Osztrák oktatás magyar szemmel

írta: Marsal Nóra

2023 tavaszán hagytuk el Magyarországot. Törley Katalin és kollégái kirúgása után, megtapasztalva a magyar közoktatás mindennapi anomáliáit, döntöttünk úgy, hogy Bécsben kezdünk új életet.

Korábban többször olvastam irodalmi művekben arról, hogy valakinek „megszakad a szíve”. Két évvel ezelőtt magam is megtapasztaltam az érzést: éjjel fekszem az ágyamban az imádott budapesti lakásomban, és érzem a szívtájéki fájdalmat, azt, hogy belehalok, ha mindazt ott kell hagynom, amit közel 50 év alatt magam körül felépítettem. A munkahelyemet, ahol megbecsültek, a nevem a minőségi munkát jelentette, a frissen felújított lakást, az ismerős utcákat, barátokat, rokonokat, ismerősöket. De nem haltam bele, hanem kiköltöztünk.

Az akkor 10 éves lányunk Volkschule-ba került, ahol első pillanattól kezdve segítő, támogató, bíztató közeg vette kerül – mind a tanítók, mind a szülők részéről. A gyerekek gyorsan és könnyen befogadták őt.

Az elmúlt két évben pedig mi, szülők is beilleszkedtünk. Egy kedves, udvarias, az integrációra kész újonnan érkezőket befogadó, a felmerülő problémákat megoldani szándékozó társadalmat látunk magunk körül. Ahol a beilleszkedés már csak azért sem olyan nehéz, mivel a közel 30 ezres bécsi magyar közösség tagjaival akár mindennap találkozhatunk, ha éppen magyar szóra vágyunk, vagy a gyerekünk magyarul szeretné elcsacsogni örömét, bánatát a barátnőjének.

A gyerekek 6 évesen mennek iskolába, és az első négy évet a Volkschule-ban töltik. Ha a szülők és/vagy az óvodapedagógusok az iskolára éretlennek tartanak egy gyermeket, mehet Vorschule-ba (előiskola), amelyet a Volkschule igazgatója engedélyez. Tehát együtt döntenek arról, hogy a gyermek az első vagy a nulladik osztályt kezdi. A gyerekek néhány százaléka kerül Vorschule-ba, a döntő többsége pedig első osztályba. Nekünk személyes tapasztalatunk nincsen az első három évvel kapcsolatban, ezért erről nem is írok.

A Volkschule 4. osztályában döntik el a szülők és gyerekek, hogy a gyermek hol folytassa a tanulmányait, ez az év a „továbbtanulásról” szól. 11-18 éves kor között a gyerekek tanulhatnak Gymnasium-ban vagy Mittelschule-ban. A középiskolai rendszer igen összetett, de ami biztos: a 8 év gimnázium az egyetemi/főiskolai tanulmányokra készít fel és érettségit ad, míg a Mittelschule-ban a közismereti tantárgyak mellett szakmát tanulnak. A tankötelezettség 16 éves korig tart, az iskolai lemorzsolódásról, a szakképzés részleteiről, sajnos, nincsen információm.

Gimnáziumba azokat a gyerekeket veszik fel, akik a Volkschule 4. osztályában németből és matematikából 1-est vagy 2-est kaptak félévkor és év végén. (Ausztriában a legjobb jegy az 1-es, a legrosszabb az 5-ös.) Időbe telt ezt megszoknunk, és ma is viccelődünk a katonás bizonyítvány láttán. 4. osztályban összesen négy német és négy matek Schularbeit (nagydolgozat) van, ezekre alaposan felkészülnek az órákon, tehát ha a gyermek tanul, simán bejut a gimnáziumba. A gimibe nincsen külön felvételi, nem egy egyszeri teljesítmény dönt a továbbtanulásról, hanem a Volkschule-ban évek alatt elvégzett munka.

A gimnázium egy nagy ugrás a Volkschule után, de ha a gyermek rendszeresen tanul, teljes mértékben megugorható. Lányunk már Budapesten is tanult németül, de természetesen hatalmas kihívás volt neki az első két év, jelentős plusz tanulással az osztrák gyerekekhez képest.

Apropó, osztrák gyerek 😊 Lányunk gimis osztályában a gyerekek fele bevándorló háttérrel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy bár ők már Ausztriában születtek, de a szüleik vagy nagyszüleik még külföldön (Szerbia, Albánia, Bosznia, Csehország, Magyarország stb.) látták meg a napvilágot. Az arány egyébként egész Bécsre jellemző, bár a migrációs háttér a Mittelschule-kban erősebb.

Az állami gimnáziumokban az oktatás ingyenes, az ebédért és a napköziért kell fizetni. A Volkschule-k és gimnáziumok kb. fele állami, másik fele egyházi, ill. magán (utóbbiakban fizetős az oktatás).

És most szeretnék rátérni fő mondanivalómra, amiért ez az írás megszületett:

Modernnek és gyerekbarátnak, amely válaszol a 21. század kihívásaira.

