztetésben részt vevő szervezetek milyen felvetéseket tettek, milyen kifogásokat fogalmaztak meg. Ennek rendjéről egyébként a jogszabály is rendelkezik.

A véleményezés ugyan nem egyeztetés, de nézzük csak, kiket sorol fel Pintér: „a Magyar Művészeti Akadémia, a felsőoktatási intézmények által fenntartott gyakorlóiskolák szervezete, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Nemzeti Ifjúsági Tanács, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetsége, a Megyei Jogú Önkormányzatok Szövetsége.” Ennyi? Tényleg csak ennyien juttatták volna el álláspontjukat a kormányhoz határidőre?

Tudjuk, hogy nem csak ennyien. Pontosan tudjuk, hogy számos tekintélyes, oktatásban érdekelt, kompetenciával rendelkező szervezet fogalmazta meg javaslatait, amelyekről semmit sem szól Pintér. És semmit sem szólnak a hivatalos források sem.

Azaz

• Pintérék megakadályozták, hogy az érdekelt szervezetek nagy része valós egyeztetést folytathasson velük az általuk javasolt jogszabályról.

• Saját szubjektív szempontjaik alapján válogatták össze azokat, akikkel végül valóban hajlandóak voltak leülni.

• Még azokról az egyeztetésekről sem tettek közzé semmilyen információt, amelyek megtörténtek: nem tudjuk, milyen kifogásokat emelt például az Országos Köznevelési Tanács. Ezeket a véleményeket az egyeztetést szervező kormányzatnak lenne kötelessége közzé tenni.

• A Pintér által felsorolt véleményezők listája jól láthatóan teljesen önkényes – ennél lényegesen többen foglaltak állást, dolgoztak ki részletes, indokolt javaslatokat. Ezeket a kormányzat egyszerűen elhallgatta.

• “Az összefoglalónak tartalmaznia kell a stratégiai partner által képviselt indokolt álláspontokat” – olvasható a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény 15§(2) pontjában. Mégsem találunk egyetlen érdemi véleményt sem a törvénytervezet társadalmi egyeztetéséről szóló kormányzati oldalakon.

Pintérék tehát úgy és akkor zárták le a „társadalmi egyeztetést”, ahogy az nekik megfelelt. Az egész egy ürügy, egy színjáték volt számukra, jóformán egyáltalán nem érdekelte őket a megfogalmazott javaslattömeg – még a saját szakértőik kevésbé jól kommunikálható véleményeit sem tették közzé.

▶︎ Ahogy a jobb oktatásért folytatott küzdelem, úgy ezek az oldalak is pénzbe kerülnek. Támogasd ezen a linken a Tanítanék erőfeszítéseit, hogy még sok ilyen cikket írhassunk a jövőben.

▶︎ Cikkünk előző verziójában tévesen állítottuk, hogy a szakszervezetekkel csak a sztrájktárgyalások keretében történt volna egyeztetés. A törvénytervezettel kapcsolatban külön került sor több egyeztetésre, amelyekre a szakszervezeteket és a Nemzeti Pedagógus Kart hívták meg. Ezek nem sztrájktárgyalások voltak. Ezt korrigáltuk a cikk szövegében.