Azt gondolom, hogy az osztrákok rájöttek arra, hogy a 2020-as évekre összegyűlt tudást, legyen az humán vagy természettudományos terület, képtelenség egy ez egyben átadni a gyerekeknek. Ezenkívül a gyerekek óriási információs zajban élnek, amelyben számukra is nagy kihívás megkülönböztetni a valódit a hamistól. Az iskolában egyre nehezebb lekötni a figyelmüket olyan dolgokkal, amelyek a short videók, X-boksz játékok, közösségi médiák világában még izgalmasnak tűnnek számukra.

Úgy látom, hogy a mi gimnáziumunkban ez sikerül. Néhány példát szeretnék hozni, amelyek, véleményem szerint, jó gyakorlatként átvehetők lehetnének a magyar közoktatásba is, amennyiben ezeket még nem alkalmazzák. Hozzá kell tennem, hogy van néhány dolog, amit hiányolok az osztrák oktatásban, ezeket is meg fogom említeni.

Német, azaz az anyanyelvi oktatás: a szövegértésre és a szövegalkotásra fókuszálnak. A tankönyvekben csak 2000 után íródott szövegeket dolgoznak fel, és ezeken keresztül tanulják a nyelvtant, valamint bővítik a szókincset. Évente több kötelező olvasmány van kortárs (!) szerzőktől, amelyeket feladatsorok mentén dolgoznak fel. Továbbá választható regényekből készítenek 1-2 oldalas összefoglalót, amelyet megosztanak egymással, így ajánlva egymásnak olvasnivalót. Nem olvasnak 100 és 200 évvel ezelőtt íródott regényeket és verseket, legalábbis 6. osztályig (2. gimi) még nem, hiszen sem az akkori világ, élethelyzetek, sem azok nyelvezete nem érinti meg a gyerekeket, és lehet, meg sem értik az olvasottakat.

A nagydolgozatok gyakorlatilag fogalmazások: Bildgeschichte (5-6 kép alapján történet megírása), Märchen (meseírás, a mese minden jellemzőjével), hivatalos-, ill. magánlevél, személy-, ill. állatleírás. Itt alkalmazzák a megtanult nyelvtani szabályokat és a szókincset.

Ami itt nem divat: vers, szöveg megtanulása kívülről. A memoriterek biztosan segítenék az agyi, memória funkciókat, és még szórakoztatóak is, ha nem feltétlenül többszáz éves versekről van szó.

Matematika: meglátásom szerint a matek oktatása többé-kevésbe egységes Európában. Ezzel kapcsolatban csak annyit: itt arra kíváncsiak, mit tud a gyerek, és nem arra, mit nem tud. Ha valaki két jegy között áll, segítik abban, hogy bebizonyítsa, megérdemli a jobb jegyet. Másik érdekesség: a szöveges feladatok nagyon gyakorlatias példákat hoznak, sok esetben a sparen, Sparkasse (takarékoskodás, takarékkassza) témában. Nem célja a szöveges feladatoknak a gyerek összezavarása, bár van olyan feladat, ahol kifejezetten a feladat megoldásához szükségtelen adatokat, információkat kell megjelölni, kiválogatni.

Apropó érdemjegy: A nagydolgozatokra tesznek egy matricát, amire az van írva: Ez a jegy nem Te vagy! A dolgozat jegye egyszeri teljesítményt mutat, lehet rossz napod, a félévi, év végi jegybe beleszámít, de ugyanolyan fontos az órai munka, a referátumokra felkészülés, az előre mindig bejelentett röpdolgozatok (Kompetenz-check) értékelése.

Angol: Bécsben nincs hiány angoltanárokból, sőt angol tanárokból sem 😊 Lányunknak két angoltanárja van: az egyik Bécsben született, a másik Cambridge-ben. Lilla 10 hónap után folyamatosan beszél angolul, bátran, még ha hibásan is, használja a számára második idegen nyelvet (én persze szorgalmasan javítom a hibáit, de ez nem szegi kedvét).

Biológia: érthető, lényegretörő. Mivel ki kellett kérdeznem a tananyagot a lányomtól – készülve a dolgozatra –, elolvastam a tankönyv vonatkozó részeit, és nagyon tetszett. Tökéletesen megértettem némi szótározás után, pedig csak középfokon tudok németül. Amit itt szeretnék kiemelni: van szexuális edukáció a tankönyvben. Írnak a homoszexualitásról, fogamzásgátlásról, az illetlen és elfogadhatatlan érintésekről (Berührung kann unangenehm sein), amelyekre lehet és kell is NEM-et mondani, és azt is megadják, hol tudnak a gyerekek segítséget kérni: https://www.rataufdraht.at/

Földrajz: nem csak Ausztriáról tanulnak, kitekintenek Európára, a világra. Beszélgetnek a klímaváltozásról, környezeti fenntarthatóságról, környezetvédelemről, szegénységről és gazdagságról, demokráciáról és autokráciáról, állampolgári jogokról és kötelezettségekről, pénzügyi tudatosságról. Összefoglalva mindarról, amikről a gyerekek a TV-ben, közösségi médiában, családi beszélgetéseken hallanak. Ezekről már Volkschule 4. osztályában is sok szó esik.

Mind földrajz, mind biológia órákon lényeges oktatási módszer az önálló referátumok készítése. A gyerekek saját maguk által választott, vagy ritkán a tanár által kijelölt témából felkészülnek: ezzel megtanulják az internetes keresést, a fake news és a valódi információk megkülönböztetését, a powerpoint használatát, magabiztosan előadni az osztály előtt, kreatív megoldásokat bevetni a többiek érdeklődésének megtartására. Így olyan témákat is érintenek, amelyek nincsenek a tankönyvben, de sokakat foglalkoztat.

Ének: a kedvenc! A tanár popzenét játszik zongorán, a gyerekek énekkel kísérik. Az órákon tanulnak salsát, szambát, keringőt, polkát táncolni. Az osztrák, horvát, svájci népdalok és természetesen Mozart, Vivaldi, Prokofjev, Schubert mellett a Queen, Falco, Udo Jürgens is elfér a palettán. Az Eurovíziós dalfesztivál és osztrák győztesének kielemzésére egy egész órát szentelnek. Az iskolai Sommerfest-en a kórus Jon Bonjovi It’s my life dalát énekli az afrikai népdal mellett, az iskolai zenekar ABBA és Queen számokat játszik. Az már bécsi sajátosság, hogy énekóra keretében ellátogatnak egy koncertre a Wiener Musikverein Konzerthaus Aranytermébe.

Rajz, technika: alkotás közben lehet fülhallgatóval zenét hallgatni, nem túl hangosan beszélgetni. A gyerekek alkotásait nem osztályozzák. Félévkor, év végén kapnak jegyet az órai munkára és a munkához való hozzáállásra.

Testnevelés: heti két alkalommal van dupla órában. Így van idő kényelmesen át- és visszaöltözni, legalább egy órát mozogni.

Év elején minden tantárgyból (készségtárgyakból is) elküldték a szülők számára a követelményrendszert, számszerűsítve, melyik tevékenység (referálás, nagydolgozat, órai munka stb.) mekkora súllyal számít a félévi, év végi osztályzatba. Csak előre bejelentett számonkérések vannak, a megbeszélt, átvett tananyagból.

Általános gyakorlat, hogy a dolgozatok eredményét, a várható félévi, év végi jegyeket a tanár négyszemközt beszéli meg az érintett gyerekkel, és nincsen osztály előtti megszégyenítés, de igazából kiemelés sem.

Tehetséggondozás és felzárkóztatás is működik. A matekversenyre nincsen a fél osztály benevezve, mert az jól mutat a statisztikában, viszont a valóban tehetséges gyerekek részt vesznek, és gimis gyerekek már az egyetem által szervezett kurzusokon fejleszthetik a tudásukat.

Az osztrák iskolák elvárása, ahogy egyébként Ausztriáé is, az itt letelepedni, élni kívánókkal szemben a német nyelv magasfokú ismerete. Véleményem szerint ez méltányolható elvárás, ahogyan gondolom, a magyar közoktatásban is elvárt a magyar nyelv ismerete. Ezért az iskolákban a német nyelvi felzárkóztatásnak nagy jelentősége van, erre nagy hangsúlyt fektetnek, azonban a szülők támogatása ezen a téren (is) elengedhetetlen (lenne) a gyerekek számára, még ha az jelentős terhet is ró a családra időben, energiában, esetleg anyagilag.

Az osztrák oktatás hátrányaként szokták említeni a humán/nyelvi gimnáziumokban kötelező, és a reálgimnáziumokban választható latint, illetve a választható ógörög nyelv tanulását. Az oktatási hivatal indoklása az, hogy a humán/nyelvi gimnáziumokból kerülnek ki a későbbi jogi és orvosi egyetemi hallgatók, akik amúgy is tanulnának latint a felsőoktatásban, továbbá a latin jó alap a francia, spanyol, olasz nyelvek tanulásához is.

Mobiltelefon használat: az órákon, szünetekben, az ebéd idején és a napköziben tilos elővenni a mobilt. Néhányan tanítás után pár percre előveszik, utána már csak akkor, ha kiléptek az iskola kapuján. A táskákban ott lehet a mobil, vészhelyzet esetén (pl. bombariadó, rosszullét) természetesen használhatják a gyerekek a szülők értesítésére, bár hivatalból az iskola ilyenkor azonnal értesíti a szülőket. 

Összefoglalva, az osztrák oktatási rendszert gyerekbarát, modern rendszernek tartom, amely alkalmas rengeteg, a mindennapokban hasznos ismeret, információ, ezzel együtt az általános műveltség átadására, és ahol a két legfontosabb elvet igyekeznek érvényesíteni: „Lernen mit Spaß”, azaz „Örömmel tanulni”.

Bécs, 2025. 06. 26.